Molnár János gondolatai

Minden embernek az életében vannak adottságok, amelyekkel erre a világra születik. Ilyen adottságok például a család, amelybe beleszületik, a szülőhaza melyhez ragaszkodik, és ragaszkodnia kell. Ezeket az adottságokat nyugodtan nevezhetjük Isten által adott ajándékoknak is. Ezek között kiemelt helyet foglal el minden ember életében az anyanyelv, mely iránt különös szeretetet érez minden ember. Hiszen az anyanyelvén tanul meg az ember szólni a másik emberhez, kifejezni érzéseit és gondolatait, vágyait és fájdalmait. Bárhová, és bármilyen környezetbe is kerüljön az ember élete folyamán, amikor anyanyelvét hallja, melegség tölti el szívét és egész lényét, hiszen eszébe jut azonnal a szülői ház melege, és szülei felejthetetlen szeretete. Különösen is édesanyja, hiszen az anyanyelv szó is azt tükrözi: ez az a kincs, amit édesanyjától örökölt.
A mi esetünkben a magyar nyelv képezi ezt a kincset. Magyarul tanított édesanyánk, magyarul szóltunk először, magyarul gondolkodunk és álmodunk, magyarul szólunk az Istenhez, mindnyájunk atyjához. Ez a mi féltve őrzött kincsünk. Nyelvünkről egy angol filológus, Sir John Bowring a következőket írja: „A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és struktúrája visszanyúlik arra az időre, mikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos és erős hangzatokkal. Egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik.
Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek.”
Ilyen gyönyörű sorokat olvashatunk egy angol nyelvtudós tollából anyanyelvünkkel kapcsolatban. De vajon tudatában vagyunk e ennek? Megteszünk e mindent annak érdekében, hogy anyanyelvünk még sok évszázadon át éljen vidékünkön? Ezeken a kérdéseken jó elgondolkodni, és levonnia következtetéseket. Gyermekeinknek az anyanyelven való taníttatása az egyetlen biztosítéka ennek. Természetesen tudjuk azt, hogy az érvényesüléshez szükséges az államnyelv tökéletes ismeret, de ez nem zárja ki az anyanyelv ismeretét és szeretetét. Adja Isten, hogy minden szülő ennek megfelelően tudjon bölcsen dönteni.