Meg lehet-e állítani az orvos- és nővérelvándorlást?

Ukrajnában beteg az állami egészségügy. Nagybeteg. Életmentő műtétre, vagyis az egész rendszer sürgős megreformálására lenne szükség ahhoz, hogy végre jól működjön. És csak így lehetne megállítani azt az orvos- és nővérelvándorlást is, mely az egészségügy betegségének egyik legmarkánsabb tünete, s kiváltképp jól látható a Beregszászi Járási Kórház esetében, ahol már második éve tart az alkalmazottak tömeges elvándorlása, ami – ha folytatódik – veszélybe sodorja az egészségügyi intézmény működőképességét. Ismerkedjünk hát meg a kórházzal, valamint azokkal az okokkal, melyek az intézmény elhagyására késztetik az itt dolgozó doktorokat és ápolónőket.

– Kórházunk 17 épületben működik, egy 9,2 hektáros területen. Tizenegy osztályával egy 75 863 lakost számláló vonzáskörzet betegeit látja el, s hozzátartozik még az orvosi, a fogászati, a tüdőgondozói, valamint a bőr- és nemi betegségi szakrendelő is – tájékoztat dr. Ivan Males főorvos. – A kórházban a fertőzőosztályon 25, a sebészeten 49, az urológián 9, a belgyógyászaton 59, az ideggyógyászaton 30, a szülészeten 28, a nőgyó­gyá­szaton 20, az ortopédiai-traumatológiai osztályon 35, a kardiológián 26, a gyermekosztályon 38, a tébécés betegekkel foglalkozó osztályon 25, az aneszteziológiai és intenzív osztályon pedig hat ágy található. Kórházunkban – évi átlagban – 8996 beteget kezelünk. A kórházi osztályokon és a szakrendelőkben összesen 134 orvos és 280 ápoló látja el a betegeket, s még a nem magyarok is szinte mindannyian beszélik a nyelvünket. Az utóbbi időben azonban, sajnos, 72 dolgozónk, köztük tíz orvos, huszonhárom nővér, ugyanennyi szakdolgozó, valamint 16 technikai munkatárs hagyta el a járási kórházat. Igyekszünk új dolgozókkal pótolni a hiányukat, az idén diplomázott orvosok és ápolónők közül pedig négy orvost és 11 nővért tudunk felvenni – tudom meg a főorvostól.

De miként látják az egészségügy, a kórházuk, valamint önmaguk és a nővérek helyzetét maguk a doktorok? Választ keresve beszélgettem el három, szúrópróbaszerűen kiválasztott, anonimitást kérő orvossal.

– Az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan romlott az állami egészségügyi intézmények ellátottsága, csökkent az állami támogatás mértéke – magyarázza egyikük. – Ennek egyik következménye, hogy a betegeknek maguknak kell megvenniük a kötszert, a röntgenfelvételhez a filmet, hogy a gyógyszerekről már ne is beszéljünk. Az állam csak nagyon töredékes mértékben lát el minket orvosságokkal, és azok közül is csak a legolcsóbbakkal. A többit a betegeknek kell megvásárolniuk, s nemegyszer megesik, hogy saját zsebünkből veszünk gyógyszereket szegénységben élő pácienseinknek. És nagyon fájó dolog, hogy míg korábban a megyei egészségügyi vezetés arra biztatott minket, hogy minél több és minél több új egészségügyi szolgáltatást nyújtsunk betegeinknek, addig ma az a tendencia, hogy minél kevesebb egészségügyi szolgáltatásban részesítsük őket, és minél több pácienst irányítsunk a megyei kórházba.

– Az idén 72 kórházi alkalmazott hagyta el a kórházat, köztük 10 orvos és 23 nővér, s már a tavaly is 86 dolgozó távozott, köztük sok doktor és ápolónő. Tudtommal jórészt külföldre mentek… – váltok témát.

