Jogaik betartását követelik a kárpátaljai diákok – újra

Ismét – még mindig – a diákokon spórolnának Ungváron. Zajlik az egymásra mutogatás, de a felelősséget senki sem akarja vállalni…

Köztudott, hogy megyeszékhelyünkön, a diákvárosként is ismert Ungváron az iránytaxik, „marsrutkák” jelentik az A pontból B pontba való eljutás egyetlen lehetőségét – a sok kilométeres, hosszú időt igénylő gyalogláson és a méregdrága taxikon kívül. Akiknek az utóbbi kettő közül egyik sem felel meg – például nincs idejük gyalogolni két órapár közt vagy nem nyúlhatnak túl mélyen a zsebükbe, azoknak marad a marsrutka. De lássuk, mit is kell értenünk az „olcsó marsrutka” címszó alatt…
Egy átlagos diáknak erre az „olcsó” közlekedési eszközre havonta minimum 200 (!) hrivnyát kell szánnia. Hangsúlyozom: minimum! Mit is értünk ez alatt a minimum alatt? Nem mást, mint a lakástól/kollégiumtól egyetemig, egyetemtől egyetemig, és egyetemtől lakásig/kollégiumig történő közlekedést. Magyarán a diákélet – elviekben – kötelező, megkerülhetetlen velejáróit. De azért lássuk be: a diáklét nemcsak az órákról és a tanulásról szól. Valamivel mégiscsak meg kell alapozni azt, hogy az átlagos diák diplomaosztó után „élete legszebb éveiként” emlegethesse azt a bizonyos négy-öt-hat évet, tehát órák után is várja még élet a delikvenseket. Ennélfogva 200 hrivnyánál jóval többet, 300-400 hrivnyát költ egy átlagos diák csak arra, hogy utazzon a városban, eljusson egyik helyről a másikra. Semmi luxus, kérem! Csak gyakran zsúfolásig telt, állóhellyel is alig szolgáló, többnyire rozoga mikrobuszok.
A szegény diák a luxus hiányára nem is igen panaszkodik, pláne ha a 4. számú kollégium híres-hírhedt körülményeihez van szokva, ám azért az még ezen edzett ifjú kollégákat is felháboríthatja – teszem hozzá jogosan –, hogy a sokat szidott állam bácsi által törvénybe foglalt jogaikat is évek óta megsértik. Nevezetesen: az említett iránytaxik szolgáltatásait igazság és törvény szerint a diákoknak féláron, azaz 50 százalékos kedvezménnyel kellene igénybe venniük, s a havi 300-400 hrivnyás kiadásokat – legalább e téren – leszorítani a felére, ami, lássuk be, nem kevés, főleg egy diáknak. Aki sokszor éjt nappallá téve hajt, hogy jó előmeneteléért ösztöndíjat kapjon, hogy ne szülei verejtékes munkával megkeresett pénzét „dobja ki” az iránytaxik ablakán.
Az említett 50 százalékos kedvezmény mind ez idáig csak a vasúti közlekedés alkalmával volt igénybe vehető. Megjegyzem, ezzel nem is volt soha gond, magam is a vonatozást választottam diákkoromban. Hogy miért nem sikerült mindeddig betartatni a vonatkozó jogszabályt a többi közlekedési eszközön? Az ok talán az lehet, hogy míg a vasútnak a közlekedés árának felét maga az oktatási minisztérium kompenzálja, addig az iránytaxik esetében ez a városi vezetés és a felsőoktatási intézmények dolga lenne, akiknek azonban eszük ágában sincs a diákok jogainak érvényesítésével holmi hiányt képezni – majd pedig azt megoldani – a költségvetésben…
Pedig a rendszer más városokban már kipróbált, mi több, kifejezetten jól működik. Mint azt Olekszandr Voloszjanszkij jogász a mukachevo.net portálnak elmondta, Lembergben él és működik a rendszer, a jogász állítása szerint diákkorában maga is élt e lehetőséggel. A privát taxikon kívül mindenféle közlekedési eszközre, legyen az marsrutka vagy trolibusz, érvényes az 50 százalékos kedvezmény.
A mukachevo.net beszámolója szerint idén ősszel már harmadik alkalommal próbálnak az ungvári diákok érvényt szerezni említett jogaiknak. Ha a városi tanács a következő költségvetés alakításánál sem hajlandó figyelembe venni a diákok érdekeit, az aktivisták nem zárják ki a bírósághoz fordulás lehetőségét sem.

Hogy sikerül-e elérni céljukat, nem tudjuk. Én személy szerint reménykedek. Talán végre egyszer pozitív fordulat követheti fellépésüket, s kivételesen attól lesz hangos a kárpátaljai sajtó, hogy Ukrajnában jogállamhoz méltóan maradéktalanul betartottak egy törvényt…