Mindenkinek helye van a világban – Interjú Milován Sándorral

Az elmúlt napokban Kárpát-medence-szerte az 1956-os forradalom eseményeire emlékezett a magyarság. Míg néhány évvel ezelőtt még csupán csendben emlegethettük az akkori történéseket – az erőszakot, a megtorlást, az ellenszegülő, példamutató bátrakat –, ma már szabadon sorolhatjuk neveiket, tetteiket, életüket. Ma már el lehet mondani a kárpátaljai iskolásoknak, hogy vidékünkön is voltak, akik a maguk módján beálltak a pesti srácok közé, és felszólaltak az igazságtalanság ellen, a szabadságot szorgalmazták szeretett anyaországunk számára. Ma már nyíltan is büszkék lehetünk rájuk – sőt, szégyen nem büszkének lenni, nem ismerni neveiket, nem leckét venni tőlük emberségből, magyarságból – hiszem, a kettő kézen fogva jár. A nagyszőlősi srácok – Illés József, Varga János, Kovács Zoltán, Milován Sándor, Dudás István – egyikét a napokban különleges elismerés érte Magyarország oldaláról: Milován Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnökét és a Kárpátaljai Megyei Tanács egykori képviselőjét Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméjének elkötelezett ápolásáért, a kárpátaljai magyarság érdekeinek képviseletéért, nyelvének megőrzése terén elvégzett meghatározó tevékenységéért, valamint a kárpátaljai közéletben betöltött aktív szerepe elismeréseként. A kitüntetést Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke adta át november 4-én Beregszászban.

Milován Sándor 1941-ben született Nagyszőlősön, mely település máig otthonát jelenti. A helyi középiskolában végezte tanulmányait 1957-ig, amikor is, a kilencedik osztály elvégzése után négy év szabadságvesztésre ítélték szovjetellenes tevékenység vádjával. A nyugat-ukrajnai Rovnó területén töltötte büntetését a fiatal köztörvényesek nevelő-javító intézetében. 18 hónap elteltével, 1959-ben szabadult.

A még gyerekfejjel börtönbe vetett fiatalok akár diákcsínynek is felfogható tette bizony eléggé megijesztette a vezetőséget, úgy tűnt, példát statuálnak a fiatalok megbüntetésével. De mit is csináltak pontosan? Már körülbelül másfél évvel a forradalom kitörése előtt, heti rendszerességgel röplapokat terjesztettek Nagyszőlősön, leggyakrabban a „Csatolják vissza Kárpátalját Magyarországhoz!” felirattal. A forradalom alatt s utána más tartalmakat terjesztettek a fiúk és segítőik, például: „Oroszok, vonuljatok ki!” Végül a titkosszolgálat, a KGB rájött, hogy az iskolából indulnak útjukra ezek a röplapok, s 1956. augusztus 26-27-én megszületett a határozat. A csoport legfiatalabb tagját, az akkor mindössze 16 éves Milován Sándort négy év szabadságvesztésre ítélték.

Hazatérésük után sokáig megbélyegezték a lágert megélt fiúkat. Gyakorta titulálták őket „börtöntölteléknek”, nem volt könnyű a beilleszkedés számukra. Milován Sándor 1962-ben elvégezte a Munkácsi Kereskedelmi Technikumot. Ezt követően különböző kereskedelmi cégeknél helyezkedett el. 1989-től, azaz alapításától a KMKSZ tagja, 1992-től a szervezet alelnöke, ma tiszteletbeli elnöke. 1992-ben 1956-os Emlékéremmel, 2006-ban, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2016 szeptemberében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) által alapított Rákóczi-díj hazai kitüntetettje.

Milován Sándor a Magyar Érdemrend tisztikeresztje átvétele után a Kárpátalja.ma hírportálnak adott interjúban arra buzdította a fiatalságot, hogy látogassák az Isten házát. „Győzzék meg magukat arról, hogy a munka nem vész el” – mondta. A nyelvtanulásba vagy bármi másba fektetett energia nem vész kárba, megtérül. Hangsúlyozta, hogy szerinte fontos lenne minden fiatalnak elhinnie, hogy van helye ebben a világban – akkor is, amikor a mostanihoz hasonló kilátástalan helyzet uralkodik. „Te nem véletlen ember vagy! Te teremtmény vagy, akiből nincs, csak egy! Ezt kellene tudniuk a fiataloknak” – jegyezte meg. Hozzátette: őt úgy nevelték otthon, hogy érezte, tudta: valamit tenni kell a szovjetrendszer lehetetlenségei ellen. Emellett pedig olvasott, olvasott, olvasott – a filléres regényektől a nagy klasszikusokig mindent, s ez mind formálta, nevelte, tágította látókörét. Börtönéveit töltve sem hagyott fel ezzel az elfoglaltsággal, rendszeresen olvasott.

Kitüntetései kapcsán elmondta: sokat jelentenek ezek az elismerések, de a legkedvesebb számára a Rákóczi-díj. A II. RF KMF születését Krisztus világrajöveteléhez hasonlította – ezt is mindenáron megakadályozta volna a Heródes-világ. „De ott voltunk, és csináltuk!” – foglalta össze egyszerűen. A tettekkel erősített hitből pedig megszületett a kézzelfogható valóság, a Rákóczi-főiskola. Milován Sándor szavainak hitelességét, megszívlelendő voltát talán ez a kézzelfogható, Beregszász szívében magasodó valóság bizonyítja legjobban.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma