Újulj meg!

Undorító a mi ukrán politikánk. A gazdaság halálosan sérült. A szociális infrastruktúra úgyszintén. Az ökológia rémisztő. A legrosszabb mégis a lelkünk állapota. Katasztrofális. Az életnek erre a kihívására az ukránok válasza a lelki forradalom, a lelki megtisztulás és megújulás, nem a lázadás – véli Kirilo Tur a pravda.com.ua portálon megjelent cikkében. Az alábbiakban ebből az írásból ajánlunk olvasóink figyelmébe néhány gondolatot.

Az erkölcstelen fazonok a politikában továbbra is rombolni fogják a mi közös életünket. Ezekre a bűn- és hazugságfertőzte emberekre meg az ő reformjaikra nincs szüksége a megújuló országnak. Az ukrán társadalom degradálódott, elveszített 20 év függetlenséget lelki sötétsége és éretlensége miatt, amely lehetővé tette, hogy a hatalomban nyíltan erkölcstelen, bűnözői hátterű politikusok vessék meg a lábukat.

Felhívnám az olvasó figyelmét annak a veszélyére, hogy a társadalom a figyelmét a külső akadályokra vagy külső ellenségeire összpontosítsa, beleértve az aktuális hatalmat is. Győzelemre az vezethet, ha az erőfeszítések a belső akadályok leküzdésére, a lelki szférában véghezvitt cselekedetekre, az ukrán nép lelki önmeghatározására és önmegerősítésére összpontosulnak, amelyek előfeltételei a szóban forgó külső problémák sikeres leküzdésének.

Nem lehet mindenféle könyöradományokat elfogadni a képviselőjelöltektől. Ők a saját szintjükre húznak le titeket. Velük erkölcstelen alkuszokká lesztek. Például grecskáért vásárolja meg a ti polgári lelkiismereteteket. Ő grecska nélkül marad, amit azonban később visszaszerezhet a kirablásotok révén, ti viszont lelkiismeret nélkül maradtok.

Politikai szemszögből ez bűnös összeesküvés az állam ellen, amelynek célja hatalommal felruházni arra méltatlan embereket az összeesküvők rövid távú érdekeiért. „Fogadjátok el a hatalom jelöltjeinek adományait, de szavazzatok az ellenzékre!” – ez ugyanolyan erkölcstelen felhívás. Mintha azt mondanák: „Ők szélhámosok, hát ti is legyetek azok”.

Ha így tesztek, a lelketeket tekintve az övéik lesztek. Egy lépést jelent az erkölcsi megújulás felé, ha valaki nem lép velük ilyen kapcsolatba, és ez belső munka.

Ne aggódjatok amiatt, hogy ma nincs kire szavazni. Ha sikerek jelentkeznek a társadalmi lelki munkában, megjelennek az emberek is.

Az országot irányító kisebbség, amelynek az ukrán nép szavazott bizalmat a választásokon, halálos elnyomóvá és parazitává vált az utóbbi számára, s megvetette a lábát ebben a minőségében. Hogy elkülöníthesse őket magától a mindennapi társadalmi-politikai életben, a polgárnak és a népnek nem elég gondolataiban és érzelmeiben elkülönítenie őket, az elkülönítésnek mindenekelőtt lelkiekben kell megtörténnie. Mássá kell válniuk. Elsősorban ebben a tekintetben kell tudatosítani a másságukat. Csak akkor lehetséges a siker a való életben is, ha ez a másság létezik.

De mi van, ha te és Janukovics az erkölcsi dimenzióban csak mennyiségileg különböztök (te kevesebbet lopsz, kevesebbet hazudsz), s nem minőségileg (ő lop, te pedig adsz)? Akkor nincs miről beszélnem veled.

„Mindenki lop. És a mi országunk vezetői is mindig lopni fognak, de osztozzanak meg velem. Nem tudom átnevelni őket. Rá kell kényszeríteni őket az osztozkodásra.” Ez a „filozófia” nem segít a népnek megszabadulni a parazitáktól, mert te és „ők” ebben az esetben erkölcstelen lelki egységet alkottok, s a hatalom mindig azé lesz, aki a legerősebb köztetek, gazemberek között.

Láttad az adóbevallásokat, amelyeket a képviselőjelöltjeink nyújtottak be, láttad Timosenko, Juscsenko, Janukovics bevallásait… Mérhetetlen szegénységről tanúskodnak a kiadásaikhoz képest! Hogyan tudnak kijönni ilyen jövedelmek mellett? Vagy csődbe mentek, amit nem hoztak nyilvánosságra, vagy nem helytálló adatokat adtak meg a jövedelmeikről.

Számodra ez a norma? Mert az ő hazugságaikhoz méred magad és nem az igazsághoz, mert az igazság neked is kényelmetlen? Azt ordítod nekem: válaszd a kisebbik rosszat!

