Érdekességek az olimpiák történetéből

Az újkori olimpiák több mint százhúsz éve íródó története számos meghökkentő eseménnyel, újdonsággal és korszakalkotó technológiai vívmánnyal tarkított.

Az első újkori nyári olimpiát Athénban rendezték meg 1896. április 6. és 15. között, téli olimpiát 1924 óta tartanak. A nyári és a téli olimpiát 1992-ig ugyanabban az évben rendezték, eddig Peking az egyetlen város, amely nyári (2008) és téli olimpiának (2022) is otthont adott.

Az első olimpián még csak 9 sportág 43 versenyszámában 14 ország 241 sportolója versenyzett, idén 32 sportág 329 számában osztanak érmet, a játékokra több mint 200 országból várhatóan mintegy 11 ezer olimpikon érkezik.

A modern olimpiák első versenyszáma a 100 méteres futás selejtező futama volt 1896. április 6-án.

Az első olimpiai bajnok az amerikai atléta, James Brendan Connolly, aki a nyitónapon nyerte meg a hármasugrást.

Az olimpiák számozása 1896-ban kezdődött, és folyamatos maradt, még ha közben 1916-ban az első, 1940-ben és 1944-ben a második világháború miatt három játék is elmaradt. Az első olimpiák, egészen az 1928-as kilencedik, amszterdami játékokig több szakaszban, több hónapon át zajlottak.

Az első a Nemzetközi Olimpiai Bizottság égisze alatt szervezett olimpia az 1900-as párizsi volt. Ekkor került az olimpiák programjába

az első csapatsport, a labdarúgás, s ekkor nevezhettek először nők, az első női egyéni olimpiai bajnok az ötszörös wimbledoni győztes angol teniszező, Charlotte Cooper.

A francia fővárosban akkor még sem megnyitó, sem záróünnepség nem volt, a 14 helyszínen zajló versenyeken szinte több volt a sportoló, mint a néző.

Az első Európán kívüli olimpiát 1904-ben az amerikai St. Louisban rendezték. A hosszú és drága hajóutat csak kevés sportoló engedhette meg magának, így mindössze 12 ország 651 versenyzője állt rajthoz 91 versenyszámban. Az olimpiák történetében

itt indult a legkevesebb, négy magyar versenyző.

Halmay Zoltán megnyerte az 50 és a 100 yardos gyorsúszást, Kiss Géza második és harmadik helyezést ért el gyorsúszásban.

Az 1908. évi londoni olimpia volt az első, ahol a résztvevők a nyitóünnepségen nemzetenként, hazájuk lobogója alatt vonultak fel. Itt szolgáltak először úszómedencék az úszóesemények helyszíneként, s ez volt a leghosszabb, 187 napig tartó olimpia.

1912-ben Stockholmban képviseltette magát először mind az öt földrész a játékokon, ez volt az első olimpia, ahol elektromos időmérőt alkalmaztak és célfotót készítettek az atlétikai versenyeken.

Ez volt egyben az utolsó olyan olimpia, amikor valóban aranyból készült a győzteseket megillető érem.

Az első olimpiai eskütételre az 1920. évi antwerpeni játékok megnyitóján került sor. Itt vonták fel először az öt földrész egységét jelképező ötkarikás olimpiai lobogót, amelyet 1913-ban fogadtak el, s reptettek a levegőbe a békegondolatot jelképező galambokat. Az első világháborút követő antwerpeni olimpián nem engedték indulni a vesztes hatalmak, köztük Magyarország sportolóit.

Gyorsabban, magasabbra, erősebben

Az első olimpiai falu 1924-ben, a második párizsi olimpiára épült fel, ugyancsak ekkor lett az olimpiák jelmondata a latin Citius, altius, fortius, azaz Gyorsabban, magasabbra, erősebben.

1928-ban, Amszterdamban kezdődött az a hagyomány, hogy az olimpiai játékok idején éjjel-nappal lobog az olimpiai láng a stadionban. Azóta hagyomány az is, hogy a nyitóünnepségen elsőként a görög, utolsóként pedig a rendező ország küldöttsége érkezik a stadionba, a többi delegáció ábécésorrendben követi egymást.

