Szólics Román emlékére

Elment a konvoj Fancsika utcáin, hazahozták Szólics Romit. Az utcán végig mécsesek, amíg a szem ellát, és mindenki kinn van a hatalmas szélben az óvodástól a nyugdíjasig, hogy megadják a tiszteletet annak, aki a mi békénket védve halt meg.

Rettenetes látvány, ahogy a sötétben égnek a mécsesek, mint a temetőben halottak napján. Megjön a szirénázó rendőrautó, s utána véget nem érő kocsisor, a nagy része fancsikai. Több százan mentek elé, hogy hazakísérjék. Végül éneklő iskolások csapata rója a főutat. Én a kisfiúra emlékszem, aki komoly volt, ha kérdezted, okosan válaszolt, gyermekként sem vette félvállról az életet. A betlehemes kamaszra, aki néphagyományt vitt az ünnepünkbe társaival. Arra, ahogy a nagyapja dicsérte apukámnak, mert büszke volt az ő különleges unokájára. Aki észrevétlenül cseperedett fel, és lett belőle komoly férfi, országot védő katona. Akit szerettek, most is szeretnek családtagjai, szerelme, barátai, és akiért annyit aggódtunk, mert tudtuk, életveszélyben van. Holnap temetés lesz Fancsikán. Az örök élet reményében búcsúzunk tőled, nyugodj békességben, Romi!

Sponták Szabina