Örök beregszászi problémacsokor

Beregszász választások előtt: 9 probléma, amelyekkel az új polgármester szembekerül címmel ír a mukachevo.net a határ menti magyarlakta város helyzetéről napjainkban.

Kilenc olyan problémáról van szó, mutat rá Oreszt Zub, a szerző, amelyekből a korábbi választások alkalmával a kampányszakemberek és a jelöltek igyekeztek hasznot húzni, de amelyeket a győztesek mégsem oldottak meg.

Ismeretes, hogy a Legfelsőbb Tanács június 2-ára tűzte ki az időközi polgármester-választást Beregszászban, miután Gajdos István, a város előző vezetője a tavaly októberi parlamenti választások eredményeként a Régiók Pártja listáján bejutott a törvényhozásba, s a jogszabályok értelmében le kellett mondania addigi tisztségéről. A választás napjáig valamivel több mint másfél hónap maradt hátra, egyelőre azonban egyetlen jelöltet sem jegyzett be még a választási bizottság, melynek elnöke, Volodimir Scsurenko közölte, hogy a választási folyamat kezdetét április 13-ra tűzték ki – írja a mukachevo.net.

A portál szerint számos jelöltre lehet számítani, legalább egy tucatra. Várhatóan Kárpátalja szinte valamennyi jelentős politikai pártja elindítja majd a saját emberét, „köztük a két kibékíthetetlen magyar szervezet, a KMKSZ és az UMDSZ”. „Vagyis a beregszászi polgármesteri székért folytatott küzdelem várhatóan igen nehéz, sőt kíméletlen lesz. Bár ne feledjük, hogy az új vezető egy rakás problémát örököl majd, melyeket nem sikerült megoldania elődjének” – írja Oreszt Zub, majd sorra veszi a főbb gondokat.

1. Utak és elkerülő út. A szerző emlékeztet, hogy egy örök problémáról van szó, melyben eddig egyetlen polgármesternek sem sikerült előbbre lépnie. Példaként a városközponti kereszteződést említi, ahol ezen a télen óriási kátyú alakult ki. Mint felidézi, több mint két hónapig igyekeztek felhívni a figyelmet a problémára az újságírók, mígnem végül az illetékes szolgálat gyakorlatilag néhány óra alatt megoldotta a kérdést. Zub ezzel vélhetően arra próbál utalni, hogy az utak állapota nem csupán pénz kérdése a megyei közútfenntartónál. Mint rámutat, a város által fenntartott utak állapota is hagy kívánnivalót maga után. Nincs előrelépés a Beregszászt elkerülő autóút befejezését illetően, írja Zub, amely pedig lehetővé tenné, hogy a teherautók elkerüljék a történelmi városközpontot. Jelenleg ugyanis a kamionok a Munkácsi utcán közlekednek, s a Kárpátalján a maga nemében páratlan kőhídon át, pedig az építészek már évekkel ezelőtt megállapították, hogy a híd bármikor leszakadhat. „Beregszász városi tanácsa gyakorlatilag elhatárolódott mindezektől a problémáktól” – állapítja meg a mukachevo.net írása.

2. A Vérke csatorna. A beregszászi termálfürdőbe vagy helyi borokat kóstolni érkező turistákat a városban egy olyan csatorna fogadja, amelyben tiszta víz helyett fekáliák folynak – olvashatjuk. „Nézzünk szembe az igazsággal: ez a valamikor festői folyócska az utóbbi években nyílt szennyvízcsatornává alakult át, a turisztikai Beregszász szégyene” – állapítja meg Zub. A Vérke megtisztítása már egy évtizede napirenden van a helyhatóságnál. Különösen választások előtt emlegetik gyakran a kérdést, megoldása kötelező ígéret minden jelölt vagy párt számára. Amint azonban véget érnek a választások, minden marad a régiben, a hatalom folyton azt állítja, hogy a csatorna megtisztításához hatalmas pénzekre lenne szükség, amelyek nem állnak rendelkezésre – summázza a helyzetet a szerző.

3. A helyi szemétlerakó. A tisztéből távozott polgármester azt ígérte, hogy még első ciklusa alatt megoldja ezt a problémát – emlékeztet a mukachevo.net írása. Ehelyett a szemétlerakó területe évről évre nő, s jelenleg gyakorlatilag a beregszászi lakótelep emeletes házainak ablakai alatt terül el. A szemét szinte minden évben lángra kap, tavaly a mérgező füstfelhő majdnem az egész várost elborította. A tüzet órák alatt eloltották, de a probléma megmaradt. A Jánosiban megépítendő új szemétlerakó megvalósítása is késik – emlékeztet Zub.

4. Csatornázás és ivóvíz. Gajdos István legfontosabb „eredménye”, amelyet minden alkalommal hangsúlyoz, hogy átadták ezeket a minden város számára fontos rendszereket a Kárpátvíz ukrán–magyar társaságnak – idézi fel a munkácsi portál. A tervek szerint gyakorlatilag néhány év alatt fel kellett volna újítani a csatornahálózatot és kicserélni a vezetékeket, amelyek biztosítják Beregszász vízellátását, ez azonban nem történt meg, Szinte hetente történik csőtörés a város valamelyik részén, melynek következtében a lakosság víz nélkül marad, folytatódik a csövek foltozása – vázolja a nem éppen szívderítő helyzetet a cikk szerzője. Ami a csatornarendszert illeti, az egyszerűen nem létezik a város jelentős részében, így a szennyvíz a Vérkébe folyik – teszi hozzá.

