A kárpátaljai magyar oktatás intézményei

A kárpátaljai magyar oktatás szerkezete évtizedekig csonka volt . Mára ez a helyzet nagymértékben javult,

ám nem állíthatjuk, hogy minden hiányzó lépcsőfokot sikerült pótolni.

Az iskola előtti nevelés intézményes kerete az óvoda, amely a család és a kötelezővé vált szervezett oktatás közötti átmenet szempontjából fontos hely lehet a gyermeknevelés terén. Az óvoda akkor tölti be funkcióját, ha légköre és környezete hasonlít a bensőséges családi körülményekhez, mégis bizonyos elrendezettség jellemző a gyermek napi tevékenységére. Az egyéves kötelező iskola előtti felkészítés nagyban segítheti az iskolai sikertelenség kiküszöbölését, a felkészítés, a társak elfogadása, a beilleszkedés mellett azzal is, hogy az óvónő állandó megfigyelései alapján nem egy formális iskolaérettségi teszt teljesítése alapján kell dönteni a kis emberke jövőjéről. Ha a gyermek még nem eléggé érett az iskolai tanulásra, úgy az óvodában maradhat, és ezzel sokkal kisebb lelki sérülést okozunk neki, mintha mindez az első osztály után derül ki. Ezeket a szempontokat sem a Szovjetunióban, sem Ukrajnában nem tartották fontosnak, sőt az iskolaérettség megállapításával sem törődnek az igazgatók. Az óvodák nagycsoportjai eléggé iskolás jellegű napirend szerint működnek, mégis a kilencvenes évek elejéig az óvodai és bölcsődei hálózat bővülésének, expanziójának lehettünk tanúi. Ennek nagyon prózai oka volt. A szülők az alacsony fizetések és az állam által szűkre szabott gyermekgondozási támogatás és idő miatt gyermekeiket óvodákban helyezték el. Változott a helyzet, amikor bevezették a gyermekgondozási segély rendszerét. A rendszer szerint a kismamák gyermekük hároméves koráig minimális anyagi támogatás és a munkaviszonyuk megőrzése mellett otthon maradhattak gyermeknevelés címén. A gyermekgondozási idő leteltével az egyik szülő még igényelhetett hároméves fizetetlen szabadságot, azaz a gyerek hatodik életévének betöltéséig maradhatott gyermeke mellett minden anya. Ezzel a lehetőséggel ugyan nem mindenki élt, hiszen az óvodai ellátás díja nagyon méltányos volt, mégis apadni kezdtek az óvodai létszámok, ami természetes ilyen feltételek mellett.

Az állam gazdasági mélyrepülése következtében egyre nehezebben tudta biztosítani az óvodák működéséhez szükséges költségeket, és a hatóságok egyre-másra zárták be az intézményeket. Ehhez hozzájárult az országot elérő privatizációs hullám kezdete, amikor magánvállalkozók és cégek egyaránt ingatlanokat akartak szerezni, és ennek érdekében minden eszközzel megpróbálták megszerezni a bezárt óvodák épületeit, és sok esetben sikerrel. A gyerekek létszáma is rohamosan fogyni kezdett a nagy munkanélküliség következtében, hiszen elsősorban a nők váltak munkanélkülivé, így gazdasági és mentális okok miatt inkább otthon nevelték gyermekeiket.

1988-ig Kárpátalján nem léteztek magyar nyelvű óvodák (vö. I. és II. Beadvány, Veress 1987: 34). Bár a magyar falvakban az óvónők többsége magyarul szólt a gyerekekhez (Orosz 1992: 52), ez nem pótolhatta a szakszerű anyanyelvi óvodai nevelést. A városi óvodákban a nyelvileg vegyes csoportokban erre sem volt lehetőség. Az első hivatalosan is magyar óvodák 1989-ben nyíltak a területen (Orosz 1992: 52).

Az 1991/92-es tanévben Kárpátalján összesen 50.819 gyerek járt 657 óvodába. Ebből 3.489 gyerek 68 óvodában magyar nyelvű képzést kapott. Azaz a kárpátaljai óvodások 6,8%-a járt magyar óvodai csoportba (vö. Orosz 1995: 33). Ez az arány alacsonyabb, mint a magyar lakosság aránya Kárpátalján belül, ám ha figyelembe vesszük, hogy (a) a magyar nyelvű óvodai képzés alig néhány éves múltra tekinthet vissza, illetve hogy (b) a túlnyomórészt falvakban élő magyarok hagyományos családi szerkezete szerint rendszerint három nemzedék él együtt, és sok családban a nagyszülők vannak otthon a gyerekekkel, ez az arány nem tragikusan alacsony. Az 1996/97-es tanévben 3.037 gyerek (a kárpátaljai óvodások 9,6%-a) járt magyar csoportba (vö. Maco – Luc 1997: 234), az 1997/1998-as tanévben pedig már csak 2.429 gyerek.

forrás:iif.hu