Nem mertek ukrán gépre ülni az UEFA-sok

A második héten már megállapítható, hogy az első kelet-európai labdarúgó Európa-bajnokságon napról napra erősebben jönnek elő a jellegzetes kelet-európai tünetek.
Mivel két teljesen más kultúrájú, csak részben hasonló történelmi fejlődésű országról van szó, külön is kell választani az Eb-t, mert a lengyel és az ukrán oldal között jelentős a különbség, és nem csak az Európai Unió miatt. Nyolc szempont alapján hasonlítunk, összeadunk és kivonunk.

Nemzetközi buszjáratok nem mennek át Ukrajnán, csak pár lengyel cég van összeköttetésben az országgal, de sajnos a buszok lepusztultak. A vasút más, bár kicsit riasztó, hogy a Berlinből induló vonaton Varsóban, ha Kijevbe akarunk utazni, 210 dollárt kell fizetni az odajegyért, ezen felül hálókocsis felárat is.

Az ukránok nagyon nagyot akartak dobni, és megvásároltak Dél-Koreától egy szupervonatot, Lvivet és Harkivet összekötendő, természetesen Kijeven át. Arról azonban megfeledkeztek, hogy nem elég a technikát megvásárolni, nem árt síneket, vezetékeket venni, telepíteni, mert anélkül a háromszázzal száguldani képes vonat csak az elméleti sebesség harmadával tud haladni.

A lengyelek Intercitynek hívják az egyszerű gyorsvonatot is, ami eléggé zavaró, a finn útitársak nem is igazán értették a helyzetet. Mint ahogy jómagam sem, miért adnak egy későbbi járatra jegyet, amikor nekem az már nem volt jó, és határozottan mondtam is, hogy arra már nem kérek. Mivel elértem a korábbit, szó nélkül felszálltam rá, a kalauz pedig egyetlen szóval sem említette, hogy nekem a későbbi vonattal kellene mennem. A lengyel vonatok a magyar másodosztályú gyorsvonat színvonalát hozzák.

Talán a belföldi repülésben van a legjelentősebb eltérés a két ország közt, amellett, hogy az ukrán hajszállal drágább a lengyelnél. A LOT fapados verzióján jobb kaját adtak ingyen, mint a Malévnél az elmúlt három évben bármikor. Az ukránok negyvenéves Antonov gépekkel szállnak rendelkezésre, ezekre az UEFA munkatársai viszont nem mertek újra felszállni, miután a gép az első felszállás előtt pár pillanattal megadta magát. Inkább buszoztak hat órát. Amikor Harkivből Kijevbe akart átrepülni egy kolléga, a gép viharba keveredett, ezért a pilóta habozás nélkül visszafordult és leszállt Harkivben. Négyórás volt a csúszás. „Az az érzésem, folyamatosan hazudnak nekünk” – írta az elkeseredett rádiós, Lantos Gábor, aki átélte ezt a túrát.

A lengyel oldalon már olyan busztársaság is van, amelyiken a sofőr nem értékesít jegyet, indulás előtt laptopon lehet jegyet venni. De nem bonyolult, az állomás azon részén ugyanis, ahonnan a társaság egyébként kényelmes járatai indulnak, van wifi. Nagy sikerem volt az olaszoknál, nekik is jegyet kellett vennem, mert a cég irodája hétfő reggel zárva volt. Ukrajnában kevés kávézó ismeri a netet, még egy az utazást megkönnyítő menetrendet sem könnyű megnézni
Ukrán oldalon nem is tudtak azokról a járatokról, amiket a lengyelek indítottak a gyorsabb közlekedést segítendő. A sajtóközpontokban gyakran akadozik a net, amikor a meccs után leterhelt a wifi.

Jól néz ki mindegyik, legalábbis az egyszeri szemlélőnek, és nem szakembernek. Az viszont már elgondolkodtató, hogy a gdanski stadionba nem fért be a sajtóközpont, ami így, ideiglenes elemekből összerakva, kikerült a bejárathoz . A házigazda Lechia a bajnokságban a tizenharmadik volt, nem világos, hogyan fogja megtölteni a 43 ezres arénát. Persze lesz majd koncert, Björk is érkezik, mindenhol találkozni a plakátjával.

A tizennegyedik Karpati Lviv még csak ötezer nézőt sem vonzott, még inkább kétségbeejtő, mi lesz a stadionnal. A világbajnokságra épült johannesburgi 94 ezres stadion is csak rohad, mióta megépült.

Harkivben egy autószalont alakítottak át sajtóközpontnak, stadionon belül szintén nincs.

Kijevben a médiaközpont és a kommentátorállások 17 perc sétára vannak egymástól. A kijevi médiaközpont a régi lepukkant sportcsarnok, ahol súlyemelő- és vívó-Eb volt korábban.

Az utóhasznosításnál baj lesz belőle, hogy belül nincsenek rendezvényekre, termékbemutatókra, konferenciákra alkalmas terek.

A lehető legnagyobb probléma mindkét oldalon, e szempontból nagyon hasonlít a két ország. Varsóban, Kijevben közel van a belvároshoz a két aréna. Lvivben távol, és alig lehet megközelíteni.

