A zöld-fehér focisták 124 éves sikertörténete
Ma 124 éve, 1900. december 3-án alapították a Ferencváros Torna Club labdarúgó-szakosztályát.
A labdarúgás, akkori nevén a „rúgósdi”, már 1892-ben népszerűvé vált, és mivel nem igényelt túl sok anyagi erőforrást, az emberek számára szélesebb körben elérhető sportággá vált. 1899. április 16-án meg is született az ötlet, hogy sportegyesületet alapítsanak Ferencvárosban. Weisz István és Keönch Boldizsár kidolgozták a születendő egyesület alapszabályát, amely tartalmazta a klub nevét és jelmondatát is: Erkölcs, Erő, Egyetértés. Az alapítók úgy gondolták, hogy a nemzeti lobogó színei közül választanak színeket az új egyesületnek. Miután az akkor legnépszerűbb klub, a Budapesti Torna Club már használta a pirosat és a fehéret, így úgy döntöttek az FTC színe fehér-zöld lesz. Az elképzelés sikeresen megvalósult, és a Ferencvárosi Torna Club (FTC) nevű szervezetet 1899. május 3-án megalapították. Az alapítók között kiemelkedő szerepe volt Springer Ferenc ügyvédnek, aki a klub első elnökeként irányította a Fradit.
A Ferencváros a futball-szakosztályát 1900. december 3-án indította el, amely már a kezdetektől meghatározó szereplővé vált a magyar sportéletben. Megalakulása után egy hónappal az FTC labdarúgócsapata csatlakozott az újonnan, általuk kezdeményezve alapított Magyar Labdarúgó-szövetséghez (MLSZ), 1901 februárjában pedig a Soroksári úton le is játszotta első mérkőzését a Budapesti Torna Club ellen.
Az Üllői úti stadiont 1911. február 12-én avatták fel, és azóta is a Ferencvárosi Torna Club otthona, jelenleg Groupama Aréna néven ismert.
Az első világháború idején a csapat számos tagját besorozták, és sokan nem tértek haza, ami komoly hatással volt a csapat működésére. Az 1920-as évek első felében a csapat eredményei visszaestek, de 1926-ban ismét bajnoki címet nyert, és ekkor alakult meg hivatalosan a klub profi labdarúgócsapata. Nem sokkal később, az 1928-as Közép-európai Kupa-győzelem újabb mérföldkövet jelentett a klub történetében.
A klub a második világháborút viszontagságokkal ugyan, de átvészelte. Az időszakot jól szemlélteti, hogy az egyik 1944-es bajnoki mérkőzés előtt egy nappal mindössze hét játékos állt az edző rendelkezésére.
Másik példaként említhető, hogy az MLSZ az 1944/45-ös idényt félbeszakította, többek között amiatt, mert az elsőségről döntő Ferencváros–Újpest mérkőzést nem lehetett lejátszani: először 1-1-es állásnál légiriadó miatt félbeszakadt, az újrajátszás pedig a háborús helyzet miatt vált lehetetlenné.
A klub működését 1945-ben felfüggesztették, és kormánybiztost rendeltek hozzá, ami nemcsak a csapatnak jelentett nehézségeket, hanem a klub identitásának megőrzése is veszélybe került. Az 1949-es években a kommunista vezetés elkezdte „megreformálni” a sportegyesületet: először beolvadt az ÉDOSZ SE-be, majd később a Bp. Kinizsi SE néven folytatták szereplésüket, ami után a klub múltjára és a hagyományokra emlékeztető színeit megváltoztatták piros-fehérre.
Az 1956-os forradalom azonban új irányt adott a klub történetének, amikor november 1-jén, a forradalom hevében a szurkolók közfelkiáltással újra megalakították a Ferencvárosi Torna Clubot, visszaállítva annak hagyományos nevét és színeit.
Az Üllői úti eseményen több ezer Fradi-drukker – akik közül néhány nappal azelőtt sokan még az utcán harcoltak – ünnepelte szeretett klubja „visszatérését”.
A forradalom leverése után a hatalom, bár sok mindent restaurált, nem nyúlt újra az FTC nevéhez, címeréhez és színeihez sem.
A klub legnagyobb riválizálása is ebben az időszakban alakult ki, azonban nem a pályán szerzett eredmények miatt. A Rákosi-korszakban az élklubokat ágazati felügyelet alá vonták, sőt a nevüket is megváltoztatták. Így lett a Fradiból ÉDOSZ SE, majd Budapesti Kinizsi, az UTE-ból pedig Budapesti, majd Újpesti Dózsa. Utóbbi a Belügyminisztérium csapata volt. A két csapat között a mai napig tartó rivalizálás kezdődött.
A következő évtizedekben a Fradi továbbra is a magyar futball meghatározó szereplője maradt.
Az 1960-as években az FTC újabb aranykorát élte, miután 1965-ben első magyar csapatként megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, 1967-ben pedig Albert Flórián a zöld-fehérek játékosaként elnyerte az Aranylabdát, máig egyedüli magyar labdarúgóként.
A rendszerváltás után a 90-es években is próbálták építeni a klub nemzetközi hírnevét. 1995-ben a Ferencváros története egy újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor sikerült bejutniuk a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol a csapat egyik legemlékezetesebb mérkőzése a svájci Grasshoppers ellen aratott 3-0-s idegenbeli győzelme volt.
A Ferencvárosi Torna Club máig meghatározó szereplője a magyar labdarúgásnak. A klub jelenleg 35 magyar bajnoki címmel és 24 Magyar Kupa-győzelemmel büszkélkedhet, amivel rekorder az országban, az utóbbi években pedig folyamatosan résztvevője volt a nemzetközi kupák csoportköreinek, amellyel erősíti hírnevét Európában is.
Forrás: hirado.hu
Fotó: Fradi.hu/Korábbi felvétel