Rendet rakni a szavak között
A gyerekek talán nem mindig értik, miért nevetünk olyan jóízűen rajtuk, amikor beszélnek. Az anyanyelv megtanulása hosszú és mulatságos folyamat: sokat kell próbálkozni, gyakorolni, mire megjegyezzük a nyelvtan szabályait.
Bárki, akinek a környezetében kisgyerek van, árgus fülekkel figyeli, hogy mit hogyan mond a gyerek. Elsősorban azért, mert persze meg akarjuk érteni, mit mond, meg akarjuk ismerni, hogyan gondolkodik. Másodsorban pedig azért, mert óhatatlanul érdekel minket az, hogy milyen nyelvi szabályokat hogyan alkalmaz, milyen lépéseken megy keresztül a nyelvtanulása. És sokszor maguk a szabálytalanságok, a rosszul használt kifejezések világítanak rá egy-egy szabályra számunkra is.
És bár minden gyermek különböző, és persze mindegyik egy külön kis világ, ráadásul mindig a sajátunk a legkülönlegesebb és legokosabb, azért sok mindenben hasonlítanak egymásra. Például abban is, hogy a környezet nyelvi ingerei nélkül a nyelvtanulás nem megy, visszamarad, és egy bizonyos kor után már nem is lehetséges tökéletesen megtanulni a nyelvet – ezt nevezik kritikus periódusnak. Aztán azt is megfigyelték a nyelvelsajátítással foglalkozó pszicholingvisták, hogy nagyjából ugyanazokon a szakaszokon mennek keresztül a gyerekek, amíg megtanulják a nyelvet: először csak a hangokat próbálgatják, majd gőgicsélni kezdenek, majd szavakat mondanak, majd egy szóból álló, zanzásított mondatokat, majd elkezdik a két, három stb. szóból álló mondatokat használni. És ez a folyamat nagyjából 6 hónapos kortól 6-7 éves korig tart.
Sorozatunkban különböző korú, magyar anyanyelvű gyerekektől származó nyelvi adatokat mutatunk be, és a rendszerezés igénye nélkül elemezzük őket nyelvi, nyelvtani szempontból. Az adatokat a szülők gyűjtése és lejegyzése alapján közöljük.
Elsőként mondattani jelenségeket vizsgálunk. A néhány szavas mondatok – a szakirodalom szerint – körülbelül a 18 hónapos kor környékén jelennek meg, és innentől kezdve folyamatosan épül-szépül a mondattan. Megfigyelt és leírt jelenség, hogy a gyerekek először elemzés nélkül, egyben tárolják, és reprodukálják a mondatokat. Azaz egyben jegyzik meg a többszavas egységeket, és ilyenkor „helyesen beszélnek”. Később azonban észrevehetjük, hogy a mondatok „elromlanak”, azokat a szabályokat, amiket eddig – úgy tűnt – betart a gyerek, rendre elkezdi elrontani. Amikor ez történik, tudhatjuk, hogy a gyerek elkezdte szételemezni, összetevőkre bontani a mondatokat, csak még nem vonta le tökéletesen az összeépítéshez szükséges szabályokat.
A kutatás eredményeiről illetve további példákról ITT olvashat.
Forrás: nyest.hu