– Igen. Egyre nagyobb probléma a szakemberhiány. A távozók – ha tudnak –, a szakmájukban helyezkednek el Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, ahol egy doktor egy nap alatt megkeresi egy itthon maradt kolléga egyhavi bérét. A minap például összefutottam egy volt munkatársammal, aki már 16 éve egy budapesti állami kórházban dolgozik, és havi 500 ezer forintot tesz ki a fizetése… Több volt egészségügyi dolgozó viszont olyan munkahelyen kötött ki, melynek semmi köze sincs az egészségügyhöz. Orvosok keresik meg a kenyerüket – teszem azt – rakodómunkásokként, szobafestőkként vagy kőművesekként Nagy-Britanniában, Németországban. Nővérek dolgoznak kisebb részben mezőgazdasági idénymunkásokként, nagyobb részben gyári munkásokként a környező országokban.

– Nálunk 1500-1600 hrivnya egy kezdő orvos havibére, de ennek egy részét levonják (a nyugdíjalapba stb.), így csak 1250-1300 hrivnyát kap kézhez. Az évi fizetése – átlagban – 20 ezer hrivnya, de csak papíron, mert csupán 15 ezret tehet zsebre. Ám ha szubvencióért folyamodik, nem a nettó, hanem a bruttó fizetése kivonatát kérik. Ha pedig, ne adj’ Isten, nem a városban, hanem a környező falvak valamelyikében lakik, akkor naponta akár 20, 40 vagy 50 hrivnyát is kiadhat az utazásra. S mivel egy hónapban van átlag húsz munkanap, havonta úgy 400-1000 hrivnyát költ el csak az ingázásra. Ha pedig még azt a „luxust” is meg szeretné engedni magának, hogy a munkahelyén naponta megigyon egy kávét vagy egy teát, és elfogyasszon egy zsömlét, akkor havonta 200 hrivnya mehet el erre. És 1250-1300 hrivnya a havi nettó fizetése. Hogy élhet meg belőle? Csak úgy, ha a szülei, a nagyszülei támogatják – fest helyzetképet második beszélgetőtársam. – Nem egy orvosunk viszont a Técsői, az Ökörmezői vagy a Rahói járásból származik, és kénytelen albérletben lakni a városban, így havonta 2500 hrivnyát fizet ki egy kétszobás albérletért, plusz fizetnie kell még a rezsiköltséget is…

– És mennyit keres egy kezdő nővér?

– Bruttó 1350 hrivnyát, amiből 1080 hrivnyát kap kézhez.

– A ledolgozott évek alapján miként emelkedhet az orvosok, illetve az ápolónők fizetése?

– Öt, tizenöt, illetve húsz éves munkaviszony után 10, 15, illetve 20 százalékkal emelik a fizetéseket. Közben az első után a második, majd a felső kategóriát is meg lehet szerezni, így egy több mint húsz évet ledolgozott, felső kategóriás orvos havibére 2800-3000 hrivnyára emelkedik, de csak papíron. 2240-2400 hrivnyát tesz ki a nettó havi fizetésük. És csak az orvosok mintegy 5 százalékának emelkedhet 4000 hrivnyáig a bruttó havibére. Ezért a doktorok úgy igyekeznek segíteni magukon, hogy másodállást vállalnak, vagy az állami munkahelyük mellett magánpraxist is nyitnak.

– Kapnak-e pótlékot a sebészek, illetve az egészségkárosításnak kitett orvosok?

– Az utóbbiak – aneszteziológusok (altatóorvosok), röntgenorvosok, a fertőzőosztály doktorai – havibérük 10-15 százalékát kapják meg veszélyeztetettségi pótlékként. A sebészek pedig a műtétek nehézségi fokozatától és az operációk számától függően, ugyancsak havi fizetésük 10-15 százalékát vehetnék át, az idei évig meg is kapták, az idén viszont nem.

– A lehetetlen fizetési helyzet miatt ugye él a hálapénz gyakorlata?

– Hát persze…

– Legalább tízéves munkaviszonyra van szükség ahhoz, hogy kezdjük megkapni a kategóriákat (1., 2., felső), de a kategóriák megszerzése után is több évnyi – a felső kategóriások esetében hétévi – munkára van szükség ahhoz, hogy kezdjék felszámolni a kategóriának megfelelő fizetést, igazolni kell például a különböző orvoskonferenciákon való részvételüket – fejti ki a harmadik doktor. – Három-, de legalább ötévente egy hónapos továbbképzésen kell részt venniük az orvosoknak, a nővéreknek, és szükség is van a továbbképzésekre. Csakhogy… Az alacsony fizetések miatt nagy gondot okoz a részvétel az Ungváron, Lembergben, Kijevben sorra kerülő továbbképzéseken. Az utazás, az albérlet kifizetése eszi a pénzt. Ungvár esetében még meg lehet oldani az ingázást, de ha egy hónapon keresztül, hetente ötször elbuszozunk a megyeközpontba, majd hazabuszozunk, a jegyárak emelkedése miatt ma már szinte az egész havi fizetés rámehet az útiköltségre. Ezért úgy igyekszünk ingázni, hogy öt orvos – ha legalább az egyiküknek van gépkocsija – egy időben menjen továbbképzésre Ungvárra, és így oldjuk meg az oda-vissza utazást.

