Mezőváriban a tehetséggondozásban hisznek

Az iskola az egyén fejlődésének meghatározó színtere, ahol az ismeretanyag átadása mellett fontos a szellemi, erkölcsi értékek továbbörökítése és megőrzése, az egyén szocializációja s a tehetséggondozás.

Az alábbiakban Kárpátalja egyik kiváló oktatási intézményét, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskolát vizsgáljuk, főként abból a szempontból, miként képes ellátni feladatát, megfelelni a kor kihívásainak. Az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről Szilágyi Lajos igazgatóval beszélgettem.

– Milyen előzményei voltak az iskolai-középiskolai oktatásnak Mezőváriban?
– Ha több száz évet ugrunk vissza az időben, egészen az 1500-as évekig, akkor láthatjuk, hogy Bereg vármegyében Mezővári egyike volt azon településeknek, ahol elindult a református oktatás. A következő, az oktatás szempontjából új irányt szabó korszak a csehszlovák éra volt. Ez időben a településen magyar tannyelvű állami iskola működött 10 osztállyal és 11 tanítóval, ahol a cseh nyelvet is tanították. Az 1938-as visszacsatolás után a magyar iskola 1944 októberéig működött. A falu 20%-a ekkor még mindig írástudatlan volt. 1941-ben 500 iskolaköteles gyerekből csak 208 járt iskolába.
A magyar oktatásügy helyzete Kárpátalján még a csehszlovák időben sem volt olyan elszomorító, mint a II. világháborút követően. Hosszú ideig nem létezett magyar középiskola a megye területén. A szovjet rendszer idején igyekeztek az általános iskolákat kétnyelvűvé alakítani. A változást az 1953-as év hozta meg, amikor Kárpátalja területén négy magyar középiskola nyílt, köztük Mezőváriban is, ahol magyar nyelvű oktatás kezdődött.
Az 1968-as adatok alapján a középiskolában 18 osztály működött 500 tanulóval. Tanári állást harminc pedagógus töltött be. Ebben az időben esti iskola is működött a fiatal munkások számára.
Az iskolaépület az évek folyamán teljesen lepusztult. A tanintézmény 1970-ben költözött új épületbe. Addig a jelenlegi orvosi rendelő – mely még a XIX. század folyamán épült – volt az oktatói munka helyszíne.
A szovjet éra végén és a független Ukrajna első néhány évében kétnyelvű oktatás folyt a tanintézményben. Ekkor a magyar osztályok mellett orosz tannyelvűek is működtek, de 1993 óta csak magyar nyelvű képzés folyik az iskolában.
A tanintézmény 1995-ben vette fel a nagyságos fejedelem nevét és lett Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola.
Építésekor a tanintézményt 600 férőhelyesre tervezték, s két műszakban folyt az oktatás. Persze sokkal több tanulóval, mint napjainkban. Az intézménybe jelenleg körülbelül 395 tanuló jár, akiknek csaknem 30%-a roma származású. Minden évfolyamon két párhuzamos osztályban tanulnak a diákok, tehát a 11 évfolyamon összesen 22 osztály alakult. Jelenleg ötven tanár dolgozik az iskolában.

– Milyen az iskola kialakítása, beosztása?
– Az iskola jelenlegi épülete kétszintes. Az első szinten az elemi osztályok kaptak helyet, vagyis 8 tanterem, illetve itt található még az étkezde, két technikatanterem, a könyvtár és egy helyiség, ahol a napközis gyerekek alvását biztosítjuk.
A második szinten a felsőévesek tantermei helyezkednek el. Itt eggyel kevesebb osztály van, mint szükséges, de mivel az órarendben szerepel a testnevelés és a munka oktatása is, ezért ezt a hiányt az órarend alakításával ki lehet küszöbölni.

