Polgárháborús rémképekkel hangolják a közvéleményt a nyelvtörvény ellen

„Második nyelv, kettős állampolgárság… Mi jöhet még?” – teszi fel a korántsem költőinek szánt kérdést az Ua-reporteren megjelent cikk szerzője, aki írásában zavaros gondolatmenettel, hamis tényekkel próbálja bizonyítani, mennyire veszélyes ukrán nemzetpolitikai szempontból a szabad nyelvhasználatot garantáló rendelkezés.

Bevezetőjében még „jószándékúan” feltételezi, hogy „ A nyelvtörvénynek nem állt szándékában ártani az ukránul beszélőknek, csupán több jogot kívánt adni az orosz nyelvnek, azonban – teszi hozzá – mára a rendelkezésnek egyre több nem kívánt következménye van megyénkben, Kárpátalján. A Régiók Pártja ugyanis –állítja a szerző – valami miatt nem vette figyelembe, hogy Ukrajnában sok nemzeti kisebbség él, akik az oroszokhoz hasonlóan kiállnak majd jogaik mellett.
Példaként a bila cerkvai (tiszafejéregyházi) helyzetet hozza fel, ahol a helyi képviselők regionális státuszt szavaztak a román nyelvnek, de mivel a román nyelvű ügyintézés problémákat okozhat, ezért egyelőre nem alkalmazzák azt. Az ottaniak már eddig is román nyelven beszéltek, a cikk szerzője nem érti, mit akarhatnak még…
Persze az a tény, hogy eddig több tízezer nem ukrán anyanyelvű állampolgár számára okozott nehézséget ugyanezen ügyintézés, hogy szintén ők anyanyelvük használatakor lassan a családi színtérre szorulnak vissza, s hogy az itt élő nemzeti kisebbségek tagjai alanyi nyelvhasználati jogukban korlátozva élik egész életüket, az már mellékes. A hatalmaskodás jegyében ilyen marginális, a nagy többséget nem érintő ügyekkel ugyanis kényelmesebb sehogy vagy csupán felszínesen, valódi megoldások keresése nélkül foglalkozni.

