„Akkor a legkomolyabbak, amikor játszanak…” – Élménypedagógiai képzés Kárpátalján

Élménypedagógiai képzést rendeztek Kárpátalján a Komjáti Benedek Alapítvány és a Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely közös szervezésében, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpátaljai Református Egyház Tanügyi Bizottsága támogatott. A többlépcsős képzéssorozat első állomásaként október 26-a és 30-a között animátorképzést tartottak a Bereg Camp bázisán.
A XXI. század felgyorsult világának forgatagában nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a gyermekek, fiatalok rengeteg olyan hatásnak vannak kitéve, melyeket az őket oktató pedagógusok a maguk idejében nem tapasztaltak, s ez olyan problémákat támaszthat, melyek megoldása nem feltétlenül egyszerű feladat, kihívás elé állítva ezzel az oktatókat. Az élménypedagógia erre kínál megoldási lehetőséget. Ennélfogva a fent említett képzés elsősorban a gyakorló pedagógusokat (tanárokat, gyerekmunkásokat, ifjúsági vezetőket stb.) célozza meg, s elsődleges célja egy tréner-hálózat létrehozása Kárpátalján, olyan szakemberek felkészítésével, akik szakmailag képesek élménypedagógiai tréningeket szervezni gyermekek és felnőttek részére egyaránt. A képzés ajtót nyit a pedagógusok számára eszköztáruk bővítésére a tanulás nonformális eszközeivel, motiváló erővel bír mind a tanárok, mind a diákok felé, önismeretre hív. Teszi pedig mindezt szórakoztató formában.
És ha már nonformális dolgokról beszélünk, akkor most hadd lépjek ki a tárgyilagos ismertető-beszámoló adta keretekből, és engedtessék meg nekem, hogy átvegye helyemet a bennem élő lelkendező gyerek, aki maga is részt vett a fent említett ötnapos képzésen… Azt hiszem, még így is nehéz lesz átfogó képet nyújtanom az Olvasónak, hiszen hogyan is lehetne szavakkal átadni valamit, ami a személyes megtapasztalásra épül?
A mintegy 30 résztvevő – pedagógusok, ifjúsági munkások, lelkészek, főiskolások, egyetemisták – a Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely két szakembere, Bányai Sándor vezető és Demjén Izabella segédtréner vezetésével ismerkedett meg az élménypedagógia alapjaival, no és persze egymással. Az egyik legfontosabb tanulnivaló pedig talán önmagunk határainak és egyben lehetőségeinek feltérképezése volt a párban és csoportban való együttműködés sajátosságain keresztül. Csodálkozna a kedves Olvasó, ha látná, mi mindenre lehet használni egy colostokot eredeti rendeltetésén kívül, vagy akár egy ipari, nagy teherbírású hevedert, amelyet oktatói-nevelői céllal alkalmaznak… S bár örömmel és rengeteg pozitív élménnyel feltöltődve jöttünk el a Bereg Camp bázisáról, azért el kell ismernünk, igen-igen erős szellemi, érzelmi és nem utolsó sorban fizikai kihívások vannak mögöttünk. Ezeknek köszönhetően intenzív megtapasztalásokkal lettünk gazdagabbak, hogy az egyik résztvevőt idézzem: a tréning kihúzta a skatulyákból a különböző társadalmi szerepeket betöltő személyeket, és lehetőséget teremtett „csak” embernek lenni – a szó legnemesebb értelmében. Érdekes visszagondolnom arra, mennyire koncentrálttá tudott tenni egy-egy játék, játékos feladat: négy-öt órás megfeszített figyelem, összpontosítás, olykor fizikai igénybevétel, mindez egy „játék” miatt… Igen, tudatos az idézőjel használata, nem pedig véletlen, mert ezek az úgynevezett „játékok” többet elárultak régóta ismert vagy épp a képzésen megismert társainkról, önmagunkról, közösségeinkben betöltött szerepeinkről és viselkedésünkről, mint akár a hétköznapi tennivalók, ahol nincs idő, lehetőség vagy épp akarat arra, hogy elemezzük és lereagáljuk a történéseket, viselkedéseket, eseményeket. A pattanásig feszült helyzetek hol komoly beszélgetésekbe, hol pedig könnyes kacagásba torkolltak, csillogó tekinteteket és jóleső fáradtságot eredményezve, amelyet közös vacsora, felszabadult játék, karaoke vagy épp pihentető alvás követett…
Azt hiszem, a legtöbb résztvevő – hasonlóan hozzám – nem szívesen vette tudomásul, hogy véget ért az ötnapos tréning… Feledhetetlen élményekkel, rengeteg megtapasztalással, új ötletekkel, kalandokkal és álmokkal, megvalósításra váró tervekkel, a tanult játékok, a tanulási módszerek oktatásba való beültetésének tervével hazatérve még mindig az élménypedagógiai animátorképzés hatása alatt vagyok, s alig várom a képzés folytatását. Szívből kívánom, hogy aki teheti, vegyen részt hasonló alkalmon, kiváltképp, ha rendszeresen foglakozik gyermek vagy felnőtt csoportokkal, garantálom, nem fog csalódni! Hiszen aki egyszer is részt vesz egy élménypedagógiai gyakorlaton, valószínűleg függővé válik – legyen bár iskolapadot koptató tini vagy épp vállain komoly felelősséget viselő hétköznapi felnőtt –, s újra meg akarja majd tapasztalni azt. Mit mondhatnék még? Aki nem hiszi, járjon utána…