1932-ben, a Los Angeles-i játékokon ünnepelték úgy először a győzteseket, hogy az első három helyezett dobogóra állhatott és a bajnok tiszteletére eljátszották nemzete himnuszát.

1936-ban, a berlini olimpiára érkezett meg először az olimpiai láng a görögországi Olümpiából váltófutással és ekkor közvetítették először televízión a versenyeket – de csak az 1960-as római olimpia volt az első, amelyet világszerte teljes egészében, élőben láthattak a tévénézők.

A déli féltekén először 1956-ban az ausztráliai Melbourne adott otthont olimpiának. Ez volt az első alkalom, hogy a záróünnepélyen nem zárt sorokban, hanem a népek barátságát jelképezve kötöttség nélkül, összekeveredve vettek részt a sportolók.

Az ázsiai földrészen első alkalommal 1964-ben Tokióban rendeztek olimpiát.

„A technika olimpiáján” vezették be a kizárólag számítógéppel történő időmérést, mindennemű adat- és időrögzítést, továbbá a színes tévéközvetítést.

1968-ban Mexikóvárosban tartottak először magaslaton, több mint 2200 méteres tengerszint fölötti magasságban olimpiai játékokat. A részt vevő országok száma ekkor lépte át a százat, az olimpiai lángot is itt gyújtotta meg először női sportoló, a mexikói indián gátfutó, Norma Enriqueta Basilio. Ez volt egyben az első olimpia, ahol a győzteseknek doppingteszten kellett átesniük.

A tragédia, majd később a politika keményen közbeszólt

A legtragikusabb olimpia a müncheni volt: 1972. szeptember 5-én palesztin terroristák támadták meg az olimpiai falut, az akciónak tizenegy izraeli sportoló, öt terrorista és egy rendőr esett áldozatául. A játékok egynapos szünet után folytatódtak. A bajor fővárosban mondta először nő, a német Heidi Schüller az olimpiai esküt.

Először 1980-ban, Moszkvában rendeztek kelet-európai, a szocialista táborhoz tartozó országban olimpiát. A „kis hidegháború” idején a moszkvai játékokról Afganisztán szovjet megszállása miatt 65 nyugati ország – köztük az Egyesült Államok – maradt távol.

Erre válaszul az 1984-es Los Angeles-i olimpiát a Szovjetunió és szövetségesei bojkottálták, így

Magyarország is kénytelen volt távol maradni a játékoktól.

Los Angelesben indulhattak egyébként először profi versenyzők is a játékokon.

Az olimpiai mozgalom centenáriumán, 1996-ban az amerikai Atlantában rendezett „aranyolimpián” volt először hivatalos honlapja a játékoknak, amelyre 189 millióan kattintottak. Ezen az olimpián korlátozták először a résztvevők számát, minden versenyszámban kvótarendszert vezettek be.

A 2000-ben Sydney-ben rendezett olimpia nyitóünnepélyén esküdtek fel először a sportolók dopping- és kábítószermentes versenyzésre.

A 2008-as pekingi játékok megnyitó ünnepsége a 8-as számnak szerencsét tulajdonító helyi számmisztika miatt 2008. augusztus 8-án 8 óra 8 perckor kezdődött.

2012-ben London volt az első olyan város, amely – 1908 és 1948 után – harmadszor is a játékok helyszínéül szolgált, ehhez csatlakozik most Párizs.

2016-ban volt először a nyári olimpia helyszíne dél-amerikai város, a brazíliai Rio de Janeiro. Az olimpiák műsorára a rögbi 92, a golf 112 év után tért vissza. Ezen a játékokon vettek részt először az új évezredben született sportolók és indulhattak először menekültstátusú sportolók. A sportolók száma először haladta meg a 11 ezret, akik 207 országot képviseltek.

A legutóbbi, tokiói olimpiát eredetileg 2020 nyarán tartották volna, az eseményt azonban a koronavírus-járvány miatt az olimpiai mozgalom történetében példátlan módon egy évvel el kellett halasztani, és biztonsági okokból zárt kapuk mögött, nézők nélkül rendezték meg.

