Tanévzáró a Mezőkaszonyi Középiskolában

„Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1,9)

A Mezőkaszonyi Középiskolában, ahogy már évek óta, idén is a helyi református és római katolikus templomokban kezdődött el a tanévzáró ünnepség május 25-én. Radványszky Ferenc lelkipásztor Józsué és Robinson Crusoe közötti párhuzammal adott útmutatást elsősorban a ballagó diákoknak. Józsué sikeres ember lett, mert felvállalta Isten tervét, betöltötte küldetését. Az európai iskola feladata, hogy olyan embereket neveljen, akik mások példájából okulva, tudásukat felhasználva bárhol képesek felépíteni saját világukat. A tiszteletes a következő igét helyezte az érettségizők szívére: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük” (Máté 7,12).

A ballagás 9 órától folytatódott az iskola központi épületének udvarán. Miután felcsendült az utolsó csengő, Varga Judit osztályfőnök kivezette 21 végzős diákját az iskolaudvarra. Az ukrán és a magyar himnusz elhangzását követően Jánosi Angéla igazgatónő szólt a jelenlévőkhöz. Ünnepi beszédében kiemelte a tanévzárók kettős oldalát: a ballagás mindig ugyanolyan és mindig más; ugyanolyan, mert a forgatókönyv változatlan, azonban mégis más, mert a főszereplők évről évre újak.

Az igazgató megköszönte a tanári kar kitartó, türelmes, áldozatos munkáját, valamint a szülők bizalmát és a tanulók igyekezetét. Ezt követően átadta a 2017/18-as tanulmányi vetélkedők díjazottjainak okleveleit. Idén is számos versenyen bizonyították rátermettségüket a kaszonyi iskola növendékei. Jánosi Angéla beszédét a végzősök köszöntése zárta, melyben sikeres felnőtt életet kívánt számukra, s emlékeztette a ballagókat arra, hogy alma materük mindig tárt karokkal várja őket.

Varga Judit osztályfőnök visszaemlékezett az első találkozásra, s hogy azóta a gyerekekből felnőtteket, de ami fontosabb, embereket faragtak az intézmény falai között. Diákjaitól Kiss Jenő szavaival, s Isten áldásával búcsúzott: „Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, … S indulj tovább az alkotó jövőbe”.
A továbbiakban az érettségizők vették át a szót. Köszöntötték tanáraikat, az iskola dolgozóit, szüleiket, diáktársaikat, valamint osztályfőnöküket. Versekkel, dalokkal, személyre szóló üzenetekkel, s néhány szál virággal kedveskedtek a hálás diákok.

Az érettségizők szüleinek nevében Szolnoki Anikó fejezte ki köszönetét és háláját a pedagógusok, s mindenekelőtt a végzősök osztályfőnökének türelemmel és áldozatokkal teli munkájáért. „Az alsós tanár elvetette gyermekeinkben a tudás magvait, amelyet a felső tagozatos pedagógusok egyre nevelgettek, s ennek gyümölcseként embert faragtak gyermekeinkből” – fogalmazott az édesanya.

Ezt követően a 10. osztály búcsúzott a végzősöktől, figyelmeztetve őket arra, hogy a hőn áhított függetlenségnek bizony ára van – a felelősség. Jékely Zoltán szavaival zárták gondolataikat: „Semmi sem dőlt el és nem végleges. Ésszel-szívvel törj messzebb a csodákhoz, Égen-földön ős titkot fejtegess!”. Majd – a hagyományokhoz híven – útravalóként tarisznyákat adtak át a ballagóknak.

A továbbiakban az elsős kisdiákok versekkel köszöntek el a 11. osztálytól, bölcs tanácsokat fogalmazva meg számukra. Az ünnepség végén a ballagó diákok léggömböket eresztettek a magasba kirepülésük jelképeként.

Bics Kata
Kárpátalja.ma