„Ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a hit”

A bibliai teremtéstörténet és az evolúció tana látszólag kizárják egymást, s a szovjet érában rendesen sulykolták is agyunkba a természettudományok, illetve a vallásos világnézet összeegyeztethetetlenségét. Ám annak ellenére, hogy vallási szélsőségesek jelenleg is egy az egyben elutasítják a Világegyetem és a földi élet fejlődésére vonatkozó, bizonyítást nyert tudományos tanításokat is, szélsőséges, ateista tudósok pedig összeférhetetlennek látják a vallásos és a tudományos világképet, a kettő nem szükségszerűen áll ellentétben egymással, s némi agymunkával nagyon szépen össze tudjuk egyeztetni az istenhitet a világ kialakulásáról szóló tudományos nézetekkel.

A Bibliában, konkrétan A teremtés könyvében (Genezis) azt olvashatjuk, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot és benne az élőlényeket, külön minden állatfajt. Az evolúciós tanítás szerint viszont az élővilág – akárcsak az élettelen természet – hosszú fejlődés eredményeként érte el jelenlegi állapotát, s országunk állami iskoláiban is az evolúciós tanokat oktatják. De vajon Kárpátalja egyházi líceumaiban miként egyeztetik össze a Szentírás igéit a tudományos állásponttal?

– A teremtés és az evolúció tanainak az összeegyeztethetősége az egyházi líceumokban folyó biológiaoktatás során kétségkívül nem csupán érdekes, de egyben problematikus és mindmáig egyértelműen le nem zárt kérdés. A viták nemcsak tudományos, illetve teológiai vonalon folynak, hanem az egyes tanárok egyéni szinten is többféle személyes álláspontot képviselnek ezzel kapcsolatban. Véleményektől függetlenül az evolúció témakör része az ukrajnai és a magyarországi érettséginek – fejti ki Szanyi F. Edit, a Nagydobronyi Református Líceum biológiatanára. – Személyes véleményem az, hogy a tanulóknak ismerniük kell mindkét álláspontot. Mi, keresztyének a Biblia szerinti teremtéstörténetet fogadjuk el. A legprimitívebb sejten is megfigyelhetőek az élet kritériumai. Meg lehet ezt magyarázni véletlenek sorozatával? Nem. Én hiszem, hogy ez csak teremtés eredménye lehet, ahogy minden más, legyen az élő vagy élettelen, egyszerű vagy összetett. Különböző tudományágakban tevékenykedő híres tudósok is elfogadták és elfogadják a teremtést.

Fontosnak tartom, hogy a gyermekeknek megadjam a választás lehetőségét, és ne erőszakoljam rájuk a saját elképzelésemet, hitemet. Ha önállóan találják meg a helyes utat, vagyis Istent és a teremtést, akkor valószínűbb, hogy ezt fogják járni. Ha rájuk erőszakoljuk – ezt tapasztalatból tudhatjuk – könnyebben letérnek róla. Ami az ember evolúcióját illeti, szintén „…két elvi válasz lehetséges: vagy egy céltalan fizikai-kémiai folyamat eredménye vagyok, akit senki sem tervezett meg, vagy egy zseniális Teremtő kezétől származom.” (Werner Gitt német kreacionista (teremtéshívő) tudós).

– Intézményünkben a világ teremtéséről két nézetet említünk: istenhívőt és materialistát. Az istenhívőt mint bizonyított tényt – szögezi le Kristofori Olga, a Munkácsi Római Katolikus Szent István Líceum igazgatója.

– A tudományban az egyik, vagy talán a legnagyobb vitát kiváltó kérdés az élővilág és az ember evolúciója – jegyzi meg Dobsa István, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum biológiatanára. – Egységes vélemény a mai napig nincs, ezért a téma oktatása valóban nagyban függ az oktató tanár nézőpontjától.

Véleményem szerint egy egyházi líceumban nem kell, hogy problémát okozzon az evolucionista nézetek oktatása. A dolog lényege ott kezdődik, hogy semmi esetben sem szabad az evolúció modelljét szembeállítani a teremtéstannal. Az evolúció nem jelenti mindennek a tanulmányozását, és nem foglalkozik a Világmindenség eredetével. A teremtéstan viszont nem vizsgálja az élet kialakulásának különböző folyamatait, csupán azt tanítja, hogy a Világegyetem egésze, benne az elemek és az élet teljessége az emberrel együtt tudatos tervezés és intelligens teremtés, vagyis Isten munkájának eredménye. Röviden: a két felfogás nem kell, hogy keresztezze egymást.

