Modern barbárok – árt a vandalizmus a környezetvédelemnek

A Stonehenge-et festékkel befújó aktivisták, a Monet festményére burgonyapürét öntők vagy épp III. Károly viaszszobrának megrongálói egy közös cél nevében cselekednek: a környezeti válság elleni küzdelmet szeretnék előmozdítani. Vajon miben reménykednek? Erről kérdezte a hirado.hu Kis Norbertet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi Karának tanárát.

Az utóbbi években egyre többször szólnak a hírek olyan akciókról, amelyekben környezetvédelmi aktivisták műalkotásokra támadnak, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozásra. Kis Norbert véleménye egyértelmű, a rongálás nemcsak etikailag elfogadhatatlan, de kifejezetten káros is a környezetvédelem szempontjából. Ahogyan fogalmaz: „Kulturális örökségeink a legnagyobb értékeink. Aki megrongálja ezeket, az egy modern barbár.”

A műemlékek, mint a Stonehenge, az emberiség történetének mérföldköve, a civilizációnk jelképe, amelyeket megőriznünk és továbbadnunk kell a jövő nemzedékeinek. „Ezen értékek meggyalázása nem szentesíthető semmilyen cél által sem” – fogalmazott.

Az aktivisták tetteikkel sokszor a médiafigyelmet keresik, ám ez az út – úgy tűnik – inkább árt, mintsem segít.

Az emberek megbotránkoznak, a düh és elutasítás lesz úrrá rajtuk. A műkincsek rongálása tehát éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit az aktivisták szeretnének.

„A kultúrarombolás és az erőszak eszközét használó aktivisták nagyon sokat ártanak a klímavédelem ügyének” – hangsúlyozta Kis Norbert.

Az egyes országok múzeumai kénytelenek szigorítani a biztonsági intézkedéseket, hogy megóvják a műalkotásokat. Sajnos a következmények elsősorban a művészetkedvelő közönséget sújtják, hiszen egyre több alkotás kerül védőüveg mögé, távol a közvetlen látogatóktól.

Felmerülhet a kérdés: nem kellene inkább a párbeszédet keresni az aktivistákkal?

A válasz azonban Kis Norbert szerint itt is egyértelmű. Az erőszakos akciókat nem lehet legitim eszközként kezelni egy olyan világban, ahol békés és konstruktív megoldásokra van szükség. — „Rombolással és erőszakkal semmit nem lehet elérni” — mondja. A helyes út az aktivisták részéről a politikai térbe való belépés, és a jó példák felmutatása lenne, nem pedig a vandalizmus.

Az olvasó talán felteszi magának a kérdést: mi vezetett ezekhez az erőszakos cselekedetekhez? A válasz nem egyszerű.

Bár a klímaválság valóban egyre égetőbb probléma, a jelenség mögött mélyebb ideológiai mozgalmak is kirajzolódnak.

„A jelenség mögött kirajzolódik egy olyan erősödő globális ideológiai mozgalom is, amelynek része egy baloldali hagyományokban gyökerező »ellenkultúra«” — magyarázza a szakértő. Ezt a mozgalmat nemcsak a klímavédelem, hanem az antikapitalista, államellenes, anarchista eszmék is hajtják, amely gyakran nem találja a helyes egyensúlyt a cselekvés és a társadalmi felelősség között.

Milyen hosszú távú hatásai lesznek ezeknek az akcióknak? Vajon az emberek elfordulnak a klímavédelemtől, mert az erőszakot és a kultúra rombolását társítják hozzá? A válasz aggasztó.

Az erőszakos akciók nemcsak az aktivisták, de az értelmes környezetvédelmi törekvések hitelét is aláássák.

„A garázda kultúraromboló akciók sajnos azoknak a környezetvédőknek a hitelét is gyengítik, akik a helyes úton járnak. A valódi megoldás tehát nem a rombolás, hanem az építő párbeszéd lenne, ahol mindenki közösen találhat kiutat a klímaválságból” — zárta gondolatait az NKE Államtudományi Karának egyetemi tanára.

Forrás: hirado.hu
Nyitókép: London, 2023. november 6.A Just Stop Oil környezetvédő csoport által közreadott képen a szervezet két klímaaktivistája a Diego Velázquez spanyol mester Vénusz a tükörrel című festményét védő üveget üti kis kalapáccsal a londoni Nemzeti Galériában 2023. november 6-án.MTI/AP/Just Stop Oil