Oktatás ukrán módra: házi feladat anyának és apának
A legfontosabb és legszükségesebb foglalkozások között tartják számon az orvosi és a tanári munkát. Azonban a mai társadalomban ők már nem élveznek akkora tiszteletet, mint egykor, főleg fizetés szempontjából.
Szólhatunk pár szót az iskolai tantervről és a tanulásról:
A gyerekek, az első 5-6 évben becsületesen és felelősséggel végeznek el minden házi feladatot. A következő években ez a tendencia fokozatosan csökken és az utolsó évben majdnem a nullára esik. De nem erről van szó. A kérdés arról szól, hogy azokban az első években a házi feldatot az egész családdal végzik. Majd csak idővel viszonyulnak ehhez lazábban… De ettől a probléma nem lesz kisebb.
Nemrég egy furcsa helyzet szemtanúja lehettem: egy negyedikes diáklány édesanyja pánikolva telefonált minden ismerősének, hogy segítsenek megoldani a házi feladatot. Lényege pedig a következő volt: akroverset kellet szerkeszteni az „iskola” szóra. A nem nyelvészek számára tájékoztatás: akrovers – olyan vers, melynek kezdőbetűi szót vagy mondatot alkotnak. Mondják meg, vajon a tanítónő nem sejtette, hogy ezt a házi feladatot szülők fogják megcsinálni és semmiképpen sem a gyerek?! Nem hiszem, hogy egy kilencéves gyereknek lesz akkora szókincse, tehetsége, hogy ilyesmit megírjon úgy, hogy rímeljen és még valami tartalma is legyen. A baj az, hogy ezeket a feladatokat a terv írja elő. Nem tudni, hogy ott fent elgondolkoztak-e a hasonló típusú feladat megfelelőségéről ilyen korú gyerek számára.
De ilyen esetek nemcsak az alsó tagozatban fordulnak elő. A különbség csak abban van, hogy a felsősök nem igazán izgulnak a házi feladat elvégzésén. De bárhogy is lenne, a szabály alól mindig vannak kivételek, és vannak olyan tanulók, akik erőteljesen tanulnak. És éppen ők szembesülnek az iskolai tanterv időbeni elsajátítása lehetetlenségének problémájával. A tanárok pedig a „nem fér bele a tervbe” problémával állnak szembe. Inkább példákon mutatom meg.
Íme egy: az idei 11.-eseknek eredetileg 12 évig kellett volna tanulniuk. De a játékszabályok hirtelen megváltoztak: az iskolai tanulás a 11. osztállyal fog végződni. De hiszen a tanterv 12 évre van széthúzva! Nem gond! „Visszahúzzuk”. Ilyen módon, például, az ukrán nyelv vagy irodalom két évi tanterveit egybe nyomták össze. De hiszen van különbség, egy vagy két év alatt kell elolvasni 20 szerzőt. Ráadásul, ne is tagadjuk, a tanulók manapság nagyon keveset olvasnak. S ha előre tudják, hogy nem érkeznek elolvasni a művet a következő órára, egy hét múlva pedig már teljesen más szerzőt fognak tanulni, akkor minek is fárasszák magukat vele? És ez más tantárgyak esetében is így van. Egy zárt kör alakul ki…
Azután pedig az van, hogy …
A reformok nagyon jók. Magas oktatási szintre vágyni szintén nagyon jó. De a gyerekekre is érdemes gondolni. A fejlődésnek fokozatosnak kell lennie, minden a maga idejében, nem pedig az ÁBC-től az akadémiai felsőfokú matematikáig. Hiszen így az eredmények is jobbak és a szülők is nyugodtabbak.
A goloskarpat.info nyomán