Dzsanda csak akarta, Gajdos be is zárta

Miután a Kárpátalja beszámolt róla, hogy a Beregszászi Városi Tanács május 17-i ülésén megszüntette a Beregszászi 8. Számú Mikes Kelemen Középiskolát, a Kárpáti Igaz Szó, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szócsöve mindjárt fél újságoldalnyi cikkben igyekezett megmagyarázni a lehetetlent: miért nem tekinthető magyar iskola felszámolásának, ha mostantól egy magyar tannyelvű tanintézménnyel kevesebb lesz a településen.

Tekintsünk el most attól, hogy Beregszász UMDSZ-párti oktatási illetékesei, s maga a pártelnök-polgármester is a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vádaskodásának és provokációjának minősíti a cikkben, hogy a KMKSZ képviselői megpróbáltak kiállni a magyar oktatás védelmében az iskolaösszevonásról döntő városi tanácsi ülésen, s koncentráljunk csupán a tényekre. Mint azt a beregszászi városházán is elismerik, 2006-tól mostanáig a beregszászi 2. számú orosz tannyelvű iskola mintegy 70-80 tanulójával az 5. számú ukrán tannyelvű középiskolában működött, miután saját épülete fenntarthatatlanná vált. Ezen hat esztendő alatt azonban senki sem állt elő igazán komolyan azzal az ötlettel, hogy a két iskolát egyesítsék, s mondjuk, egy ukrán-orosz tannyelvű középiskolát hozzanak létre a városban. A két intézmény valahogy mégis megfért egymás mellett mindaddig, amíg – a hivatalos indoklás szerint – az ukrán iskola tanulóinak növekvő száma miatt szükségessé nem vált az orosz tannyelvű oktatási intézmény továbbköltöztetése.

Oktatásszervezési szempontból érthető, ha a diákok számának csökkenése miatt, ami ráadásul elégtelen finanszírozással társul, a város rákényszerül az iskolák gazdaságosabb működtetésére, szükség esetén az összevonásukra is. Az a körülmény azonban, hogy most 10-es szám alatt új oktatási intézményt, a hivatalos fogalmazás szerint „nemzetiségi középiskolát” hoztak létre, arra utal, hogy egyszer, s mindenkorra szeretnék lezárni a kérdést. Tehát a 2. számú iskola nem ideiglenesen került a 8-as számú iskola épületébe, ahogyan korábban az 5. számúéba, hanem véglegesen. Nem egy magyar és egy orosz iskola osztozik így egyetlen épületen a jobb időkre várva, hanem megszűnt két egyedi iskola, hogy létrejöjjön egy „internacionalista”, ahogyan a régi szovjet időkben fogalmaztak, amikor még ki nem mondott irányelv volt a magyar tannyelvű iskolák összevonása az oroszokkal vagy ukránokkal. Még mielőtt bárki félreértené: a szóban forgó összevonás az orosz iskolának ugyanolyan előnytelen, mint a magyarnak – elvész a szellemiség, ami kollektívává tette korábban az ott dolgozókat és tanulókat. Megéri ez az áldozat?

Elvész Mikes Kelemen neve is, melyet a 8. számú iskola viselt mostanáig. Ennek a névnek igyekeztek dicsőséget szerezni az iskola diákjai és tanárai, s mostantól eggyel kevesebb alkalom kínálkozik kiejteni II. Rákóczi Ferenc hűséges követőjének nevét Kárpátalján és Beregszászban. Az állítólag a magyar érdekek védelmén fáradozó UMDSZ számára ez elhanyagolható veszteség volna?

És végül: Ukrajna függetlenné válása óta eleddig csupán egyetlen személy, Mihajlo Dzsanda, Huszt városának egykori jobboldali ukrán polgármestere próbálkozott azzal még a kétezres évek első felében, hogy elvegye egy magyar iskola épületét – szerencsére sikertelenül. Ezt tartaná az UMDSZ követendő példának 2011-ben, amikor a hatalompárttal szövetségben igazgatja a várost?

Kárpátalja