– Mi a helyzet a tantermek felszereltségével?
– Véleményem szerint jól felszerelt tantermeink vannak. Iskolánkban a korábbi évekhez hasonlóan jelenleg is szaktantermi rendszer működik. Amikor 1970-ben felépült az iskola, nagyon jól felszerelt, modern technikával ellátott intézmény volt. Az árvizek időszakában azonban – az ezredforduló tájékán – több alkalommal is károsultakat szállásoltak el az épületben, és akkor megrongálódott vagy egyszerűen eltűnt néhány felszerelés és kellék. Szerencsére az iskola tanárai hivatástudatból, sokszor saját költségükön is igyekeznek felújítani, gazdagítani a tantermeket. Az évek folyamán állami és egyéb pályázati támogatásból is sikerült némi fejlesztést megvalósítani. A szaktantermi rendszer így továbbra is fennáll. Szép számban rendelkezünk szemléltetőkkel, két számítástechnika-termünk és interaktív táblánk is van. A fizika¬szakteremhez szintén kaptunk néhány csomagot, de innen mindenképpen hiányzik az új felszerelés. A biológia és kémia integrált szaktanterem kissé hiányos. Nincsenek meg a szemléltetéshez szükséges vegyszerek és egyéb eszközök. Ezzel együtt a mezővári iskola a járás legjobban felszerelt iskolái közé tartozik.

– A településen viszonylag jelentős roma közösség él, így – mint utalt is rá – az iskolában nagy számban tanulnak roma gyerekek. Miként sikerül beilleszkedniük a tanintézmény hétköznapjaiba?
– A roma tanulók száma és emelkedő aránya újabb kérdéseket és problémákat vet fel a helyi oktatásban. A településen mindig is volt roma közösség, de az árvizek (az 1998-as és a 2001-es áradások – a szerk.) után több roma család is ide költözött. Ezáltal emelkedett a cigány lakosság aránya. Az alsó osztályokban a tanulóknak szinte a fele roma származású. A felsőbb osztályokban csökken ez az arány: lemorzsolódnak, elköltöznek vagy idénymunkára utaznak. Viszonylag kevesen jutnak el az érettségiig. Így elég nagy problémát jelent az iskolalátogatás. Az utóbbi évtizedekben egy igen csekély mértékű javulás tapasztalható e téren, vagyis a roma szülők is jobban odafigyelnek arra, hogy a gyerek iskolába járjon. De ez még mindig nem elég. Tehát, ha járnak is középiskolába a cigány gyerekek, az érettségi vizsgákig már nem jutnak el, csak nagyon kis számban. Az elmúlt évek során azért egy-két pozitív példával, életpályával is találkoztunk.

– Hogyan viszonyulnak a roma tanulókhoz a magyar gyerekek? Tudnak-e közösséget alkotni?
– Mivel a településen évtizedek vagy -századok óta közösségben élnek, ezért ez nem okoz problémát. Bár előfordulnak kisebb konfliktusok a roma és nem roma tanulók között, ezek javarészt magaviseleti problémákból erednek, nem pedig a nemzetiségből.

– A tanulmányi eredményekben mennyire mutatkozik meg a roma és a nem roma gyerekek közötti különbség?
– Egyértelmű az eltérés. Azt minden tanár hamar megérti, hogy a legjobb szakmai felkészültség mellett sem tud elérni jó eredményt, ha nincs meg a megfelelő szülői háttér. A roma tanulóknál főként ez az, ami hiányzik. Ha nincs kontroll és fegyelem a szülők részéről, ha nem érzi a gyerek, hogy az adott házi feladatot el kell végezni, és nincs felelősségérzete, hogy el kell jönni az iskolába olyankor is, ha esik az eső, akkor a tanár munkája nehéz és néha eredménytelen. Emiatt a roma gyerekek lemaradnak a tanulásban és jóval gyengébb eredményeket produkálnak. Természetesen akadnak kivételek. Van olyan osztály, ahol egy roma gyerek a legjobb tanulók közé tartozik. De ezekben az esetekben nyilvánvaló, hogy a család ott áll a háttérben, megvan a megfelelő szülői ráhatás. Ha átlagot kell vonnom, akkor a roma gyerekeknek egyértelműen gyengébb mutatóik vannak, mint a nem roma tanulóknak.

