A diszlexia

A diszlexia igen alattomos tanulási probléma. Gyakran soha sem derül ki, hogy az érintett nem a lustasága, butasága miatt vall kudarcot az iskolában, hanem az agyi információfeldolgozása tér el az átlagostól. Az ilyen emberek /általában/ nehezen tanulnak nyelveket, bajuk van a betűkkel és/vagy számokkal, adatokkal, kívülről megtanulandó szövegekkel, viszont gyorsan átlátják a nagy összefüggéseket, jó az intuíciójuk.

Sokan közülük igen nagy erőfeszítéssel eljutnak az egyetemekre, főiskolákra, de például az idegen nyelvi vizsga letétele meghaladja az erejüket.

A gyermek- és fiatalkorban elszenvedett komoly tanulási kudarcok önértékelési zavarhoz vezetnek, ahonnan egyenes az út a komolyabb pszichés zavarokhoz. Nem véletlen, hogy a lelki betegségben szenvedők között kétszer annyi tanulási zavarokkal küzdőt találtak, mint az átlagos népességben.

A diszlexia elsősorban az olvasás elsajátításának nehézségeként nyilvánul meg: az érintettek 99,5 százalékánál a nyelvi fejlődésben mutatkozik probléma. A diszlexia gyakran együtt jár írási vagy számolási nehézségekkel. Ezt nevezik a diszgráfiának, illetve diszkalkuliának.

A diszlexia nem betegség. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy hiányállapotnak, vagy az átlagtól eltérő adottságok következményének tekintsük. Az utóbbi időben terjed az a nézet, mely szerint a diszlexiások egy része legalábbis, sok intellektuális előnnyel rendelkezik az átlag népességhez képest. Miközben az olyan alapvető kultúrtechnikákkal, mint az olvasás vagy az írás – komoly problémáik vannak, az élet más területén gyakran jelentős kreativitást, az átlagot meghaladó képességeket mutatnak. .A témakör kiváló magyar kutatója, dr. Gyarmathy Éva szerint: „A legtöbb esetben a tanulási zavarok az információ feldolgozásának egy speciális módjának tekinthetők. Megfelelő inger/környezet és oktatás esetén a zavarok kialakulása megelőzhető. Ezért javaslom, hogy a tanulási zavarokkal küzdőket „másképpen tanulóknak” nevezzük inkább, mint bármely más, a díszfunkciót hangsúlyozó címkét használjunk”.

A diszlexia gyakoriságára nézve ma nagyon különböző adatok vannak forgalomban. A legelfogadottabb szám szerint a népesség 5-7 százaléka komoly, és kb. ugyanennyien enyhébb fokú diszlexiától szenvednek. A tudósok szerint a diszlexiások aránya az elmúlt időben nőtt, bár ezt mások vitatják.

A legtöbb diszlexiás felnőtt korára kisebb-nagyobb nehézségekkel megtanul olvasni, de maga a diszlexiát kiváltó, eltérő információ feldolgozási sajátosságai megmaradnak, és ezek más területeken, – amik nem is mutatnak első pillanatra összefüggést az olvasással, illetve az írással – további zavarokat okoz/hat/nak. Ezek a maradvány tünetek segítenek azonosítani a korábbi diszlexiát.

Sok intelligens gyerek képes ellensúlyozni ezt a hiányosságát, így esetleg nem is derül ki, hogy diszlexiás. Az iskolában megfelelően teljesít, bár ez az értelmi képességeihez viszonyítva sokkal nagyobb energia ráfordítást igényel. Gyakran a megmagyarázhatatlan szorongások, agresszív viselkedés hátterében is lappangó tanulási zavarok vannak. Ezek a zavarok felnőtt korban is megnehezíthetik az életet. Ha tisztában vagyunk a gyenge pontjainkkal, és tudjuk az okát a némely területen jelentkező érthetetlen alulteljesítésünknek, akkor jobban tudjuk kezelni és elfogadni ezeket a jelenségeket és önmagunkat is.