5. Műemlékek. A város építészeti örökségének jelentős része máig elhanyagolt állapotban van – mutat rá Zub. „Bár ezzel kapcsolatban a városlakóknak köszönetet kell mondaniuk Magyarországnak, hiszen támogatók, külföldi szervezetek pénzén folyamatban van az igazságügyi palota, a mai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a város legszebb épületének rekonstrukciója. Remény van arra, hogy a homlokzat tatarozása-rekonstrukciója néhány hónapon belül véget ér, s akkor a város büszke lehet erre az 1909-ből származó nagyszerű építészeti alkotásra” – fűzi hozzá. Ami viszont a többi épületet illeti, köztük a magántulajdonban lévőket is, többségük a szemünk láttára hullik szét, vagy „újul meg” műanyag ablakok és egyéb „modernizáció” révén – mutat rá a szerző. Egyebek mellett felhívja a figyelmet arra, hogy azonnali segítségre szorul Beregszász legrégibb épülete, a Bethlen-kastély, melyet emberkéz vastagságú repedések borítanak.

6. Parkok és terek. A cikkíró emlékeztet, hogy a beregszásziak szerint egyetlen parkjuk sincs, ahol sétálni, pihenni lehetne. Véleménye szerint parknak legfeljebb a Hősök tere tekinthető és az Oázis. Az előbbi burkolatcseréjét, rendbe hozását már évek óta tervezik, a másik gyakorlatilag magántulajdonná alakult át, melynek nagyobb részén fizetett látványosságok találhatók, és sört árulnak – írja. Nem hozták rendbe az egészségügyi college előtti Budapest parkot sem, s az előző polgármester ígéretével ellentétben nem kezdték meg a gyalogutak kiépítését a Vérke csatorna mentén – emlékeztet Zub.

7. Menhely a kóbor kutyáknak. Tavaly tarthatatlanná vált a helyzet a kóbor kutyákat illetően, amikor kilenc beregszászit harapott meg egy veszett eb. Ennek ellenére máig falkákban közlekednek a városban a kóbor állatok, sőt úgy tűnik, mintha még többen lennének. A beígért modern állatmenhelyet tavaly, a parlamenti választások előtt ugyan ünnepélyesen és zajosan megnyitották, de azután csendben be is zárták. Kiderült, hogy a helyi költségvetésben nem irányozták elő egy ilyen jellegű intézmény működtetésének finanszírozását – írja a portál.

8. Áttérés a ZSEK-ről (lakásgazdálkodási vállalat) az OSZBB-kre (ukrán rövidítés: tömblakások társtulajdonosainak egyesülete). A mukachevo.net írása rámutat, hogy Beregszászban jelenleg nincs olyan szervezet, amely szemmel tartaná a többemeletes lakóházak állapotát. Minden házban önállóan kellett volna létrehozni a társtulajdonosok szervezeteit, emlékeztet a cikk, de távolról sem minden esetben volt sikeres és problémamentes ez a folyamat. Tavaly az OSZBB-k többsége finanszírozás nélkül maradt a helyi adminisztráció részéről – írja Zub. Szerinte jelenleg az emeletes házak lakóit gyakorlatilag elijesztik az egyesüléstől, miután számos ilyen szervezet vezetője ellen bűnügyi eljárás indult a tatarozásra kiutalt költségvetési pénzek állítólag nem célirányos felhasználása miatt. Végeredményben a lakók magukra maradtak a problémáikkal – teszi hozzá.

9. Különtanya. Egyes vélemények szerint ez a legnagyobb „rezervátum” Európában, ahol cigány (roma) nemzetiségű lakosság él. Léte a város legnagyobb problémáinak egyike. Területe évről évre növekszik, lakóinak problémája azonban változatlanul megoldatlan – vázolja a problémát Zub. Mint rámutat, a Különtanyán máig nincs vezetékes víz- és gázellátás, viszont gyakoriak a fertőző betegségek és a tbc. A problémákat – részben – a jótékonysági szervezetek igyekeznek kezelni, míg a hatalomnak csak a soros választások közeledtével jutnak eszébe a romák. „Sajnos leggyakrabban éppen a cigánybárók szimpátiáitól függ a szavazás végeredménye Beregszászban” – állapítja meg a szerző.

Zárszavában Olekszij Zub rámutat: nincs kétsége afelől, hogy a fentebb vázolt problémák felmerülnek a polgármester-jelöltek mostani kampányában is, s meglehet, hogy további észrevételekkel is kiegészülnek még. A választóknak nem szabad elfeledniük, figyelmeztet, hogy a választás nem csupán a hatalmasok időtöltése, de „valódi esély a valódi változásokra”.

A magunk részéről legfeljebb annyit tehetnénk hozzá az eddig leírtakhoz, hogy a beregszászi problémákat valóban hosszan lehetne még sorolni. E helyt különösen azokra hívnánk fel a figyelmet közülük, amelyek elsősorban a város magyar ajkú lakosságát foglalkoztatják – a magyar nyelvű utcanévtáblák és feliratok kérdése, a hivatalnokok nyelvtudása, a kétnyelvű nyomtatványok, dokumentáció bevezetése a városi hivatalokban stb. Hosszú évek reménytelensége után nem ártana, ha a város végre olyan vezetőt választana magának, aki nem valamely távoli politikai erő helytartójaként vagy bürokrataként vezetné a települést, hanem tényleges első embereként.