– Hogyan értékeli a tanárok szakmai felkészültségét?
– Jelenleg 50 pedagógust alkalmazunk. Többségük főállásban dolgozik, illetve hármat óraadó tanárként foglalkoztatunk. A mezővári iskola egyik sajátossága, hogy a tizenegy osztály mellett szinte minden évfolyamon vannak olyan gyerekek, akik speciális nevelést igényelnek, tehát fizikailag vagy szellemileg sérültek. Egy részük bejár az iskolába, és a tanárok ott külön foglalkoznak velük, másokhoz hazamegy a tanár. A 2013/14-es tanévben 19 ilyen tanulónk volt, a 2014/15-ös tanévben pedig 17 van. A külön foglalkozások nagyobb óraszámot jelentenek, ezért is van több tanárunk.
A kollektíva nagyon összetett, de igyekeztünk olyan légkört kialakítani, amelyben a tanárok önképzése és továbbfejlesztése önmagukkal szemben támasztott elvárás és igény. Úgyhogy az igazgatóság és a tantestület között ilyesféle konfliktusok nemigen alakulnak ki.
Véleményem szerint, a pedagógusok igyekeznek mindent megtenni a felkészülés, a pontosság terén. Szinte mindenkit sikerül arra ösztönözni, hogy évente részt vegyen valamilyen képzésen. Bátran állíthatom, hogy a mezővári középiskola tanárai vesznek részt a legaktívabban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) által szervezett Kölcsey Nyári Pedagógusakadémián.

– Igazgatóként Ön milyen követelményeket támaszt a pedagógusokkal szemben?
– Igazgatóként és tanárként is vallom, hogy az eredményes munkához egy tanárnak mindig a legjobb formáját kell nyújtania szakmailag. Fontosnak tartom, hogy a kollektíva tagjai továbbképzésekre járjanak, és folyamatosan foglalkozzanak a saját területük szakirodalmával.
Ide tartozik még, hogy két programunk is van, melyekben nagy szerepet vállalnak a tanárok. Az egyik a speciális igényű gyermekek nevelése. Számukra külön segédanyagokat, munkafüzeteket készítünk a tantestületen belül. A kidolgozott oktatási anyagok nagyon jól alkalmazhatók a lemaradt roma gyerekek oktatásában is. Ezek kifejezetten a gyengébb képességű tanulóknak készülnek. A másik téma a tehetséggondozás. Ebben is látszik a haladás. Az elmúlt három-négy évet tekintve a mezővári iskola bekerült az öt legjobb kárpátaljai magyar iskola közé. Szinte nincs olyan tantárgyi vetélkedő, ahová mi ne mennénk el, legyen az járási, a KMPSZ által szervezett, vagy külföldi vetélkedő. A tanárokkal szemben így egyfajta elvárás, hogy ösztönözzék a diákokat, valamint foglalkozzanak velük külön is, felkészítve őket a megmérettetésekre. Igazgatóként elvárom, hogy semmiképpen ne a középszint legyen a mérvadó, csak a kiváló eredmény. A harmonikaelvet vallom: amikor a harmonikát széthúzzuk, a felső része ugyan gyorsabban emelkedik, de húzza maga után a többit is. Ha egy tanár csak a középszintre koncentrál, akkor a középszint sem fog teljes mértékben fejlődni. A pedagógusnak óravázlatában – amellett, hogy szükségszerűen foglalkozik a gyengébb képességű gyerekekkel is – mindenképpen gondolnia kell a tehetséggondozásra, a jobb képességű tanulók segítésére is.

– Mezőváriban GENIUS Tehetségpont működik, amelynek a foglalkozásain – bár a körzetéhez 10 falu tartozik – döntő többségében a vári iskola tanulói és tanárai vesznek részt. Ez milyen szerepet játszik a tehetséges vagy akár az átlagos képességű gyerekek ösztönzésében, a tudás értékének hangsúlyozásában?
– A vári iskola különleges kiváltsága, hogy egyike a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tehetséggondozó programja bázisiskoláinak. Már három éve, hogy ősszel tanintézményünkben hat héten keresztül tehetséggondozó foglalkozásokra kerül sor a vári, borzsovai, nagymuzsalyi, tiszacsomai, mezőgecsei, ba¬dalói, halábori, csetfalvai, sárosoroszi és benei iskolások részvételével. Különböző műveltségi területeken tartanak foglalkozásokat pedagógusaink és meghívott előadók több korosztályi csoport részére. Az elmúlt tanévben aktívan bekapcsolódtunk a hetedikes és nyolcadikos tanulók számára biztosított Szilencium internetes tehetséggondozó program fordulóiba is. Tanáraink szakmai és oktatói elkötelezettségét, a tehetséges diákok szorgalmának és kitartó munkájának eredményességét bizonyítja, hogy az említett vetélkedőkön magyar nyelv és irodalom kategóriában első lett az egyik tanulónk, illetve angol nyelvből elhoztunk minden dobogós helyezést.