Sportolói „legek” az olimpiák történetéből

Az egyetlen sportoló, aki nyári (1920) és téli olimpián (1924, 1928) is egyéni számban tudott nyerni, a svéd műkorcsolyázó Gillis Grafström – 1920-ban ugyanis még nem lévén téli olimpia – a műkorcsolya a nyári olimpia programján szerepelt. Rajta kívül az amerikai Eddie Eagan nyert nyári és téli olimpiát, de ő két külön számban: 1920-ban ökölvívásban, 1932-ben Lake Placidben négyes bobban győzött. A keletnémet Christa Luding-Rothenburger az egyedüli sportoló, aki ugyanabban az évben (1988) szerzett érmet téli és nyári olimpián: Calgaryban gyorskorcsolyában első és második, míg Szöulban pályakerékpárosként második helyen végzett.

Az olimpiai játékok történetében a legtöbb, szám szerint 28 érmet az amerikai úszó Michael Phelps nyerte. Phelps 23 aranyérmével ugyancsak csúcstartó, ráadásul nyolcat a pekingi olimpián szerzett, egyetlen játékon ennél több alkalommal még senki sem állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A nők között a rekordot a kilencszeres olimpiai bajnok Larisza Latinyina szovjet tornásznő tartja, aki 1956 és 1964 között három olimpián összesen 18 (9 arany, 5 ezüst és 4 bronz) érmet nyert.

A svéd sportlövő Oscar Swahn dupla rekordot tart: ő nyert legidősebben olimpiát (1912-ben, 64 évesen és 258 naposan csapat futócéllövészetben), és ő minden idők legidősebb olimpiai érmese is (1920-ban 72 évesen és 280 naposan ugyanebben a számban lett ezüstérmes). A nők között a legidősebben, 63 évesen és 333 naposan az amerikai Eliza Pollock győzött, aki az 1904-es játékokon az íjászcsapat tagjaként lett aranyérmes. A legidősebb női olimpiai résztvevő a brit díjlovas Lorna Johnstone, aki 1972-ben 70 évesen és három naposan versenyzett. (Érdekesség, hogy 1952-ig a lovas versenyszámokban csak katonatisztek indulhattak, s ugyancsak Helsinkiben állhattak rajthoz először női lovasok. A négy évvel későbbi olimpián a lovas játékokat Melbourne helyett Stockholmban rendezték a szigorú ausztrál karanténszabályok miatt.)

A legfiatalabb olimpiai versenyző Demetriosz Lundrasz görög tornász, aki Athénben az első újkori játékokon 10 évesen és 218 naposan szerzett bronzérmet országa férficsapatával. Az amerikai műugrónő, Marjorie Gestring 13 évesen és 267 naposan végzett az első helyen 1936-ban Berlinben, ezzel ő minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmese. A legfiatalabb férfi aranyérmes a német Klaus Zerta, aki 1960-ban 13 évesen és 283 naposan kormányos kettesben volt a győztes egység tagja.

A legidősebb élő olimpiai bajnok az 1921. január 9-én született Keleti Ágnes, aki Helsinkiben (1952) és Melbourne-ben (1956) összesen öt aranyérmet szerzett.

Az olimpiákon való részvétel rekordját Ian Miller kanadai díjugrató tartja, aki 1972 és 2012 között tíz olimpián indult (országa bojkottja miatt csak Moszkvában nem volt ott), és 2008-ban ezüstérmet szerzett.

Az olimpiai játékok történetében a német születésű, amerikai színekben versenyző Frank Kugler az egyedüli, aki egyetlen olimpián (1904) három különböző sportágban is érmes lett: szabadfogású birkózásban ezüstérmet, súlyemelésben két bronzot és kötélhúzásban is bronzérmet nyert. Az egyetlen Nobel-díjas olimpiai érmes a brit Philip Noel-Baker, aki síkfutóként két olimpián is versenyzett (1912, 1920) és Antwerpenben ezüstérmes lett, őt 1959-ben tüntették ki Nobel-békedíjjal a nemzetközi béke és leszerelés érdekében kifejtett tevékenységéért.

Forrás: hirado.hu