Választási láz

Visszalépés

Állok, mondjuk, egy szupermarketben. A sajtospult előtt. A tízféle tejtermék láttán ízlelőbimbóim mozgolódni kezdenek, beindulnak. Töprengek, melyik sajtot szeressem. Azt, amelyik olyan szépen ki van füstölve? Vagy azt, amelyiknek olyan csábító lyukai vannak? Netántán azt, amelyik szerényebben meghúzódik a háttérben, holott nemes penész borítja? Vagy azt, amelyiknek annyira díszes a csomagolása?

Végre döntésre szánom el magam. Már-már rámutatnék a kiválasztottra, amikor… Amikor szörnyű dolog történik. Megjelenik az elárusító, s vitrinből egymás után emeli ki a sajtfajtákat, s tünteti el őket valahova, a raktár mélyére.

Végül csak egy marad. Pont az, amelyiket ki se szemeltem.

Egymagában árválkodik a pulton. Dehogy árválkodik! Büszkén terpeszkedik!

Mert a sajtra vágyók már csak őt választhatják!

Eszik, nem eszik, nem kapnak mást…

…A többi sajt önként és dalolva visszalépett az ő javára!

Ünnep az utcában

A faluszéli utcában ünnep van. Megérkeztek az egyik párt agitátorai. De semmi csinadratta, semmi felhajtás. Két öltönyös, nyakkendős úriember. Csendben, szerényen, szinte fű alatt. Diszkréten.

Miért van mégis ünnep? Mert a két úriember nem érkezett puszta szóval és üres kézzel.

Kevés agitáció. Hatásosabb az anyagi meggyőzés. Elvégre, a szó elszáll, a pénz pedig megmarad. Bár az is csupán ideig-óráig.

A tudatos választópolgárok hátraparancsolják kíváncsiskodó kölykeiket, pardon a leendő, majdan még tudatosabb választópolgárokat.

És a meghatottságtól átszellemült arccal, könnyező szemmel fogadkoznak. A nagy jelölt neve hallatán. Persze, hogy ő a mi nagy reménységünk! Megmentőnk! Életünk jobbra fordítója! A nagy párt neve hallatán. Hiszen ő vezet ki bennünket a fényes európai jövő útjára!

Csak simuljon már a tenyérbe az az ötvenes, százas, kétszázas…

…Éjfél után a falu kocsmárosa összeszámolja a bevételt. És elégedetten dől hátra.

Régen volt ilyen jó napja…