Ha te és a hozzád hasonlók szívüket a gonoszra hangolják, az rosszat jelent az országunknak és neked, valamint értelmetlen sikert az általatok választottaknak. Irigyled őket? Hiszen ők szerencsétlen emberek! Teljes szívükkel hozzáforrtak a múlandóhoz: pénzhez, birtokhoz, ételhez-italhoz, prostituáltakhoz, helikopterekhez és a hatalomhoz, amely mindezt biztosítja a számukra. A sötét tömeg pedig hányingert keltően és unalmasan segíti őket ebben.

Nincs erkölcsi jogod igazságot követelni tőlük, mert magad sem vagy igaz. Számodra ismeretlen az erkölcsi parancs, hogy nem szabad hagyni az ilyen embereket a társadalmi tulajdon felett rendelkezni; amely tulajdonhoz te egyébként ugyanúgy viszonyulsz, mint ők: mint a más tulajdonához, amit el kell lopni.

Semmivel sem vagyunk rosszabbak más népeknél – olvastam kommentárokban. Valóban? Azt hallottam, hogy a németek elégedetlenek az elnökükkel, Wulffal, mert jelzáloghitelt vett fel a vállalkozó barátjától. Azt mondják, hogy az elnöküknek erkölcsi tekintélynek kell lennie előttük, az az ilyen-olyan meg alacsonyabb kamatra hitelt vett fel a barátjától, függővé vált tőle. Hatalmát felhasználva tett szert nyereségre, ezért a lemondását követelik.

A németnek morális joga van erkölcsi tisztaságot követelni az elnökétől. Neked van ehhez jogod?

Hát ezek a svájciak, akiknél szintén nem vagyunk rosszabbak, mit csináltak? Hildebrand, a jegybankjuk elnöke lemondott, mert nem tudta bizonyítani, hogy nincs köze a felesége valutaüzleteihez, aki a pénzük árfolyamesésén keresett néhány tízezer frankot. Lemondott, nehogy megingassa a svájciak hitét a jegybankban. Arbuzov úr viszont mást sem tesz, mint hogy aláássa ezt a bizalmat, de a lemondásáról valahogy nem hallani.

És azt tudod, hogy a németek külön-külön és együtt is bűnbánatot gyakoroltak, amiért a tétlenségük vagy a tetteik miatt hatalomra került Hitler?

A német megvilágosodott a háború után és ráébredt a személyes felelősségére. Ez a nemzeti katasztrófa nemcsak a pénztárcáját, az agyát pucolta ki, hanem a lelkiismeretét is. A bűnbánat pedig megnyitotta számukra az igazsághoz és szabadsághoz vezető utat. Erőssé tette őket.

Te meg már 20 éve totális vereségek és katasztrófák közepette leledzel, de nem világosodsz meg! Magam előtt látom, ahogy most is mentséget keresel – talán gyilkoltam az embereket, mint egy fasiszta? Ha nem is te, de valaki hozzád hasonló, talán a nagyapád engedte meg a XX. század 20-as éveinek elején a bolsevikok győzelmét Ukrajnában, tette lehetővé a holodomorokat, emberek millióinak meggyilkolását. Még jó, ha maga nem gyilkolt.

A szüleid nyomdokain haladva te magad is elfogadtad a kommunizmust, megbékéltél vele. Ez a társadalmi-erkölcsi fertőzés pedig nem jobb a fasizmusnál. A saját erkölcsi felvilágosulatlanságod, lelki szegénységed miatt fogadtad el.

Nem bánod meg ezt a bűnödet, még csak el sem gondolkozol rajta.

Te választottad meg az UKP KB főtitkárát, az SZSZKSZ hadiipari komplexumának igazgatóját, a kommunista könyvelőt, a visszaeső bűnözőt a saját országod legmagasabb tisztségébe. Ők mindezen idő alatt rombolják a társadalmat, s temetőket „építenek” a hazádban a rokonaidnak és a barátaidnak.

Tudod, miért érzed magad vétlennek? Mert senki vagy az országban.

Egy csavar vagy, amelyiktől semmi sem függ. Az voltál és az is maradsz.

Te semmiért sem felelsz az országban. Felelőtlen ember vagy. Nem váltál állampolgárrá. Te egy bárány vagy, akit a húsával együtt nyírnak már 20 éve.

Te nem tudod, hogy az Ég igazságot követel tőled gondolatban, szóban és tettben is? Igaz életet várnak el tőled! A német tudta és tudja ezt, te meg nem!

Miért aggódnak annyira a németek a vezetőik erkölcsei miatt? Világos, hogy az ő politikusaik sem szentek, amint hogy a választóik mindegyike sem az. De az európai nem akar a morális tabukra süket erkölcsi degeneráltakat vezetőinek választani.

Az európai állam erkölcsös vezetője tudatában van becsülete óriási jelentőségének az egész társadalom és minden egyes polgár élete szempontjából. Éppen ezért meglehetősen gyakori náluk a tisztségviselők lemondása, ami érthetetlen a mi erkölcsön kívüli kényszercsavarjaink és az általuk megválasztottak számára.