A diszlexia nagyon sok arcú, és egyénenként rendkívül eltérő formában megjelenő elváltozás. Ha nagyon általánosan akarunk fogalmazni, akkor a diszlexia bizonyos információ feldolgozási sajátosságok miatt az olvasással illetve a szimbólumuk kezelésével és az írással összefüggő problémák nagy csoportja. Úgy is mondhatnánk: ha nem kellene írni, olvasni, számolni, ha nem lenne írásbeliség, nem ismernénk a diszlexia fogalmát. Azok az agybeli, kis fiziológiai, vagy működésbeli eltérések ugyanis, amik az emberek egy részénél ilyen problémát okoznak, ennek a bonyolult kultúrtechnikának a használata során válnak láthatóvá.

Fontos leszögezni, hogy a diszlexia nincs közvetlen kapcsolatban az illető gondolkodási kapacitásával, „okosságával”. Persze a kezeletlen diszlexia miatt gyengén tanuló gyerek később gyakran lemarad, és csak gyengébb tudásanyagra tesz szert.

A diszlexiának létezik egészen enyhe, közepes, illetve komoly formája. Egyénenként különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek a diszlexiások is, vagyis nincs két egyforma ember ebből a szempontból.

Természetesen az hatás is sokféle, amit a diszlexia az egyéni életutakra gyakorol.

• Nem csupán az olvasásra, helyesírásra van hatással, hanem a nyelvhez és az írásbeliséghez való viszonyra is rányomja a bélyegét.

• A diszlexia sok esetben összekapcsolódik más, a tanulást akadályozó sajátosságokkal, illetve kórképekkel, mint a hiperaktivitás, a figyelemzavar,

• A legtöbb diszlexiás vele születetett ezzel a sajátossággal, bár ugyanezeket a tüneteket betegségek és bizonyos balesetek is előidézhetik.

• Sok diszlexiásnak a családtagjai között is van diszlexiás.

Diszlexiára utaló jelek óvodás és kisiskolás korban

A szülőknek tisztában kell lenniük azokkal a tünetekkel, amelyek megléte esetén feltehető, hogy a gyereknél később diszlexiás tünetek jelentkeznek. A következőkben olyan tünetekről, szokásokról lesz szó, amelyek sok későbbi diszlexiásnál megmutatkoznak. Ezen tünetek megléte, vagy hiánya azonban nem bizonyítja száz százalékosan, hogy diszlexiára hajlamos a gyerek és nem is zárja ki azt. Csupán olyan előjelekre utalnak, amikből nagy eséllyel alakul ki ilyen probléma.

Ha mind az iskolakezdés előtti, mind az iskolakezdés utáni időszakra jellemző ismertetőjegyek közül legalább öt-öt ráillik a gyerekre, akkor biztonságképpen abból kell kiindulni, hogy fennáll a diszlexia kockázata. Ezzel komolyan kell foglalkozni, szakemberrel kell megvizsgáltatni a gyereket.

Az iskolás kor előtti / 5-6 éves/ jelek:

• A gondolkodása gyorsabb, mint a cselekedetei.

• Feltűnően nagy különbség van a jó és rossz napjai között.

• Vagy kimaradt, vagy nagyon rövid ideig tartott a kúszó-mászó időszaka a járni tudás előtt.

• Másokhoz képest késve indult el, és mozgása bizonytalan, koordinálatlan.

• Nehezen köti meg a cipőfűzőjét, és sokszor van problémája a gombolással.

• Bizonytalanul mozog a lépcsőn.

• Gyakran olyan dolgokban is elesik, amelyek nincsenek is ott.

• A fent és a lent, a jobbot és a balt nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni.

• Nehezen bánik a késsel, villával, ollóval.

• Ha fest, gyakran túlmegy a papír szélén, nehezére esik az ecsetkezelés.

• Nehezen tanul meg kerékpározni, síelni, vagy úszni.

