Jubileumi tanévkezdés a szakképzési intézetben
10, 585, 396, 61. Ezekkel a számokkal kezdte tanévkezdő beszédét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakképzési Intézetének igazgatója az intézmény tizedik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Soós Katalin kifejtette:
„Ezek azok a számok, amelyekre büszke vagyok! Az első szám azt jelenti, hogy idén tíz éves az oktatási intézmény. Az első jubileumi születésnap, amikor már van mit felmutatni, van mire visszatekinteni. 585 – összesen ennyi diák szerzett szakképesítést nálunk, melyekből olyan felnőtt vált, aki önállóan tud dönteni, felelősséget vállalni. Büszkék lehetünk rájuk!
Büszke vagyok továbbá kollégáimra, tanárainkra, hogy sohasem riadtak vissza a plusz munkától, hogy hivatásuknak élnek, és a legtöbbet akarják kihozni diákjaikból.
A 396 szám azt mutatja, hogy hány olyan diákot neveltünk fel, akik a kárpátaljai magyar nyelvű oktatásban maradtak. Többen még most is tanulnak, de sokan már diplomás kollégák, és a kárpátaljai magyarságért dolgoznak.
A 61 a jelenünk és a jövőnk, ugyanis ennyi elsősünk van idén. Kívánjuk nektek, hogy mindig kitartóan és céltudatosan haladjatok az úton. Mindig szerényen és mégis magabiztosan találjátok meg a jövőben azt, ami inspirál benneteket” – fejezte ki jókívánságait.
Tizedik születésnap… Elég csak visszagondolni az elmúlt évekre, és megérthetjük, hogy az intézmény első évtizede egyáltalán nem volt könnyű, és megmaradása nem volt egyértelmű. Mint tudjuk, Ukrajnában éppen 10 évvel ezelőtt kezdődött el a háború, ami megnehezítette a kárpátaljaiak életét is. Majd a nyelvtörvény, a pandémia és a jelenlegi orosz–ukrán konfliktus újra és újra próbára tette a maréknyi kárpátaljai népet, többek közt a szakképzési intézet hallgatóit is. Mindennapivá vált a rendkívüli állapot. Így valóban van miért köszönetet mondani, és a hála elsősorban az Istennek szól, aki a nehéz idők ellenére és százszoros terméssel ajándékozta meg a kezdeményezést. Ezért a beregszászi római katolikus templom méltó helyszínként szolgált a rendezvény lebonyolításához. Hiszen egyrészt jelzi, hogy a társadalom két alappillére, a templom és az iskola összetartoznak, másrészt a jelenlévők az Isten házában nyithatták meg hálatelt szívüket a Gondviselő Atya előtt, és mondtak neki köszönetet az intézmény 10. születésnapja alkalmából.
Ennek megfelelően a jelenlévőket először a történelmi egyházak képviselői köszöntötték. A szakképzési intézet születésnapja egybeesett a tanévkezdési ünnepséggel is, így Molnár János beregszászi esperes-plébános, püspöki helynök elsősorban a fiatalok tudásának és bölcsességének gyarapodásáért könyörgött, valamint a tanárok fáradhatatlan munkájára kérte Isten áldását.
Margitics János, a Beregszászi Református Egyházközség lelkipásztora a sikeres élet receptjét hozta el a fiataloknak, mely szerint az élet akkor lesz csodálatos és boldog, ha a Jézussal való kapcsolatot választják.
„A múltra kell támaszkodnunk, hogy a jelent meg tudjuk élni, és a jövőt meg tudjuk építeni” – kezdte beszédét Kótunovics István görögkatolikus áldozópap. Majd folytatta:
„A nehéz időszak erős embereket szül. Az erős emberek jó időszakot jelentenek. Majd a jó időszak gyenge embereket szül és abból következik a nehéz időszak. Az egész életünk egy körforgás. Nektek, nekünk kell megtalálnunk azt a pozíciót, melyhez tartozni akarunk… Nem az a feladatunk, hogy megváltsuk a világot, azt már megtette valaki más. Nekünk most az a feladatunk, hogy éljük meg a mát, azt a feladatot tegyük meg, amit a ma állít elénk.”
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora személyes élményeiből merítve elmondta, hogy 45. alkalommal vesz részt tanévnyitón, mivel 1979-ben volt elsős, és azóta minden évben valamiképpen érintett. Azóta végigjárta az oktatási rendszer minden szintjét. De minden alkalommal azok az érzések jönnek és jöttek elő, amit a legelső tanéven élt át: a tanítónéni hangja, az uzsonnamegosztás öröme, a várva várt csengő matekóra után… Végül egy jótanáccsal látta el a diákokat: „Ha az ember az adott helyzetben megteszi azt, ami tőle telik, akkor este nyugodtan hajthatja álomra a fejét.”
Babják Zoltán, Beregszász polgármestere is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget. Először is köszönetet mondott a főiskolának, a szakképzési intézetnek és Magyarország kormányának, hogy egy romos épületből egy gyönyörű és jól működő intézményt hoztak létre, mely a város büszkesége lett. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen iskolák elősegítik a szülőföldön maradást, és a gazdasági hátteret is támogatják.
„A szakgimnázium fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalság megőrizze nemzeti identitását, kultúráját, gyarapítsa ismereteit… Kívánom, hogy az itt megszerzett tudást a gyakorlatban kamatoztatva legyen, és sikereket hozzon”
– mondta köszöntőjében dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja.
A diákok is készültek az ünnepre. A Hiszek az emberben című verses összeállítással lepték meg a jelenlévőket. Az intézmény kórusa pedig előadta a Vigyázza madárra című dalt.
Ezután következett az elsősök ünnepélyes fogadalomtétele, melyben megígérték, hogy a szakgimnázium rendjéhez, szabályaihoz tartják magukat. Az intézmény és a főiskola vezetőségének képviselői kézfogással jelképezték az elsős hallgatók befogadását.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű szervezetőnek vezetője is köszöntötte a jelenlévőket.
„Az ember életében két fontos pillanat van: amikor megszületik, és amikor felismeri, hogy miért született. Remélem, ti már tudjátok, mi okoz nektek örömet, megízleltétek a tudás gyönyörűségét, és a lelketekben örökös szomjúság van a tudás iránt” – hangsúlyozta.
Az ünnepséget dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnökasszonyának beszéde zárta.
„Egy kínai közmondás szerint a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell a tudomány házába. Ott a tanítók terítenek nektek. Mindabból, amit ők tudnak nektek kínálni, nektek kell fogyasztani. Annyit kell belőle venni, amennyit fel tudtok használni a fejlődéhez…. Mi csak lehetőséget adunk ahhoz, hogy tanuljatok” – mondta. Majd Tamási Áron egyik szép idézetét osztotta meg: „Magam elé képzeltem Krisztust. Mi célra vagyunk ebben a világban? Hogy végbe vigyed azt a jót, amiben hiszel, válaszolt Krisztus.”
A diákok a papok, lelkészek áldásával indultak útnak, felvértezve az értékes gondolatokkal, bízva egymás barátságában, a tanárok odaadó munkájában és szeretetében, és remélve a békésebb jövőt.
Fehér Rita