Két embertípus van. Az egyik, hogy megítélje gondolatai, szavai és tettei erkölcsösségét, a testvérhez, komához, nászhoz, elnökhöz stb. hasonlítja-méri magát. „Ki az a Kirilo Tur, hogy kioktasson engem, hogy észrevegye a hiányosságaimat, egy egész nép hiányosságait? Vajon ő maga, ez a szerencsétlen moralista megszabadult-e már a maga Janukovicsától!?” Ez a lelkiismeretünk megnyugtatásának útja, hogy elkerüljük a becsületes szembenézést önmagunkkal, az igazság előli rejtőzködés – önbecsapás.

A janukovicsok nem szeretik az igazságot, mert az kényelmetlen, arra késztet, hogy átformáljuk magunkat. Elfogadhatatlan, s fájdalmas, nem kívánt cselekedeteket és procedúrákat követel. Kényelmesebb, elfogadhatóbb, ha mások nagyobb bűneivel takarózunk a lelkiismeretünk előtt. És az elméd örömmel segít neked ebben.

Az ilyen beállítottságú embereknek problémái vannak az erkölcsi tökéletesedéssel, mivel maguknál rosszabb külső (a)morális szubjektumhoz mérik magukat. Az ilyen emberek megfosztják magukat az önreflexiótól, ami fontos eszköze az önépítésnek. Elzárkóznak az önmagukban rejlő ideál elől, amelyhez igazodva lelkileg fejlődniük kellene.

A másik típus a szívébe fogadja az önmagával kapcsolatos igazságot. Arra törekszik, hogy megtisztítsa magát a tett, a szó és a gondolat bűnétől, miáltal lehetőséget kap az erkölcsi és lelki növekedésre.

Az első típushoz tartozó emberek maguk gondoskodnak lelkük rombolásáról, míg a többiek lelki tökéletesedése nem csupán az embertől függ. Lehetetlen megmaradni az igazság ösvényén Felsőbb kegyelem nélkül – mondják a hozzáértők. Ugyanakkor az ember saját akaratából degradálódik lelkileg.

Hát te, olvasó, látod-e hogyan degradálódott az erkölcs a mi társadalmunkban? Azért degradálódott, mert az olyanok, mint te, évről évre mindig a legkisebb rosszat választották az államhatalom csúcsára, őket követve pedig a tömegek szintén az erkölcstelenség ürülékébe másztak bele.

Az első embertípust kategorikusan tilos a hatalom közelébe engedni. A másodikat szabad, de csak ellenőrzés mellett.

A janukovicsok – a kicsik és a nagy egyaránt – úgy menekülnek a halál gondolata elől, mint egyesek a tömjéntől. Pedig nemcsak a saját halálunkat kell észben tartanunk, hanem a hozzánk közel állókét is: elvész a kert, amelyet ültettek, idővel az általuk épített ház is összedől, s még a tankot is feltartóztatni képes kerítés is semmivé lesz. Ez olyan igazság, amelytől ők is félnek, mert radikális változást követel mindazon múlandó dolgokhoz való viszonyulásukban, amelyekről álmodoznak, s amelyekhez a szerencsétlen lelkük hozzá van vasalva.

Ezzel együtt némelyikük kereszténynek adja ki magát. Az ember nem nézhet farkasszemet az örökkévalósággal anélkül, hogy ne emlékezne a halálra. Ez az emlékezés az Ég adománya. Az örökkévalóság zárva van a janukovicsok előtt, valójában ők maguk zárták el önmaguk elől. Ők a múlandó dolgok rabjai.

Miért és kit irigyelsz?

A halálra való emlékezés, ha megajándékoznak vele Odafentről, a bűnbánatra is ösztönözni fog, ha a lelked vágyni kezd az örökkévalóságra, az Igazságra és az Életre. Ez nagyban segít az embernek az erkölcsi tökéletesedés útjára lépni, és megváltoztatni a kravcsuki „van, ami van” („маємо, що маємо”) hozzáállást.

A németek rászánták magukat a bűnbánatra a fasiszta múlt bűnei miatt, míg te elfelejtetted a magad kommunista múltjának bűneit, anélkül, hogy tudatosítottad volna azokat, s azok az újabb bűnök sem tudatosultak benned, amelyeket az elmúlt húsz évben halmoztál fel.

Erkölcsi ítéletet mondani a jelenlegi hatalom felett csak annak van erkölcsi joga, aki a lelki tökéletesedés útját választotta a maga számára. Ezért, amennyiben ember vagy, s nem démon, muszáj bűnbánatot tartanod, amit neked, s mindannyiunknak kívánok. És csak ha megtisztultál az őszinte bűnbánat által, nyersz morális jogot erkölcsös magaviseletet követelni az általad megválasztott politikusoktól.

Ez a jog magával hozza az erkölcsös cselekvés kötelezettségét, s ha az Úrnak úgy tetszik, már megújuló országod felelős polgáraként kezdesz cselekedni. S akkor már az erkölcsiség, s nem az erkölcstelenség szellemében lesztek egyek a politikusaitokkal.

Ez a közeledés kezdete ahhoz a jóhoz, ami volt, s van is még Európában.

hk

Kárpátalja