• Saját szavakat kreál, több létező szó összevonásából,

• Másokhoz képest késve tanul meg beszélni, és beszédhibái vannak,

• Nem szívesen tanul mondókákat, gyerek dalokat, de egyébként könnyen megjegyzi az őt érdeklő dolgokat.

• Felszólításra sem tudja a bemutatott egyszerű ritmust lekopogni.

• Nem szereti a memória, illetve puzzle játékokat, vagy saját „szabályokat” állít fel.

• Gyakran kapkod, máskor pedig feltűnően lassú.

 

Iskolakezdés utáni tünetek:

• Nem tanulási szituációkban feltűnően éber, figyelmes és érdeklődő.

• Játék közben teljes figyelmével arra koncentrál.

• Könnyen eltéríthető a figyelme, mindent meghall, meglát, a nem fontosat a fontostól nehezen tudja megkülönböztetni, elválasztani.

• Álmodozó, gyakran csak testben van jelen.

• Görcsös, görnyedt, vagy más módon rossz a tartása

• Feltűnően nehezen jegyzi meg a betűket és/vagy szavakat számokat.

• Gyakran dörzsöli a szemét, pislog, és arra panaszkodik, hogy nem lát jól.

• Elmosódottnak látja a betűket vagy számokat.

• Nehezen tanul verseket, és más szó szerint megtanulandó szöveget

• Problémái vannak az 1×1 megtanulásával.

• Nehezen ért meg hallott dolgokat, mintha baj lenne a hallásával.

• A térben rosszul tájékozódik, bizonytalan az időérzéke.

• A feladatokat gyakran félbe hagyja, azok befejezését a végtelenségig halogatja.

• Kerüli a kihívásokat.

• Gyakran zaklatott a beszéde, szószátyár, locsogó, időnként túlmozgásos és mozgás kényszert mutat.

• Nehezen érthető, elmosódó a beszéde, mintha keresné a szavakat, szókincse szegény.

• Gyakran agresszíven reagál, dühkitörések gyakran előfordulnak

• Alacsony az önértékelése, kisebbrendűségi érzései vannak.

• Visszahúzódó, bátortalan.

 

Zseniális diszlexiások

Bár a diszlexiával kapcsolatos irodalom elsősorban a nehézségekre és a hátrányokra összpontosít, szólni kell azokról az átlagtól eltérő képességtől, amelyekkel sok diszlexiás rendelkezik:

• Kreativitás.

• Asszociatív gondolkodás és meglepő logikai kapcsolatok felismerése.

• A nagy összefüggések meglátásának képessége.

• A háromdimenziós gondolkodás és a jó vizuális, térbeli érzékelés képessége.

• Jó probléma-megoldó képességek.

• Jó beszédkészség.

A diszlexiások általában akkor tudnak jól tanulni, ha:

• Az információkat személyes jelentéssel látják el, és így tárolják el hosszú távú memóriájukban.

• Többnyire összefüggéseket, nagyobb mintázatokat jegyeznek meg, és kevésbé egyedi információkat /ezért szerepelnek gyengén a műveltségi vetélkedőkön…/.

• A tájakat jobban megjegyzik, mint az egyes irányokat.

• Holisztikus a gondolkodásuk, egész folyamatokat látnak át, és kevésbé érdekli őket a lépésről-lépésre való okfejtés

• Ha nagyon érdekli őket egy téma, ez képes átsegíteni őket az írás-olvasás megtanulásának nehézségein.

• Tapasztalatok és nem elmondás, utasítás alapján tanulnak hatékonyan.

Ime néhány ismert név azok közül, akikről tudjuk, hogy diszlexiások voltak, mégis sokra vitték:

• Hans Christian Andersen

• Winston Churchill

• Albert Einstein

• Henry Ford

• Nelson Rockefeller

• Quentin Tarantino

• Walt Disney

 

A tanulasmodszertan.hu nyomán.