„Félévértékelő”: Mit adott a nyelvtörvény?

„A kárpátaljai iskolások kétnyelvű bizonyítványt kérnek” – ezzel a címmel közli a mukachevo.net a kárpátaljai magyarokra vonatkozó részét annak a BBC Ukraina által készített összeállításnak, mely az új nyelvtörvény bevezetése óta eltelt fél évet értékeli. A cím meglehetősen félrevezető, amennyiben csupán egy részkérdést ragad ki az összképből, de az eredeti írás ránk vonatkozó alcíme sem sokkal különb e tekintetben – „Kárpátalja: a magyarok elégedettek, bár a törvény nem is működik”.
„A magyar nyelv a két magyar párt kezdeményezésére regionális lett a megye két járásának, a nagyszőlősinek és a beregszászinak a településein – állapítja meg a BBC Ukraina. – Azonban kiderült, hogy nem olyan egyszerű teljesíteni a nyelvtörvény minden normáját. Elkészíteni a nyomtatványokat, bélyegzőket, a névtáblákat stb. két nyelven – ukránul és magyarul – nem bonyolult feladat, viszont elsajátítani az új regionális nyelvet azoknak, akiket a törvény erre kötelez – az állami tisztviselőknek –, egyelőre nem sikerült. Még Beregszászban is, ahol a lakosság 48 százaléka magyar, csak a tisztviselők egyharmada beszéli a magyart.”
Örvendetes, hogy egy ukrán nyelvű cikk megerősíti: a majd felerészben magyarlakta városban a tisztviselők alig egyharmada beszél magyarul. Ugyanis amikor mi magyarok vetjük fel, hogy számarányunktól messze elmaradó mértékben vagyunk jelen az állami közigazgatásban és az önkormányzati intézményekben Kárpátalján, azt jó esetben okvetetlenkedésnek tekintik, rossz esetben viszont a szemünkre vetik, hogy képtelenek vagyunk megtanulni ukránul.
A cikk további részéből kiderül, hogy azért nem csak a nyelvtudással vannak problémák a nyelvtörvény kapcsán, ahogyan azt az eddigiek sugallják.
„Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola előadója azt mondja, hogy a dokumentáció és a névtáblák kétnyelvűségére vonatkozó követelmény sem teljesült, mert erre kiegészítő források szükségesek.
»A törvény elfogadása egyértelműen pozitív volt a magyar nyelv számára. Azonban egyelőre korai volna hatályba lépésének következményeiről beszélni, már csak azért is, mert nincs meg a végrehajtásának minden feltétele« – mondta el Csernicskó úr a BBC Ukrainának.
»Tudom, hogy a kétnyelvű iskolák igazgatói a megyében már kapnak kérvényeket a szülőktől, amelyekben kétnyelvű érettségi bizonyítványok kiadását kérik a tanulóknak. Végzőseink szintén aláírásokat gyűjtenek, hogy kétnyelvű diplomát adjanak ki a számukra. De meglátjuk, miként reagál majd erre az oktatási minisztérium és a kormány« – teszi hozzá a kárpátaljai magyar közösség képviselője” – zárul az írás magyar vonatkozású része.
Annyit mindjárt megállapíthatunk, hogy a kétnyelvű bizonyítványok kiadása tekintetében az első tapasztalatok nem túl biztatóak. A Kárpátalja.Ma is beszámolt arról, hogy a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség még tavaly sürgette az illetékes hivataloknál és intézményeknél az új nyelvtörvény rendelkezéseinek érvényesítését, s a lakosságot is arra buzdította, hogy éljenek a törvény biztosította lehetőségekkel, egyebek mellett szorgalmazzák a kétnyelvű bizonyítványok kiadását az iskolákban. Bár összesítés e tárgyban nem készült, információink szerint a járási oktatásügyi hatóságok általában különböző indokokkal elutasították az iskoláknak a kétnyelvű bizonyítványok kiállítására vonatkozó kérését, maguk pedig nem figyelmeztették az oktatási intézményeket és a diákokat, hogy élhetnek a nyelvtörvény biztosította jogaikkal.
Tudomásunk szerint a kétnyelvű bizonyítványok kiadását sohasem a pénzhiányra való hivatkozással utasították el. Vagyis megtévesztő, amit az idézett cikkrészlet is sugall, miszerint a nyelvtörvény érvényesítésének jelenleg csupán objektív okai volnának, mint például a pénzszűke vagy a nyelvismeret hiánya a hivatalnokoknál. Sokkal inkább a hivatalnoki és politikusi fejekben lehet a probléma, s nem csupán a kétnyelvű bizonyítványok tekintetében.
Már csak ezért sem árt legalább néhány gondolat erejéig idézni a BBC Ukraina írásának általános megállapításait, illetve bemutatni az abban megszólaló politikusok és szakemberek véleményét.
„A helyzet értékelése a nyelvtörvény által közvetlenül érintett régiókban megmutatta, hogy nem volt az a hatása, amelyről oly sokat beszéltek a parlamenti viták és a polgári tiltakozó akciók során a hatalom és az ellenzék képviselői egyaránt” – fogalmaz egyebek mellett „A »nyelvtörvény« fél éve: veszélyek és következmények” címmel megjelent összeállítás.
„Nevetséges volna holmi radikális változásokról beszélni. Ez nem következett be. És megmondom becsületesen, amikor elfogadták a törvényt, eltúloztam e jogszabály veszélyét” – mondta el a BBC Ukrainának Volodimir Javorivszkij, a Batykivscsina képviselője, aki akkor a kulturális bizottság elnöke volt.” (…)
„Kétségtelen, hogy ez a törvény elsősorban az oroszajkú polgárok miatt készült, és lett elfogadva. De az orosz nyelv státuszának törvényi megszilárdítása kényszerintézkedés volt, az ukrajnai belpolitikai helyzetre adott reakció. Válasz volt ez arra, hogy a „megszállók nyelveként” kezelték az oroszt. A probléma nem éleződött volna ki annyira, ha a törvény ellenzői inkább az ukrán nyelvért küzdöttek volna, s nem az orosz ellen” – mondta el a BBC Ukrainának Jevhen Kopatyko politológus, a „Research & Branding Group” vezetője. (…)
„A nyelvpolitika kérdése sokkal mélyebb. Ellenfeleink nem akarják megérteni, hogy a más nyelvek, s elsősorban az orosz el nem ismerése ahhoz vezet, hogy kialakul az embereknek egy rétege, akik nem fogják elismerni az ukrán nyelvet, és nemcsak a hétköznapok, hanem a politika szintjén sem. Ez aktuális Ukrajna déli és keleti részén. Azok, akik az ukrán nyelv fenyegetettségéről beszélnek, valójában semmit sem tettek a támogatására” – mondta el a BBC Ukrainának Vlagyiszlav Lukjanov, a Régiók Pártja képviselője.
„A törvény hatásának vizsgálata Ukrajna egy sor megyéjében azt mutatja, hogy mindenekelőtt legitimálta azt a helyzetet, amely Ukrajnában már évek óta fennáll: az orosznyelvű régiók lakói, akárcsak korábban, használják a nyelvüket, ahol szükségesnek tartják. Azon városokban és falvakban, ahol a más nemzetiségek képviselői élnek egy tömbben, ők úgyszintén használják a nyelvüket, és a nyelvtörvény nemigen adott számukra semmi újat. Végül azok, akik valóban számítottak erre a jogra, például a bolgárok Odessza megyében és a krími tatárok a Krímen, egyelőre semmit sem kaptak a nyelvtörvénytől” – állapítja meg a BBC Ukraina elemzése.