Verecke kapcsán

Az előző éjjel, lefekvés előtt bukkantam rá az interneten Igor Prohnenkónak a Kárpát-medencei dirhemekről írt dolgozatára. Ennek ma délelőtti elolvasása után kezdtem el kutatni további információk után – mind a szerzőt, mind a témát illetően -, ekkor akadtam nyomára a Kárpátalja hetilap online kiadásában a Már Verecke sem lehet a mienk? című írásra.

Mivel a honlapon – úgy látom – nincs hozzászólási lehetőség, pár mondatban elmondanám a véleményemet:

1) Igor Prohnenkónak a Kárpát-medencei dirhemekről készült írása számos tévedést, félreértést tartalmaz. Egyebek mellett például a honfoglaló magyarsággal a Kárpát-medencébe érkező kabarokról (Bíborban született Konstantin munkáira hivatkozva) azt írja, hogy azok kangarok („kängäir”), illetve (a Gesta Hungarorumra hivatkozva) besenyőknek nevezi őket. Egyik sem helyes: A kabarok ugyanis egy a magyarokkal szövetséges, iszlám vallású, török nyelvet beszélő nép volt, melynek három csoportja (Varsány, Tárkony, illetve Káliz vagy Székely) a Kazár Birodalomban csatlakozott a magyarsághoz, és részt vett a honfoglalásban is. Eredetileg hvárezmiek voltak, akik Kazáriában a testőrség és lovasság egy részét alkották. Egyes kutatók szerint a kabarok soraiban más muszlim vallású keleti néptöredékeket (horezmieket), kálizokat és jászokat, továbbá alánokat is feltételezhetünk. Ennek köszönhetően használhatták az arab feliratos, és a korebeli iszlám világban kedvelt dirhemeket. A kabarok miután csatlakoztak a magyarsághoz, mindig annak előőrseként vonultak. Tehát nem a magyaroktól külön vagy elválva… Feltételezhetően ennek a népcsoportnak a közvetítésével jutottak tehát azok az ezüst dirhemek is Kárpát-medencébe, melyekről Igor Prohnenko ír ebben az írásában. Egyébként az is tudható, hogy ezeknek a népeknek a honfoglalás utáni szállásterületük először erdélyi sóbányák területén volt, majd eljutottak a Temesközbe, a Duna-Tisza közére, Bihar, Nyitra megyékbe és máshova is. Neveik – például a Berény, az Örs, a Varsány, az Eszlár – máig fennmaradtak.

2) A szerző ebben, a más vonatkozásokban is erősen vitatható munkájában még azt állítja: „…a nomádok beáramlásának útvonala a Fekete-tenger vidékéről Volinyon, Moldován és Prikarpattyán keresztül, a hágókon át vezetett (valószínűleg a Vereckei- hágón).” A nomádok alatt ő csupán besenyőket ért, és nem magyarokat vagy azokkal szövetséges, illetve együtt vándorló népességet! Mindezt az ezüstdirhem leletekkel kívánja igazolni, ami teljes képtelenség. Hiszen a keleten vert (és nagyrészt díszként, vagy ékszerként és nem fizetőeszközként) használt dirhemeket a magyarsággal szövetséges, és a magyarsághoz a honfoglalást megelőző időszakban csatlakozott iszlám vallású népek használták: a kabarok, a kálizok, más (összefoglaló) néven a böszörmények. Az Árpád-házi királyok alatt egyébként a Kárpát-medencében is vertek dirhemeket, egy ilyen arab feliratos bronzból készült és III. Béla (1172-1196) korából származó veret 2010 tavaszán Párizsban került kalapács alá. (A pénzverés az Árpád-házi királyok alatt a kálizok feladata volt. A 12. században például a II. Géza és IV. István által veretett pénzérméken arab feliratok olvashatók. Továbbá IV. István (1162-1163) és a II. Béla (1131-1141) is veretett dirhemeket!)

3) A magyarság a 9. is 10. században (és persze később is) sohasem gyarmatosító, hanem mindig befogadó nép volt. Ennek köszönhetően kultúrája, régészeti hagyatéka is sokszínű és összetett. Ebből, a valós összefüggések ismerete nélkül kiragadni, kiemelni példákat és messzemenő következtetéseket levonni nem más, mint gyermeteg képzelődés! Éppen az Igor Prohnenko által is citált Bíborban született Konstantin is említi, hogy „Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája mesélte neki, hogy „küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket””, vagyis a később elfeledett keleti magyarságot!

4) Végül fontos lenne kiemelni, hogy a keletről a Kárpát-medencébe vonuló magyarságot a korabeli orosz évkönyvek is megemlítik. „Jöttek a fehér magyarok és a szlávok földjét örökölték, miután elkergették a frankokat, akik azelőtt a szlávok földjét foglalták el… azután jöttek a besenyők és a fekete magyarok…” – olvashatjuk például az 1100-ban keletkezett orosz Nesztor-krónikában. Ezekben a krónikákban tudtommal az is benne van, hogy ki javasolta a magyaroknak, hogy vonuljanak nyugatabbra és miért. Aztán, ha a szorgos kutató veszi magának a fáradtságot, esetleg azt is kiderítheti (vagy mások korábbi vizsgálódásait megerősítheti), hogy a Kárpát-medencébe vonuló magyar és velük szövetséges (mondjuk így) „nomád” népesség egy része ugye máig a Kárpátok előterében maradt…

Nekem úgy tűnik, hogy Igor Prohnenko ebből a téves kiindulópontból, mármint a dirhemekről szóló írására alapozva jutott a Kárpátalja online kiadásában jogosan bírált hamis következtetésekre. Jómagam hosszú évek óta kutatom a magyarság történetét, ezen belül a csatlakozott keleti népek, illetve az elfeledett keleti magyarság sorsát is. Jó néhány magyarországi szakemberrel, több múzeummal is kapcsolatot tartok. Vereckét elvitatni a magyarságtól és a csatlakozott népektől, szerintem is teljesen megalapozatlan és tudománytalan dolog. Komoly tudós vagy magára csak egy kicsit adó kutató ilyeneket nem írhat le. Csak nevetségessé teszi magát vele!

Üdvözlettel:

Ferenci D. Ebubekir

magyarságkutató, Isztambul

Kárpátalja