2014 kedvenc tanítónője – Csulák Evelin

Idén is átadták a Kedvenc kárpátaljai tanárom díjakat. Az 50 ezer forintos pénzjutalmat a Magyar Kultúráért Kárpátalján pénzalap adta át, melyet a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány működtet. A nyertesek kivétel nélkül fiatal pedagógusok lettek. Vajon mit tudnak ők? Mivel érdemlik ki a tanulók szeretetét és tiszteletét? Erről kérdeztem Csulák Evelint, a Guti Általános Iskola pedagógusát, aki tanító kategóriában kapta a legtöbb szavazatot.

– Tanítónőként dolgozol. Hogyan kerültél erre a pályára?
– Jelenleg a Guti Általános Iskolában dolgozom. Soha nem szerepelt a terveim között, hogy tanító legyek. Viszont édesanyám tanárnő, és mindenképp azt szerette volna, ha én is ezt a pályát választom. Így az általános iskola után a Munkácsi Tanítóképzőbe mentem. A gyakorlat ideje alatt szerettem meg ezt a munkát. A tanítóképző után a Munkácsi Állami Egyetemen folytattam tanulmányaimat szintén tanítói szakon, és közben már otthon tanítottam. Eleinte énekórákat kaptam és szakkört vezettem. Emellett a helyi óvodában voltam óvónő. Két éve pedig tanítónőként dolgozom.

– Ki nevezett be a versenybe?
– Egykori diákjaim neveztek be, akiknek korábban éneket tanítottam. Ők küldték el nekem is a szavazási oldal linkjét. Majd az iskolában is elterjedt a híre a versenynek, és annak, hogy én is a jelöltek között vagyok.

– Szerinted miért szavaztak rád annyian?
– Szeretem a gyerekeket, szeretek a fiatalokkal foglalkozni. S ők viszonozzák ezt. Véleményem szerint azáltal, hogy fiatal vagyok, közelebb kerülhetek az iskolásokhoz, jobban megértem őket. Sokszor fordulnak hozzám tanácsért, s ilyenkor nemcsak tanár, hanem barát is vagyok a számukra. A táncszakkör, ahol szabadabb és kötetlenebb időt töltünk, szintén közelebb hozza a tanárt és a diákot.

– A kisebbekkel mennyire nehéz szót érteni?
– A kicsik más bánásmódot igényelnek. Ők jobban ragaszkodnak a tanárhoz, és én is jobban kötődöm hozzájuk. Tőlük több visszajelzést, szeretetet kapok.

– Mi teszi különlegesebbé, érdekesebbé a tanórákat?
– Erre azt mondanám, hogy igyekszem figyelembe venni a tanulók igényeit. Az énekórákon például olyasmit is tanultunk, ami érdekli a gyerekeket. És ugyanígy teszek a kisebbeknél is, vagy a szakköri foglalkozásokon.

– A nevezéskor remélted, hogy te leszel a győztes?
– A szavazás lezárásakor a végeredményt már nem láthattam. A szívem mélyén talán reménykedtem a győzelemben, de nem éltem bele magam. Aztán jött a levél, hogy a tanító kategóriában mégis első lettem. Nagyon megörültem.

– A továbbiakban jelent-e számodra motivációt a díj?
– Persze, számomra mindenképpen előrelépés. Nagyon örültem már a lehetőségnek is, hiszen mi, tanárok itt nagyon kevés pályázatban vehetünk részt. Ez mindenképpen egy pozitív lépés, és valahol elismerés is egy tanárnak.

– Öt éve tanítasz. E rövid idő alatt ez a második kitüntetésed…
– Igen. Korábban Beregszászban kaptam egy elismerést, ami a táncköri foglalkozáshoz kötődött. Azt talán a lelkesedésem miatt kaptam, mert a fellépésekre a ruhákat én magam varrtam forrás hiányában. Ez a gesztus is nagyon jólesett.

– Hasonló sikereket kívánok a továbbiakban is a pedagógusi pályádon!

Gál Adél
Kárpátalja.ma