Szinkrontolmácsot a magyarnak!

Természetesen minden internetes portál lehozta a hírt, miszerint a magyar állítólag regionális nyelvvé lett a Beregszászi járásban a helyi önkormányzat keddi döntése alapján. Hogy azután valóban regionális lett-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Szerintem minden csoda három napig tart. Ez is.
A kedélyek mindenesetre sokat csitultak az első fecske, a Beregszászi Városi Tanács hasonló döntése óta. A legvéresebb szájú ukrán nacionalisták is elunták mára a szentségelést meg a szeparatistázást, s a Beregszászi Járási Tanács határozata kapcsán jobbára megelégedtek egy szokványos híradással.
Olvasom például a zakarpattya.net.ua beszámolójában, hogy Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a döntés kapcsán elmondta egyebek mellett, hogy a Beregszászi Járási Tanács üléseit ezen túl magyar szinkrontolmácsolás kíséri majd. Ez elgondolkodtatott. Úgy tudom ugyanis, hogy az önkormányzat képviselőinek többsége magyar. A magyarok legalábbis értenek ukránul, így első pillantásra célszerűbbnek tűnhet ukránra fordítani a magyar szöveget a kisebbségnek, amely nem tud magyarul.
Igaz, a magyar képviselők többsége inkább ukránul beszél a tanácsteremben. A járás lakosságának 76 százaléka magyar, vagyis még a régi nyelvtörvény előírásai értelmében is bárki felszólalhatna közülük magyarul a tanács ülésein. Ha nem teszik – márpedig többségükben nem teszik –, annak nem törvényi akadályai voltak eddig sem. Aki nem hiszi, járjon utána!
Eszembe jut, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére, magyarországi alapítványi támogatással a Beregszászi Járási Tanács 2008-ban szinkrontolmács-berendezést vásárolt. A berendezést 2009-ben ki is próbálták. Íme egy rövid részlet a Kárpátalja hetilapnak a BJT 2009. március 20-i üléséről készült beszámolójából: „Az ülés kezdetén Csizmár Béla tanácselnök örömmel tájékoztatta a képviselőket arról, hogy sikerült üzembe helyezni azt a tolmácsberendezést, amely lehetővé teszi, hogy ezen túl a képviselők ukrán, illetve magyar nyelvű fordításban hallgathassák egymás felszólalásait a teremben. (…) (Később, az ülés során azonban kiderült, hogy az ukrán pártok frakciói és az UMDSZ-frakció tagjainak többsége egyáltalán nem vették igénybe a felszerelést. Egyes felszólaló képviselők nem tartottak igényt a kábel nélküli mikrofonra sem, így a tolmács, nem hallva a teremben elhangzottakat, nem tudta fordítani a felszólalásokat, vagyis csak a magyar képviselők hallhatták vissza fülhallgatóikban a magyar felszólalásokat ukránul – a szerk.)” A berendezés premierje olyannyira rosszul sikerülhetett – vagy a tanácstagok türelme fogyott el? esetleg a pénz hiányzott az üzemeltetéshez? –, hogy az értékes készüléket többet elő sem vették, ma is ott porosodhat valahol a tanácsházán.
Hogy majd éppen az új nyelvtörvény hatására lesznek türelmesebbek és megértőbbek egymás iránt a képviselők? Megtanulnak a többiek kedvéért a mikrofonba anyázni? Szerintem aligha. Az biztos, hogy a 2009 után születettek számára Gajdos István kampányszövege a magyar nyelvhasználat most megnyíló távlatairól még az újdonság erejével hathat. Mi többiek inkább megvárjuk a fejleményeket.