Szalipszki Endre beszéde a beregszászi 1956-os emlékmű avatásán

Az avatóbeszédek és köszöntők zárásaként az emlékműről és az alkotókról szeretnék szólni.
Azt gondolom, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról tartott külhoni megemlékezések sorában kiemelkedő jelentőségű a mai beregszászi ünnepség. A kárpátaljai magyarság központjában rövidesen leleplezünk egy alkotást, ami mondandójában, tartalmában gazdag, megvalósítását illetően pedig egészen egyedi. Jelképrendszere magyar ugyanakkor univerzális is. Hirdeti a küzdés értelmét, azt, hogy a szabadság kivívható.
Szeretnék köszönetet mondani a dr. Schmidt Mária asszonynak, az 1956-os emlékévet koordináló és szervező kormánybiztosnak, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériummal kötött megállapodás részeként a konzulátus anyagi támogatást kapott az emlékmű finanszírozására. Köszönöm Beregszász város vezetésének, képviselőtestületének az együttműködést, a partnerséget.
Az emlékmű Mihajlo Kolodko ungvári szobrászművész alkotása, azt gondolom, hogy ez a szobor az ő eddigi munkái között is kitüntetett helyet foglal el. Az építész Szarvas Péter volt, a kivitelezésben két kovács, Vaszil Krivanics és Sztyepan Rusznak vett részt.
A beregszászi konzulátus munkatársai számára és az én számomra is megtiszteltetés, hogy részesei lehettünk annak a felemelő folyamatnak, ami éppen most zárul le, itt, a beregszászi vasútállomáson. Kérem a beregszásziakat, fogadják be ezt az emlékművet, őrizzék, szeressék és vigyázzanak rá.
Meggyőződésem, hogy ez az emlékmű annak ellenére, hogy rideg anyagból készült, éltre kel, és változásokra, változtatásokra inspirál. Biztos vagyok benne, hogy a mostani környezete rendeződni és szépülni fog. Az emlékművet övező tér most még méltatlan ehhez a kompozícióhoz, de tavasszal, a nyár elején itt egy más kép fogadja majd a látogatót.
Igen, ez az emlékmű életre kel!

Szalipszki Endre

Az emlékmű avatásáról szóló cikkünket ITT olvashatják.