Soha nem hal meg az, aki a szívünkbe költözött

Bejárta a világot, munkásságával nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket ért el. Életét a folyamatos kutatásnak szentelte, egy pillanatra sem lankadt érdeklődése, kapcsolatrendszerét kihasználva napjainkig is a Rákóczi-főiskola botanikus kertjének felvirágoztatásán dolgozott. Órákig mesélt szerkesztőségünknek Kárpátalja génállományáról, annak védelméről és az előttünk álló feladatokról. Fiatalokat megszégyenítő módon járta az erdőket, hegyeket gyűjtőexpedícióin. Élete és munkássága példaként szolgálhat az előttünk álló nemzedéknek. A tudományos nagyság mellett egy kiváló emberrel lettünk szegényebbek. Dr. Szikura Józsefre emlékezünk.

Dr. Szikura József 1932. december 7-én született Munkácson.

Tanulmányait 1938-ban kezdte a munkácsi római katolikus iskolában, majd Huszton folytatta a Polgári Állami Iskolában. 1946-ban visszatért szülővárosába, s más lehetősége nem lévén, tanulmányait ukrán nyelven folytatta.

1947-ben felvételt nyert a munkácsi mezőgazdasági szakiskolába, melynek befejezése után agronómussegédi oklevelet szerzett.

1950-től az Ungvári Állami Egyetem Biológiai Karának hallgatója. Tanítómestere és mentora id. Fodor István professzor volt.

1957-től 1960-ig az Ungvári Állami Egyetem talajkutató csoportjának fő geobotanikusa. Kárpátalja természetes rétjeit és legelőit tanulmányozta, javaslatokat dolgozott ki azok feljavítására. 1960-tól meghívásos pályázat alapján az Ukrán Tudományos Akadémia (UTA) Központi Botanikus Kertjének munkatársa. Tanulmányozta Közép-Ázsia és Kazahsztán spontán flóráját, azok haszonnövényeit és az Ukrajnába történő betelepítésük lehetőségeit. E tanulmányok alapján írta meg kandidátusi disszertációját, melyet 1967. március 8-án az UTA Botanikai Intézetében sikeresen megvédett, megszerezve a biológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. Kutatásait tovább folytatta, s 1982. január 6-án a Szovjet Tudományos Akadémia Központi Botanikai Intézetében megvédte a doktori disszertációját. Tudományos tevékenységéért 1989-ben professzori címet kapott.

1975–1993 között az Ukrán Tudományos Akadémia Központi Botanikus Kertjének osztályvezetője.

1993-tól az UTA Sejtbiológiai és Génsebészeti Kutatóintézetének munkatársa, ahol nemzetközi tudományos projekt keretében a világflóra virágos növényeinek gazdasági felhasználási lehetőségeit is vizsgálták.

Tudományos munkássága elismeréseként 2001. május 7-én a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 2008-tól a Moldovai Köztársaság Nemzeti Ökológiai Akadémiája rendes tagja.
Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia (UNTA) Sejtbiológiai és Génsebészeti, valamint Táplálkozási, Biotechnológiai és Genomika Kutatóintézetének is munkatársa, a nevezett intézetek Doktori Disszertációkat Bíráló Bizottságainak a tagja. 157-szer szervezett és vett részt kutató-gyűjtő expedíciókban, többek közt: Észak-keleti-Kárpátokban, Krím és Kola-félszigeten, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, a balti államokban, Belorussziában, Nyugat-Szibériában. Tanulmányozta a balkáni flórát, Dél-Amerika trópusi esőerdőit.
A Sejtbiológiai és Génsebészeti Kutatóintézetben tudományos herbáriumot létesített. Tudományos tevékenysége során – többek között – megalapozta a világflóra virágos növényeinek magbankját 5 000 fajpéldánnyal. Kutatási eredményeit több mint 200 kiadványban és 22 monográfiában jelentették meg.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a Biológia Tanszék megalapítása óta annak professzora, 2008-tól tanszékvezetője.

2011. augusztusától a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora.

Több évtizedes eredményes tudományos, kutatói, oktatói munkássága, intézményszervezői, szakmai, közéleti, valamint a kárpátaljai magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta számára Magyarország köztársasági elnöke.

A Kárpátalja.ma szerkesztősége osztozik a hozzátartozók fájdalmában!