Nyilván nem extrém példa volt, hogy lovasszekérrel vitték az embereket, egy sima átlagos bajnokinál ez könnyen elképzelhető, pláne, hogy a hajtó tudta, hogyan kell a szigorúan őrzött kordonok közé beférkőzni. A fotózni akarók ellen küzdöttek inkább a rendőrök, mintsem hogy a kivilágítatlan szekeret állították volna meg.

Harkivben egy lepusztult lakótelep kellős közepén áll a Metalliszt-stadion. A környéken semmi sincs, csak aszfaltrengeteg.

Gdanskban totális építési terület közepén van a stadion, aki egy bejáratot hibázik, szomorúan tapasztalhatja, hogy a következő útba igazító táblán a következő bejáratot ötvenperces gyalogútra mutatja, mivel a lezárások miatt csak gyalogosan lehet közlekedni. Nagy rohanással le lehet rövidíteni az időt, de mindig nagyon meg kell nézni, többször megkérdezni, hol a helyes kapu, mert különben másfél órát is lehet sétálgatni.

„A lengyel nép nagyon büszke erre az eseményre. A nemzetünket korábban annyi csapás érte, de most sikerült végre megcsinálnunk valamit. Hogyne látnánk, ezek a stadionok még nincsenek készen, mert borzasztó, mi van körülöttük. De a stadionok kívülről szépek, szimbolizálják, hogy alkalmasak vagyunk alkotni. A stadionokban a szívünk van” – mondta dagályos körmondatait Tomas, alkalmi útitársam a repülőn. Látszott rajta, egyszerű szurkolóként maximálisan azonosult az Eb-vel.

2004-ben Athén olimpiát, Portugália Eb-t rendezett, a jelenlegi gazdasági bajok többek között az akkori gigantikus építkezésekre vezethetők vissza, de a lengyelek bíznak benne, velük ez nem fordulhat elő.

Általában udvariasak, a gyorshajtással szemben is. Nyelvet inkább nem beszélnek, mint igen. Varsóban ugyanakkor láthatóan meghaladta a rendőrség erejét, hogy egy orosz drukkeroszlopot megvédjen. Egy nehezen védhető hídon nem fordulhatna elő, hogy két egymást gyűlölő szurkolótábor találkozzon. Az ukrán rendőrök kifejezetten barátságtalanok, és állandóan lóbálják a gumibotjaikat.

Mindkét országban nagy szeretettel fogadják a szurkolókat, kisebb csoportokban megállnak a bárok előtt, ahol éppen angolok vagy németek énekelnek. Pacsiznak, együtt énekelnek velük. A szurkolók túlnyomó többsége is barátságos, szívesen kifestik a járókelőket, és teli torokból éltetik Ukrajnát, Lengyelországot.
A kivetítők előtt sokan vannak, itt a legnagyobb béke honol. Jegyeket lehet cserélni, igazi dzsemborihangulatban. Varsóban a Visztula partján van mindez, ami az egészet még kellemesebbé teszi. Gdanskban annyiban más, hogy csak 17 fok van .

Amikor csak a szendvics hatszáz forintba kerül a sajtóközpontban – Harkivben egy ezres –, annyira nem könnyű annak örülni, hogy a meccs után másfél órával ingyen van a sör. Mindkét országban vannak felárak, de amíg a taxin ez a lengyeleknél 20 százalék körül van, odaát 300 százalék. A kijevi reptérről általában 100 hrivnyáért lehet a városba jutni, az Eb alatt mindez 300.

Itt is az ukránok szabadultak el jobban, mert amíg Lengyelországban egy kollégiumi szobát ki lehet venni 15 ezer forintért, Lvivben már inkább csak 20 ezerért. A 800 ezres Lvivbe évente egymillió turista érkezik – Ukrajna műemlékeinek több mint a fele a városban van –, de így sincs sok szállodájuk. Igazi egyetemváros. A vizsgákat már befejezték a hallgatók, és múlt kedden munkaszüneti nap is volt, mert a dánok a portugálokkal játszottak. A teljes belváros a világörökség része, miután megkapták a büszke címet, rögtön össze is omlott egy patinás épület. Azóta is torzóként áll a városban a helye. A mentalitásra jellemző, többször ígérték, meg fogják építeni, helyette leromboltak egy régi szállodát, és felhúztak a helyére egy újat, ami tökéletesen illeszkedik a belváros régi épületeihez, senki sem hinné, hogy két éve épült.

A harkivi szállodában ugyanakkor nem lehetett megnézni az Eb-meccset. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kommentátora a Hollandia–Németország meccs előtt fél évvel már nem jutott szállodához – egyet sem építettek meg abból, amit ígértek –, kétszobás lakásban laktak, amelynek árát nem merték elárulni.

Rendszeres a túlfoglalás mindkét oldalon, általában segítőkészek, és a nemzetközi rendszert szidják. Ígérik, a másik szállodáshoz a taxi ingyen fog elvinni, mire a taxis első mondata az volt, hogy ugye tudom, ez nem grátisz, neki is élnie kell valamiből. Ilyenkor felesleges vitatkozni, hogy mit mondott Pawel vagy Ihor két perce.