– Az orvosok, a nővérek mennyit kapnak az ügyeletekért?

– Hetente 2-szer, 3-szor vállalhatunk ügyeletet. A kezdő orvosoknak 6,50 hrivnya órabért, a nővéreknek még kevesebbet fizetnek, de az összeg kategóriánként emelkedik. Ám az ügyeletek 16 órán át tartanak – ha pedig valaki a felvételi osztályon ügyeleteskedik, akkor az egész kórházért felel –, és másnap reggeltől ismét dolgozni kell a munkanap végéig. Én is tíz évig vállaltam ügyeleteket. Az osztályomon ledolgoztam a nyolc órát, majd következett a 16 órás ügyelet, másnap kora reggelig, hét órától pedig ismét az osztályomon dolgoztam, újabb nyolc órán át. Hogy abban az időben mennyit aludtam? Keveset… Két éve abbahagytam az ügyeletek vállalását, de azóta sem bírom „visszaaludni” magam. De hát a megélhetési kényszer ráviszi az embert az ügyeleteskedésre.

– Tavaly is, az idén is sok doktor, nővér távozott a kórházból. Természetesen a rossz megélhetési helyzet miatt. Vannak olyan osztályok, ahol nincs elegendő orvos és ápolónő?

– Szinte minden osztályon doktor- és nővérhiány alakult ki…

– Mit tud tenni a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal az orvos- és nővérelvándorlás megállításáért? – teszem fel a kérdést Bimba Ferencnek, a járási adminisztráció elnökhelyettesének.

– A járási tanács júniusi ülésszakának első plenáris ülésén elfogadásra került a helyben maradás ösztönzéséről szóló, 2016–2020 folyamán megvalósítandó program. Eszerint a járási állami közigazgatás vállalja az internatúrájukat végző orvosok fizetését. A program még nem indult be, de a következő járási tanácsi ülésszakon már az összeg is megállapításra kerül. Július utolsó hetében pedig már fel is vettek öt orvost az internatúrára, egy frissdiplomás doktort pedig (aki már elvégezte az internatúrát) rendes állásba. Ha fiatal sebész, belgyógyász és gyermekgyógyász szakorvosok szerződésben vállalják, hogy legalább három évet ledolgoznak a kórházban vagy annak rendelőintézetében, akkor megemelik a fizetésüket. Ehhez viszont még meg kell találnunk a forrásokat. A fiatal specialisták számára lakásokat fogunk bérelni, vagy az albérletek összegét fogjuk kifizetni. Idén két lakást tudunk bérelni, összesen 24 ezer hrivnyáért, jövőre pedig 472 ezer hrivnyát fordítunk erre a célra. A faluhelyen lakó frissdiplomás kórházi doktorok útiköltségét is részlegesen vissza akarjuk téríteni, ennek elérése érdekében tárgyalásokat kell folytatnunk a közlekedési vállalatokkal. Ugyancsak a pályakezdő orvosokat fogjuk segíteni azzal, hogy egyszeri anyagi támogatást nyújtunk nekik, amennyiben szerződésben kötelezik magukat arra, hogy három évig itt fognak dolgozni. Míg az ügyeleteket, túlórákat vállaló szakorvosok fizetési pótlékként meg fogják kapni munkabérük 50 százalékát. Tudjuk, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem oldhatunk meg minden problémát, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a helyzet stabilizálásáért.

Reméljük, a program megvalósulása esetén csökkenni fog az orvoselvándorlás, legalábbis bizonyos mértékben. A gyökeres megoldás – a szükséges egészségügyi reform végrehajtása – viszont a legfelső állami vezetéstől függ. Mikor lép végre Kijev a kérdésben?…

Lajos Mihály