Úgy elfogy a magyar, mintha nem lett volna?
A 2010-es évek első felében, egy kárpátaljai magyar újságíróval elbeszélgetve, pályatársam azt fejtegette, hogy nemzetrészünkre is az a sors vár, ami a Munkács környéki sváb lakossággal már megtörtént: részben kivándorlunk, részben beolvadunk. Akkor túlságosan pesszimistának ítéltem az előrejelzését, ám most, a háború harmadik évében már én is attól tartok, félő, hogy nemzetrészünk esetében bekövetkezhet az, amit Ady Endre a századforduló nagy kivándorlási hulláma idején vetett papírra Ülj törvényt, Werbőczy! című versében: „Úgy elfogy a magyar, mintha nem lett volna.”
Mióta fogyatkozunk?
Az orosz–ukrán háború kitörésekor rengeteg kárpátaljai magyar menekült külföldre, akárcsak nagyon sok ukrán, illetve országunk megannyi, más nemzetiségű polgára, sőt máig sem állt le a háborús menekültek áradata. A legtöbben az ukrán-lengyel határt lépik át. Kérdéses, hányan, köztük hány kárpátaljai magyar jön haza, ha visszatér a béke. Nemzetrészünk fogyatkozása viszont jóval korábban beindult.
A kárpátaljai magyarság mintegy 70 százaléka református, ám ahogyan a Kárpátaljai Református Egyházkerület helyzetéről az év tavaszán készített riportomban Zán Fábián Sándor püspök megjegyezte, 1988 óta csökken a hívek száma. Miért? Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi lelkész kifejtette: a szovjet korszakban elterjedt a kétgyermekes családmodell, viszont a lakosság csak akkor növekszik, ha családonként kettőnél több gyermek születik. Az elmúlt évtizedekben ráadásul legalább három kivándorlási hullám is bekövetkezett. Az elsőre a rendszerváltáskor került sor, amikor azok az értelmiségiek távoztak, akik addig itthon nem tudták kibontakoztatni tehetségüket, ezért Magyarországra települtek át. A második hullám az 1990-es évek végén zajlott le. Ekkor azok vándoroltak ki, akik csalódtak a rendszerváltásban. A harmadik pedig 2012-ben indult be a romló gazdasági helyzet miatt. S ami kiváltképp tragikus fejlemény volt: nagyon sok fiatal is a határ túloldalára költözött. Persze, ezek a kivándorlási hullámok nem korlátozódtak a reformátusokra, hanem a többi felekezetünket is érintették, s a hullámok közötti időszakokban is folyamatosan zajlott az áttelepülés. Mint László Károly técsői és huszti református lelkész a Técsői Református Egyházközségről írt riportomban elmondta, a técsői gyülekezet az elmúlt tíz évben kezdett fogyatkozni, már a háború kitörése előtt esztendőnként öt, nyolc, tíz, tizenöt család vándorolt ki Magyarországra, mivel a munkaképes lakosok helyben nehezen tudtak elhelyezkedni. A fogyatkozás és az elvándorlás amúgy nem csak ránk volt jellemző. Még a háború kitörése előtt mintegy egymillió ukrán költözött át Lengyelországba, s Ukrajna lakossága – mely 1991-ben 52 millió főt tett ki – már a békeévekben is folyamatosan csökkent. Miért?
Az elvándorlás alapvető oka
Ukrajnának a függetlenné váláskor minden adottsága megvolt ahhoz, hogy felfejlődjön: elég jól kiépült ipar, a világ legjobb termőföldje, jelentős kőszén- és vasérckincs, titánérclelőhelyek, erdőkincs, ásványvízforrások, s a turizmust is jobban fel lehetett volna futtatni. Ehhez rendelkezésre állt a tengerpart, benne a Krím délkeleti, szubtrópusi tengerpartja, a szépséges Kárpátok, a termálvízforrások, továbbá megannyi építészeti műemlék. „Csak” olyan államvezetések hiányoztak, melyek felépítettek volna egy jól működő nemzetgazdaságot, amely elég magas életszínvonalat biztosított volna a lakosság széles rétegeinek, ahogy az megvalósult az egykor szintén a Szovjetunióhoz tartozó balti országok esetében. Csupán az 1990-es évek legvégétől élvezhettünk viszonylagos gazdasági stabilitást vagy éppen némi fejlődést is, ám a 2008-ban kezdetét vett recesszió ennek is véget vetett…
De mit tett/tesz megmaradásunkért a kárpátaljai magyarság több szervezete, intézménye, és mit tett/tesz értünk az anyaország?