– Milyen eredményeket érnek el tanulóik a versenyeken?
– A vári iskola igyekszik évfolyamonként legalább 2-3, de néha több tanulót is küldeni minden meghirdetett vetélkedőre. A Nemzetközi Kenguru Matematikaversenyen már évek óta 60-70 fő vesz részt az iskolából. A Zrínyi Ilona és a Gordiusz Matematikaversenyre 35-40 tanulót küldünk. Az eredményeink vegyesek. A járási és a KMPSZ által meghirdetett vetélkedőkön mindig vannak dobogós helyezést elért tanulóink. A magyar nyelv és irodalom, a történelem és a matematika az erős tantárgyaink közé tartoznak.

– Ejtsünk néhány szót a szakköri munkáról!
– Intézményünkben szakköri rendszer működik. Ez azt jelenti, hogy minden évfolyamnak megvan a meghatározott témaköre és szakköre. A vári iskola egyik sajátossága, hogy a tizenegy év alatt az itt tanuló fiatalok minden programba belekóstolnak, és több helyen próbálják ki magukat.
A szakkörök a következőképpen alakulnak: a mindenkori harmadikosoké a Közlekedj okosan! rendezvény, a mindenkori 4. osztály a pedagógusnapot szervezi, illetve a Fogápolás egészségügyi programsorozatot is. Az ötödikeseké a hagyományőrző program, a hatodikosoknál Kárpátalja témájú szakkör működik. A 7. osztály tanulói kötelezően a drámapedagógiai szakkör tagjai, így a sztálini elhurcoltak emléknapján, anyák napján vagy a helyi hagyományokkal kapcsolatos ünnepeken is színi előadást tartanak. A mindenkori 8. osztályosok az ökológiai szakcsoport. Ők a Föld napja, a víz világnapja programokban vállalnak aktív szerepet. A kilencedikeseké az aradi vértanúk napja, és így tovább, egészen a 11. osztályig. A tanulók az évek során legalább négyszer kerülnek színpadra. A lényeg az, hogy kipróbálják magukat, megtapasztalják a nyilvános szereplés jó oldalát és rátaláljanak önmagukra. A másik fontos szempont, hogy az egész osztály bekapcsolódik ebbe a munkába. Közösség alakul ki, és a rendezvényekből közös örömforrás, közös siker lesz.
Jól működik a kézműves szakkörünk, van egy kisebb szövő- és egy néprajzi múzeumunk. Nagyon fontosnak tartjuk a környezettudatos nevelést: olyan plakát-, faliújság-készítő és egyéb programok, például versenyek kerülnek meghirdetésre, amelyek a tanulók felelősségtudatát hivatottak formálni, miszerint közös feladatunk a természeti és épített környezetünk megóvása, fenntartása. Megemlíteném még az iskolai Európa-kört és a Rákóczi Szövetség ifjúsági alapszervezetét, ezek is lehetőséget biztosítanak a tanulók társadalmi szerepvállalásának az alakítására.

– Milyen eredményeik vannak a továbbtanulás terén?
– A tehetséggondozó intézmények megjelenése óta a mezővári iskolából is egyre többen folytatják tanulmányaikat líceumokban vagy gimnáziumokban. Ez egyértelműen a középiskolások számának csökkenését eredményezi. Emellett a felsőoktatást is többen választják. Tavaly három tanulónknak sikerült bejutnia valamilyen felsőoktatási intézménybe. Ez persze mindig az emelt szintű vizsgák eredményeitől függ.
A diákok sikere a tanárok munkáját és a szülők hozzáállását is mutatja. Az elmúlt tanévben heten indultak el egyetemre vagy főiskolára. Közülük négynek sajnos nem sikerült a felvételi az ukrán érettségi vizsga miatt. Ha ukránból nem is, de a profiltantárgyakból nagyon jó eredményeket érnek el a tanulók, így bekerülhetnek a felsőoktatásba. Tanulóink a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választják, vagy Magyarországra mennek tanulni, és kis számban az Ungvári Nemzeti Egyetem mellett döntenek.