A legnagyobb probléma abból származik, amikor a tanár helytelenül, önző módon csupán az egyik vagy másik modellel próbálja magyarázni az élet keletkezésének és további alakulásának bonyolult folyamatait. Személyes meggyőződésem arra a gondolatmenetre támaszkodik, amely az élet eredetét Istennek tulajdonítja, és az evolúciót Isten munkamódszerének tekinti. Ennek tükrében sarkítások nélkül tudom oktatni azokat az ismereteket, melyek az evolúció kérdését taglalják…

– A Tiszapéterfalvai Református Líceum oktatásában jelen van az evolúciós elmélet is, mint tananyag, de csak úgy, mint elmélet, nem pedig úgy, mint tény – tájékoztat ifj. Seres János biológia–földrajz szakos tanár. – Az, hogy elméletként tanítjuk, nem zárja ki azt, hogy egyházi intézményhez méltóan elmondjuk az igazságot is: hogy a világot Isten teremtette, nem pedig „majomtól származunk”, amit, sajnos, nagyon sok evolucionista tényként kezel, még konkrét bizonyíték hiányában is. Az viszont tény, hogy nagyon sok kutató, tudós – eljutva arra az elméleti szintre, ahonnan már nem tud tovább haladni anélkül, hogy beismerje, miszerint a világ teremtésénél kellett, hogy legyen egy teremtő erő, aki mindezt létrehozta és megteremtette – eljut a megtérésig. Egyikük volt például Kent Hovind is, aki hírneves evolucionista volt évekig, de kutatásai végén megtért, és ma is Isten igéjét s teremtő csodáját hirdeti világszerte, szembeállítva azt az evolúciós elmélettel, aminek következtében rengeteg amerikai és más nemzetiségű embernek be kellett látnia, hogy a világot csak a teremtő isteni erő munkája hozhatta létre. Az egyik előadássorozatát a youtubon is megnézhetjük (http://www.youtube.com/watch?v=g2462nKCFZM).

De itt van a tudós, akiről nagyon sokat hallottunk már, noha nem mindenki tudja róla a teljes igazságot: Charles Darwin. Sokunk meglepődésére ő hívő családból származott, és tudósként a fajok eredetét tanulmányozta. Ő volt az, aki felismerte az isteni teremtésben azt a genetikai csodát, amit az Isten az élővilágba ültetett, és ez nem más, mint a genetikai változékonyság, amit később az ateisták, istentelenek, szocialisták kiforgattak, hogy a saját elképzeléseiket támasszák alá. Így a Darwin által írt könyvek kiadásukkor már csorbát szenvedtek az igazság elferdítése miatt. Mikor ezt Darwin megtudta, az egész életében felhalmozott kutatási eredményeit semmissé tette, mert nem akarta, hogy az eltorzított igazság tovább terjedjen. Sajnos, későn lépett… A tanait és azok kifordítását nemzetközileg elfogadottnak nyilvánították, és sajnos, ma is ezt tanítják az iskolákban. A volt szocializmusnak ez az egyik legrosszabb hagyatéka, amit – véleményem szerint – meg kellene szüntetni. Ha valóban vallásszabadságban élünk, akkor az államnak engednie kellene, hogy mindenki a saját elméletét tartsa szem előtt, nem csak az ateisták elképzelését.