Fennmaradásunkért sokan sokat dolgoztak, dolgoznak. Az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Program megannyi földink számára nyújtott eddig is segítséget a Kárpátalján való boldoguláshoz. Nélküle, illetve a magyar kormány által a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványon keresztül eljuttatott támogatások – köztük az egészségügyben, az oktatásban, a médiában, a kultúra területén dolgozók egyszeri fizetéskiegészítése – nélkül még többen vándoroltak volna ki. Emellett korábban a Pro Agricultura Carpatika Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány, illetve a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége is komolyabban segítette a szülőföldön való boldogulást. A határon túli nemzetrészek, köztük a kárpátaljai magyarság megmaradását szolgálja a Bethlen Gábor Alap is. Például a magyar iskolák, iskolai tagozatok fennmaradását célozza a gyermekeiket az említett oktatási intézményekbe, tagozatokra járató szülőknek nyújtott beiskolázási támogatás. Ugyancsak megemlíthetjük, hogy a „Szülőföldön magyarul” program keretében idén több mint 227 ezer külhoni gyermek és fiatal részesül támogatásban. Fontos a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány munkája, beruházásai. Magyarország kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, valamint a Bethlen Gábor Alap támogatásával a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány 2024 nyarán kilenc gyermek- és ifjúsági tábort szervezett. A program célja az volt, hogy a felnövekvő nemzedék tagjai minél jobban ismerjék meg a magyar népzene, néptánc és általában véve a magyar népi kultúra csodálatos világát. Emellett a KMPSZ is nagyon sok tábort valósított meg. Ugyancsak népi kultúránk megismertetése miatt alapították meg a Tulipán Tanodákat. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakképzési Intézete pedig széles körű képzést biztosít fiataljaink számára és alternatívát az itthon maradásra.
A nagyon rossz demográfiai helyzet orvoslására is történt kísérlet. A Kárpátaljai Református Egyházkerület 2017-ben, a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából beindította A reformáció gyermekei programot, melynek eredményeként 2019-ben már csökkent az előző évek fogyatkozásának mértéke, több családban megszületett a második vagy a harmadik gyermek, ám a romló gazdasági helyzet, majd a háború kitörése negatív hatást gyakorolt a programra.
A háború új helyzetet teremtett
A harcok kirobbanásakor a Kárpátaljai Református Egyházkerület mintegy 4700 híve távozott külföldre (ez év elején 58 723 főt tett ki az egyháztagok száma). A magyar görögkatolikusokat magába foglaló Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerület híveinek 25-30 százaléka menekült át a határon (a kerület ez év elején 25-30 ezer lelket számlált). Gyülekezeti szinten is jelentős volt a háborús menekültek száma. Például a Técsői Református Egyházközség tagjainak a kb. 35 százaléka, mintegy 357 személy távozott. A Rahói Római Katolikus Egyházközség híveinek pedig csaknem a fele külföldre menekült. 2023-ban két esküvőt tartottak, kilenc keresztelés történt, és közel huszonhárom temetésre került sor. A Viski Református Gyülekezetben a háború kitörése óta drasztikusan lecsökkent az esküvők és a keresztelések száma. A Técsői Római Katolikus Egyházközségben tavaly két esküvőre, egyetlen keresztelésre és tíz temetésre került sor. A Técsői Református Gyülekezetben az utolsó másfél évben egyetlen pár sem mondta ki a boldogító igent, a múlt évben három gyermeket tartottak keresztvíz alá, és tizenhét elhunyt egyháztagot temettek el…
Megdöbbentő adatok? Azok… A magyar iskolák terén sem rózsás a helyzet. Mint Czébely Ilona, a Viski Kölcsey Ferenc Líceum igazgatója elmondta, a háború kitörése után elmenekült családok 70 százaléka vállalta a távoktatást, gyermekeik családi oktatását – ez az oktatási forma a harcok kitörése óta Ukrajna-szerte elterjedt –, és ez a tény reményt ad arra, hogy a béke visszatérése után ezek a családok hazajönnek. A külföldre távozott családok 30 százaléka viszont magyarországi iskolákba íratta be a gyermekét/gyermekeit, így ezek a családok már kint maradnak, s minél idősebb egy gyermek, annál kisebb az esély arra, hogy szüleikkel együtt hazatérjen. És még riasztóbb fejlemény, hogy nem egy kárpátaljai településen feleségek költöznek ki az évek óta külföldön, vendégmunkásként dolgozó férjekhez, természetesen gyermekeikkel együtt, akiket kivesznek az itteni iskolákból, határon túli oktatási intézményekbe íratva be őket. A háború elhúzódása pedig egyre rontja fennmaradási esélyeinket.
Miként maradhatunk meg mégis?
Most vészesen fogyatkozunk, s először is a béke mielőbbi visszatérése szükségeltetik ahhoz, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül minél több lakos maradjon megyénkben, köztük magyarok is. Esetünkben szükség van az eddigi támogatások, illetve A reformáció gyermekei program folytatására is. Szerencsére vannak kapaszkodók, vannak, akik helytállnak, és küzdenek a megmaradásunkért. Ám ahhoz, hogy véget érjen a demográfiai válságunk, minél több háborús menekült magyar hazatérjen, és leálljon az elvándorlásunk, a háború után a magyar-ukrán viszony javulása, Kárpátalja magyar, illetve részben magyarlakta vidékein legalább a magyarországi munkabérekkel megegyező fizetéseket nyújtó közép-, illetve nagyvállalatok létrehozása, továbbá nemzetrészünk nyelvi, oktatási és nemzetiségi jogainak biztosítása szükségeltetik. A gazdasági helyzet javulására pedig akkor van esély, ha a háború után Ukrajna nagymértékű, vissza nem térítendő pénzügyi támogatást kap, s azzal jól sáfárkodik a regnáló állami vezetés…
Lajos Mihály