– Milyen szerepet vállal az iskola a település életében?
– Kiemelten fontosnak tartom, hogy a település életének szerves része legyünk. Egyes rendezvényeink nemcsak az iskolások számára nyitottak, hanem községünk valamennyi lakosát várjuk azokra. A településen a Rákóczi Szövetségnek helyi és középiskolai alapszervezete is működik. Így minden év májusában, a szabadságharc kezdetének évfordulójára, az iskola tanárai és tanulói szabadtéri programokat szerveznek a Rákóczi-napok keretében. Az anyák napi és a karácsonyi alkalmak is széles körben meghirdetett események. Továbbá Mezővári területén idősek otthona is működik. Ezért az idősek világnapján az iskola mindig ünnepi műsort készít, melyet a mindenkori harmadikosok adnak elő az otthonban. Emellett évente kétszer szervezünk köztisztasági napot.

– Az utóbbi időben az iskola szerepe és feladata kissé átértékelődött. A szülők is többet várnak el egy oktatási intézménytől. Ön hogyan látja ezt?
– A legfőbb probléma a felelősségvállalás arányának elcsúszása. Az elmúlt évek során a nevelés „terhe” átkerült az iskolára. És ez nemcsak a helyi tanintézményre jellemző. Nagyon sok család úgy véli, hogy az iskolának kell megoldania a neveléssel, a személyiség fejlődésével kapcsolatos kérdéseket. Úgy vélem, fontos lenne, hogy a szülők is megértsék: a gyermek az elsődleges szempont, s előrehaladást elérni csak közösen lehet. Igazgatóként és tanárként mondhatom, hogy mi oktatunk és nevelünk, de vannak dolgok, melyeket a szülőknek kell vállalniuk. A gyerekek szocializációjában az egyháznak és a civil szférának is van része. Persze nem szeretnék álomvilágban élni, nem olyan könnyű változtatni a hozzáálláson. Azt azonban minden szülőnek meg kellene értenie, hogy az iskola nem nevelhet helyettük. Csak egy egyszerű példa: az olvasást meg lehet szerettetni az iskolában, de olvasni a tanulónak otthon kellene. Szükséges, hogy erre a szülő is ösztönözze gyermekét saját példamutatásával. Ez az, amit nem tudunk megoldani a szülő helyett.

– Ön szerint mi a legnagyobb kihívás ma az oktatásban?
– Kihívást jelent a tényleges differenciálás feltételeinek megteremése; hogy szakszerű és képességéhez mért segítséget kapjon a gyengébb tanuló, és megfelelő tudást a tehetséges diák. A jelenlegi körülmények és finanszírozás mellett minden inkább az átlagos képességű gyerekre összpontosít, és ezzel sok tehetséget elveszítünk.

– Az elmondottak is bizonyítják, hogy egy intézményben nagyon sok pozitív inspiráció érheti a tanárt, ugyanakkor annál is több problémával kerül szembe. Gondolok itt a hátrányos helyzetű tanulókra vagy a roma gyerekekre. Mit sikerült elérniük ezen a téren, illetve mit terveznek?
– Egyik állandó projektünk a roma gyerekek beiskolázása. A 3000 fős település lakói közül mintegy 1000 roma nemzetiségű. Ez egy olyan magas szám, ami miatt a kérdést nem lehet megkerülni. Szükséges, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is iskolába járjanak, és a társadalom hasznos tagjai legyenek. Igen komoly probléma, hogy a roma szülők közül sokan maguk sem tudnak írni és olvasni, így nem tudnak segíteni a gyermekeknek. Ennélfogva a terveim között szerepel, hogy az állami és társadalmi szervek együttműködésével elősegítsük a romakérdés rendezését.
Az elmúlt évben több iskolai programot kezdtünk el a kérdés rendezése céljából. Délutáni foglalkozásokat szerveztünk, külön csoportokat alakítottunk a lemaradó tanulóknak. A tanárok a szabadidejük terhére foglalkoztak velük, és készítették a segédanyagokat, hogy legalább egy minimális fejlődést el lehessen érni. Idén azon gondolkodunk, hogy a helyi gyülekezettel együttműködve a napközis foglalkozásokat tennénk színesebbé és érdekesebbé.
A másik problémánk az értelmiségi felnőttek elköltözése a településről. A diplomás fiatalok közül nagyon kevesen térnek vissza szülőfalujukba. Azt szeretnénk elérni, hogy diákjaink visszatérjenek, és jelenlétükkel pozitív példaként, mintegy húzóerőként tűnjenek fel a fiatalok előtt. Véleményem szerint ezt is csak a tehetséggondozás kiemelt kezelésével érhetjük el.

Gál Adél
Forrás:  Közoktatás – a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség lapja