Mi váltja ki a gyermekkori agressziót egy közösségen belül?

Meghúzott copf, a másik kezéből kitépett játék, rugdosódás és csúfolódás – ezek a leggyakoribb jelenségek egy óvodában vagy egy játszótéren. A gyerekek sokszor viselkednek agresszívan, ám ez nem mindig ad okot aggodalomra, mert egy bizonyos korig természetes. Honnan tudhatjuk, hogy gyermekünk túlságosan erőszakos?

Az agresszió előtt a frusztráció jelenségét kell megvizsgálni, amely valamilyen akadályoztatást jelent – fogalmazott Pálmai Katalin klinikai szakpszichológus a Kossuth Rádió Napközben című műsorában. Elmondta, amikor egy gyermek bekerül egy új közösségbe, az teljesen szokatlan közeget jelent számára, mint amilyen az otthoni megszokott és már jól ismert környezet.

A szülőkkel körülvett biztonságos, családi helyzetből egy ismeretlen, idegen felnőttekkel és gyermekekkel körülvett helyre kerülnek, amely több gyermeknél is problémát jelenthet. Nehéz a beilleszkedés a gyermekeknél, ez általában 2–3 hónap alatt rendeződik.

Bizonyos szinten természetes az agresszió

Hangsúlyozta, a gyermekek agresszív viselkedése természetesnek tekinthető 18 hónapos és 3 éves koruk között, lányoknál és fiúknál egyaránt. Ekkor kezdik el ugyanis megtanulni a társadalmi szokásokat, és az interperszonális képességeik is ekkor indulnak fejlődésnek. Ha egy ilyen korú gyermek agresszívan viselkedik – ütlegel, csíp, harap, rugdosódik – az a szocializálódás hiányát jelenti, de az érés egy egészséges szakasza is lehet, ami együtt jár a határok feszegetésével – fűzte hozzá.

A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a gyermekek sokkal durvábban és gyakrabban lépnek fel egymással szemben napjainkban, emiatt a szülők is sokkal frusztráltabbak és türelmetlenebbek. A szakértő idesorolta a lelki alkatot, amely a temperamentum megfelelője, ez minden szülőnél és gyermeknél különböző, de már csecsemőkorban kialakul – jegyezte meg. A gyermek viselkedését a családi nevelés határozza meg legfőképp.

Pálmai Katalin szerint napjainkban egyre kevesebb korlátot szabnak a szülők gyermekeiknek, mert úgy vélik, így sokkal jobban ki tudnak majd bontakozni. A szülőknek azonban meg kell tanítaniuk gyermekeiknek az olyan alternatívák használatát, amelyekkel sikeresen és erőszakmentesen elégíthetik ki igényeiket. A korlátok felállítása, valamint az elvárt viselkedések megerősítése egy egészséges, gondoskodó környezetben segítheti őket abban, hogy megtanulják ezeket a készségeket – emelte ki.

A szülő és gyermek közötti megfelelő kötődés is nagyban elősegíti az agresszív viselkedés megelőzését. A kötődés egy olyan érzelmi kötelék, ami többek között az empátia kialakulásának az alapja is.

Egy empatikus gyermek nagyobb eséllyel segít másoknak, és kevésbé fordul olyan megoldásokhoz, amelyekkel árthat környezetének. Az ötéves kor utáni folytatólagos agresszió gyökere sokszor pont kötődési problémákban keresendő.

Több tényező is megzavarhatja a kötődés kialakulását

Vannak olyan tényezők, amelyek súlyosan megzavarhatják a kötődés kialakulásának folyamatát. Ezek közül kiemelendő a bántalmazás, az elhanyagolás vagy a családi erőszak. Egy agresszívan viselkedő fiatal gyakran otthon vagy az iskolában is erőszakkal szembesül. Ha a fejlődés későbbi szakaszaiban bántalmaznak vagy elhanyagolnak egy gyermeket, történjen az bármilyen közegben, gyakori, hogy a későbbiekben is agresszív viselkedést fog mutatni.

Elmondta, a szocializálódás folyamatában a gyermekek megtanulják kezelni indulataikat, és képesek lesznek belehelyezni magukat egy másik gyermek helyzetébe. Ez utóbbi a mentalizáció kialakulását jelenti – magyarázta. Hozzátette, ezek megjelenése mind hosszú időt vesznek igénybe, de általában 7–8 éves korban már minden gyermeknél kialakul.