Nyelvi jogaink: állami alkalmazottak és a regionális nyelv

Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény, valamint a helyi önkormányzatokban való szolgálatról (Закон України про службу в органах місцевих самоврядувань) elfogadott törvény 5. cikkelye, illetve a helyi állami közigazgatásról (Закон України про місцеві державні адміністрації) alkotott jogszabály 12. cikkelye azt mondja ki, hogy önkormányzati alkalmazottnak és állami köztisztviselőnek csak az nevezhető ki, aki (szakmai felkészültsége és az államnyelv kötelező ismerete mellett) szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséhez megfelelő mértékben beszéli az adott közigazgatási egység regionális nyelvét.

Az újonnan kinevezett tisztviselőknél alkalmazhatók ezek a jogszabályok, ám a korábban hivatalba lépett munkatársak között számos olyan van, akik nem tudnak magyarul, hisz amikor ők szolgálatba léptek, nem volt ilyen munkaköri kötelezettségük. A magyar nyelvismeret hiánya azonban nem akadályozhatja a magyar nyelvű ügyintézést azoknak a közigazgatási egységeknek a szintjén, ahol a magyar anyanyelvűek aránya eléri a 10%-ot. A hivataloknak ilyen esetekben is biztosítaniuk kell a magyar nyelvű hivatali ügyintézés lehetőségét. Ez történhet például úgy, hogy a magyarul nem értő ügyintéző olyan kollégájától kér segítséget, aki beszéli a nyelvünket. Ha nincs magyarul beszélő alkalmazott a hivatalban, akkor az ügyfél tolmács segítségét veheti igénybe (ez esetben a költségek nem az ügyfelet terhelik).

Lehetőség szerint ragaszkodjunk a magyar nyelvű ügyintézés jogához, ezzel is arra ösztönözzük az önkormányzatokat, állami hatóságokat, hogy magyarul is beszélő munkatársakat alkalmazzanak! A törvény ugyanis leszögezi: „Az állam garantálja, hogy az állami és az önkormányzati szervekhez forduló személyek az igényelt szolgáltatást államnyelven kapják meg, azon körzetek határain belül, amelyek megfelelnek jelen törvény 7. cikk harmadik bekezdése feltételeinek, e regionális nyelven (nyelveken) is. E garancia biztosításának szükségességét figyelembe kell venni a hivatali személyzet kiválasztásában is”.

Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)