Ezek után mondanom sem kell, hogy a cikk további részében sem a nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásának lehetséges szakaszaira, eszközeire tesz javaslatot a szerző, hanem a sokkal egyszerűbb megoldást választja: csupán a törvény bevezetésének akadályait említi, sőt, már-már panaszolja, hogy „A nyelvtörvény elsőbbséget ad a kisebbségi nyelveknek, kezdve a kétnyelvű űrlapoktól egészen a tolmácsokig, akiket az állami szerveknek és hatóságoknak kell alkalmazniuk”, azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy mindezt azokban a körzetekben, amelyekben a lakosság nemzetiségi összetétele ezt jogosan megkívánja.
A cikkíró egyértelműen a regionális nyelvi kérdésnek tulajdonítja azt, hogy „megbolygatott még egy problémát, amelyről már öt éve nem beszélnek: tömegek kaphatnak külföldi személyi igazolványt. Például 2008-ban Kárpátalján körülbelül 20 000 magyar személyi igazolványt adtak ki, Bukovinán pedig ugyanannyi románt.”
Napnál világosabb, hogy a szerző a Magyarországon szerezhető kettős állampolgársággal járó személyi okmányt a Magyar igazolvánnyal keveri, melyet Magyarország a szomszédos államaiban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény értelmében 2002. január 1-től adhat ki. Ez „kizárólag kedvezmények igénybevételére szolgál”, többek között lehetőséget ad a schengeni vízumeljáráshoz kiadott támogató nyilatkozat igényléséhez, azonban „nem személyazonosító igazolvány, nem úti okmány, nem bevándorlási vagy letelepedési engedély, s határátlépésre sem jogosít!” – olvasható Magyarország Ungvári Főkonzulátusának honlapján. Azt már döntse el az olvasó, hogy ez esetben szándékos csúsztatásról vagy elképesztő tájékozatlanságról van-e szó!
Innen aztán egy valódi összeesküvés-elmélet fejtegetése kezdődik.
A kiadott román igazolványok számlájára írja, hogy Juscsenko 2009-ben elvesztett egy nemzetközi pert, melynek következtében Romániának ítélték a fekete-tengeri Zmijine-, azaz Kígyó-szigetet, s a térségében lévő olajmezőt (Bővebben magyarul és oroszul itt olvashat a témában). „2010-ben már több mint 60 000 külföldi útlevelet adtak ki ebben a régióban” – állítja a szerző, s hozzáteszi: „Ez a tény már fenyegeti a nemzetbiztonságot. De mivel sem az akkori, sem a jelenlegi hatóságok nem tettek semmit ellene, a helyzet még bonyolultabbá vált.”
Azt állítja, a NATO a Csernivci megyéhez tartozó Észak-Bukovinát egy fegyveres konfliktus lehetséges helyszínének tekinti. Az ukrán-román kapcsolatokért felelős bizottság vezetőjét idézi (akinek a nevét valamiért nem említi, de ezennel eláruljuk: Szergej Dejev, az Ukrán Polgári-Alkotmányos Kongresszus titkáráról van szó), aki szerint a román állampolgársággal rendelkezők számának rohamos növekedése aggodalmat kelt. Szerinte az is ijesztő jelenség Ukrajnára nézve, hogy az ukrán-román határszakasz újabb határátkelőkkel bővül, s hogy a határőröket ukrán és román útlevéllel egyaránt rendelkező civilek váltják fel. Mint írja, ez azt a benyomást kelti, hogy Észak- és Dél-Bukovina újra egyesülni szeretne, s ez veszélyezteti Ukrajna területi egységét.
A továbbiakban rémképekkel ecseteli ennek elképzelt következményeit:
„Úgy tűnik, az emberek élik a saját életüket, és nincs is tudomásuk arról, hogy el akarják őket választani az országtól, és hogy a NATO már szeparatista hangulatról, polgárháborúról, talán még etnikai tisztogatásokról is beszél. Hogy mennyire reálisak az ilyen események, arról Jugoszlávia, Líbia és más olyan országok számolhatnának be, ahol az emberek már átéltek hasonló történéseket. Egyáltalán nem biztos, hogy a többi megyét nem érintenék az ilyen események. A fegyveres konfliktusok mindenkit érintenek. Következményei: rengeteg menekült, bűnözés, fosztogatások, járványok. Bukovina Romániához való csatolása politikai krízishez is vezethet. Ukrajnában hamarosan választások lesznek, amely kiváló alkalom lehet egy polgárháború megszervezéséhez.
Elegendő, ha érvénytelennek mondják ki a szavazás eredményeit. Ha egy régió hatósága nem tartja legitimnek a megválasztott vezetőséget, akkor már csak egy lépés, s elkezdődnek az utcai zavargások, melyekkel nagyon nehéz szembeszállni. Ezután jönnek a NATO békefenntartói, és a románok referendumot tartanak majd a régióban, ahol persze minden kettős állampolgár Bukovina egyesítését akarja majd. Bukarestben már valószínűleg számba vették ezt a lehetőséget. Romániában ráadásul rég jelen van az ukránellenes hisztéria, s ukrán kémekről szóló történeteket terjesztenek. Ez persze számunkra csak azért nevetséges, mert tudjuk, milyen siralmas állapotban vannak a speciális alakulataink” – fejti ki gondolatait a cikk szerzője, aki szerint ha tétlenül nézik az eseményeket, akkor Ukrajna nem tudja megtartani Bukovinát, s ez további területek elszakadásához vezethet. Úgy véli, még az sem elegendő lépés, hogy a napokban a képviselők úgy döntöttek, ezentúl büntetendő lesz a kettős állampolgárság. Egy mechanizmus kidolgozását javasolja, amely a román személyi igazolványok leadására ösztönzi tulajdonosaikat.

Sajnálatát fejezi ki, hogy jelenleg a kormány és az ellenzék teljesen mással: a választásokkal van elfoglalva.
Csupán ebben a pontban érthetek maximálisan egyet a szerzővel. Azonban az államnak a nemzetiségekkel szemben nem a félelem vezérelte erőszakos politikai lépésekre kellene pazarolnia erejét, s fenyegetések, bírságok kiszabásával elrettenteni őket a saját nemzeti hovatartozásuk vállalásaként (is) értelmezhető kettős állampolgárság felvételétől, hanem egy nemzeti kisebbségi ember számára is élhetőbb, „érthetőbb” ország megteremtésén fáradoznia.
Az írás szerzőjének demagóg okfejtése pedig már az alapoknál hibádzik: cikkét orosz nyelven fogalmazta.

Az ua-reporter.com nyomán