– A biológiaórákon a törzsfejlődés oktatását azzal kezdjük, hogy tudományos alapon beszélünk a Föld fejlődéséről, s azt párhuzamba állítjuk a Genezisben leírtakkal – magyarázza Lőrincz Malvin, a Nagyberegi Református Líceum biológiatanára. – Bemutatjuk Lamarckot, az első evolucionista tudóst. Majd szólunk a metafizikai világnézetről, mely bírálja az evolúciós nézeteket, öröknek, változatlannak, célszerűséggel rendelkezőnek, és Isten által alkotottnak tekinti a természetet. S ezt követően térünk rá Darwin evolucionista elméletére (megjegyezném: Darwin nem volt ateista). A törzsfejlődés bemutatása során párhuzamba állítjuk az élővilág fejlődésének lépcsőfokait A teremtés könyvében szereplő napok leírásával, megjegyezve, hogy az örökkévaló Isten „napjai” nem azonosak a mi 24 órás napjainkkal. Isten órája nem a mi óránk, számára – az örökkévalóság szemszögéből – más időtartamot jelent egy nap, mint a mi számunkra… S miközben párhuzamba állítjuk az élővilág fejlődésének lépcsőfokait a Biblia soraival, teljes párhuzamot tudunk vonni e lépcsőfokok és a Genezis napjai között, például mind a tudomány, mind a Szentírás kimondja, hogy előbb a tengerekben jelentek meg az állatok, s csak később tűntek fel a szárazföldön. Elfogadjuk a növény- és az állatvilág fokozatos fejlődését. De megjegyezzük, hogy vannak olyan dolgok, melyek létrejöttét máig sem lehet megmagyarázni természetes folyamatokkal. Több kísérlet ellenére sem tudták lemodellezni az élet keletkezését, nem tudunk életet teremteni. Nem tudjuk megmagyarázni, hogyan alakultak ki az első többsejtű élőlények, vagy miként jött létre az önmagában véve is bonyolult kloroplasztisz, ami nélkül nem létezhet fotoszintézis, melynek során a fotoszintetizáló növények vízből és szén-dioxidból – napfény hatására – szerves vegyületeket hoznak létre, s egyáltalán miért jelent meg a fotoszintézis. És itt, ahol a tudomány véget ér, kezdődik a hit: ezek a nagy ugrások nem történhettek volna meg Isten beavatkozása, teremtő ereje nélkül…

Láthatjuk hát, miként egyeztetik (vagy nem egyeztetik) össze a különböző egyházi líceumokban az evolúció tanításait a teremtéstannal. Mindehhez annyit fűznék hozzá, hogy meglátásom szerint mind a törzsfejlődés, mind a teremtés mellett lehet felhozni érveket. Az evolúció tényét támasztja alá például, hogy a kövületek vizsgálatával fel tudjuk vázolni a ló kifejlődését a 60 millió éves őslótól a mai lóig, illetve, hogy miként alakultak ki a szárazföldi állatok végtagjai a szárazföldre még éppcsak ki-kimerészkedő ősi halak uszonyaiból. A szárazföldi állatok embrióiban felfedezhetők a kopoltyúkezdemények, akárcsak az emberi embriókban is. A csimpánz genomja pedig 98 százalékban megegyezik a miénkével. Ugyanakkor csakugyan vannak természetes folyamatokkal szerintem sem megmagyarázható nagy ugrások az evolúció menetében, és olyan bonyolult vegyületek az élő szervezetekben, például a különböző fehérjék, melyek spontán kialakulását nem lehet megmagyarázni. De élt a XIX. század végén és a XX. század első felében egy kiváló francia őslénykutató, geológus, gondolkodó – s emellett jezsuita szerzetes –, Theillard de Chardin, aki összhangba tudta hozni az evolúciót a kereszténységgel. Ő ugyanis a törzsfejlődést Istentől eredő céllal rendelkező, Isten terveibe illeszkedő folyamatként értelmezte. És én is hajlok arra a meggyőződésre, miszerint valóban volt evolúció, de azt Isten irányította, például az általa létrehozott biológiai törvények, vagy éppen a célzottan megtervezett, megfelelőre hangolt, és különböző természeti erők révén végrehajtott génmutációk révén. Szerintem az ember teremtésének a leírása is erre utal. Ugye, azt olvassuk a Bibliában, hogy Isten a föld porából gyúrta az első embert, majd életnek leheletét lehelte bele. De Isten lélek, nincsenek fizikailag létező kezei, az ember pedig nemcsak a föld szó szoros értelmében vett porából, nemcsak szervetlen anyagokból, hanem rengeteg szerves vegyületből is áll. A föld porából való összegyúrás arra utalhat, hogy az ember testileg a fizikai világból, a földi élővilágból származik. Isten „keze”, mely összegyúrta, nem más, mint a törzsfejlődés. És Isten azzal emelt bennünket a földi élővilág fölé, hogy lelket adományozott nekünk…