Harminc éve veszítette életét Ayrton Sennna

30 éve a világ szeme láttára veszítette életét a Forma–1 akkori legnagyobb ünnepelt sztárja, Ayrton Sennna. Megidézzük élete utolsó hétvégéjét.

„Az első, amit megláttam, mikor felébredtem, Ayrton arca volt. Könnyes szemmel. Sosem láttam így korábban Ayrtont. Mintha az én balesetem az ő balesete lett volna.” Rubens Barrichello visszaemlékezése ez, akinek pénteki hatalmas balesete volt a felvezetése az 1994-es imolai „fekete hétvégének”.

Ayrton Sennát – aki a családjával az akkori barátnőjével kapcsolatban támadt konfliktusa miatt eleve nem érkezett jó hangulatban Imolába – megrázták a történtek. Ez azonban nem volt akadálya, hogy a Jordan-versenyző bukása után újraindított pénteki időmérő edzést megnyerje.

A szezonja addigi alakulása alapján nem is volt más választása. Az előző két évben domináló Williams nem várt nehézségekbe ütközött az aktív felfüggesztés és a különféle elektronikai segédeszközök 1994-es betiltásával. Autójuk nehezen vezethető és kiszámíthatatlan volt, Senna pedig bár két pole pozíciót szerzett vele, nulla ponttal állt két verseny után, miközben a nagyon gyors Benettonnal Michael Schumacher két győzelmet aratott és 20 pontot gyűjtött.

Egy aggodalomtól könnyező barát, egy könyörtelen versenyzőgép – Senna ezen a hétvégén jobban csapongott e két véglet között, mint bármikor.

KÖNNYEK, KÉTSÉGEK, AGGÁLYOK

Többek szerint már a pénteki – végül szerencsésnek mondható kimenetelű – baleset után sem volt teljesen egyben. „Amikor Sennával interjúról egyeztek meg, általában maximálisan odafigyel. Ezúttal nem volt összeszedett. A válaszai lassan jöttek, ridegnek tűnt, mintha mentálisan kimerült lett volna” – emlékezett a Carweek egyik újságírója a pénteki beszélgetésükre.

Rezignáltságának más oka is volt. Senna feje felett az év elején még ott lebegett egy felfüggesztett eltiltás, amit az FIA az 1993-as utolsó előtti versenyen. Japánban történt verekedése miatt szabott ki rá: behúzott egyet a verseny után a tőle a körét visszavevő Eddie Irvine-nak. A viszonya a korábbi évek esetei miatt eleve feszült volt az FIA-val, és bár Imolában aggódott a biztonság miatt, nem volt meggyőződve arról, hogy aggályainak hangot is adhat. „Én maradtam a mezőny egyetlen világbajnoka. Túl sokszor nyitottam ki a számat. Az évek során megtanultam, hogy talán jobb csendben maradni” – hangoztatta.

Fizioterapeutája, Josef Leberer azt mesélte, meglepődött, hogy Sennát annyira mélyen érintette Barrichello balesete. Szerencsésnek nevezte honfitársát, hogy nem szenvedett súlyosabb sérüléseket. Barátnője, Adriane Galisteu visszaemlékezésében azt mondta, Senna sírva beszélt neki az aznapi baleset részleteiről.

„ADD FEL, ÉS MENJ HORGÁSZNI!”

A hétvége azonban ennél csak terhesebb lett a folytatásban. Szombaton Roland Ratzenberger már nem volt olyan szerencsés, mint Barrichello: esélye sem volt túlélni a Villeneuve-kanyarban történt hatalmas balesetét. Senna a Williams garázsában nézte végig a balesetet, majd autóval annak helyszínére igyekezett. Mire odaért volna, az osztrák újoncot már elvitték, így Senna ismét a pályakórház felé vette az irányt. Ott Sid Watkins az F1 orvosa közölte vele, hogy Ratzenbergernél már beállt a klinikai halál.

„Ayrton összeomlott, és sírni kezdett a vállamon” – mesélte az orvos, aki a történtek után a visszavonulást javasolta Sennának.

„Ayrton, miért nem lépsz vissza a holnapi versenytől? Nem gondolom, hogy vállalnod kéne. Miért nem adod fel az egészet? Mit akarsz még tenni? Világbajnok voltál háromszor, és nyilvánvaló, hogy te vagy a leggyorsabb versenyző. Add fel, és menj horgászni”

– javasolta neki Watkins.

Senna azonban nem adta fel, és azt felelte a doktornak: „Sid, vannak bizonyos dolgok, amikre nincs ráhatásom. Nem tudok kiszállni. Folytatnom kell.”

Senna a történtek után nem folytatta a szombati időmérő edzést. Miután átöltözött, a Williams csapata is úgy döntött, visszalép a folytatástól. A pénteki idejével így is övé volt a pole pozíció, a brazil azonban kihagyta az időmérőt követő sajtótájékoztatót. Az FIA eltekintett a büntetéstől, ám azért beidézte őt, hogy a baleset helyszínére ment. Végül nem vonták felelősségre.

„Ayrton Roland Ratzenberger halála után nagyon zaklatott volt. Dühítette, hogy figyelmeztették, amiért a baleset helyszínére akart menni” – emlékezett Josef Leberer. „Aznap volt a születésnapon, de egyikünk sem akart ünnepelni. Csak szűk körben, öten-hatan mentünk el vacsorázni Ayrtonnal. Nyomott volt a hangulat. Ayrton a szokásával ellentétben ivott egy pohár vörösbort, és akkor először mondtunk le a verseny előtti szokásos gyakorlatokról is.”

VÍVÓDÓ LÉLEK

Amikor Senna visszatért a hoteljébe, egy esküvői mulatsággal szembesült. Az ara közös fotót kért tőle, ám ő rá nem jellemző módon megtagadta ezt. Az alatta lakó Frank Williams beszélgetésre hívta őt. „Úgy gondoltam, azt mondta neki, hogy nem akar versenyezni, mert hihetetlenül szomorúnak tűnt az aznap történtek miatt. Őt látva úgy gondoltam, Senna csak akkor erős, amikor vezet, amúgy egy nagyon kedves, udvarias és nagyon érzékeny ember volt” – mesélte Luisa Tosoni, a hotel tulajdonosa Sennáról és az aznap estéről.

A brazil akkor éjszaka is sírva beszélgetett a telefonon barátnőjével, aki szerint azt mondta neki:

„Nagyon rossz érzésem van a versennyel kapcsolatban. Talán nem kéne vezetnem.”

A visszalépésre mégsem került sor. „Már kezdettől rossz volt a hangulat, talán már San Marino előtt is. Az autó nem volt olyan jó, mint vártuk, Ayrton aggódott, hogy nem nyomhatja úgy, mint kellene. A nyomás rajta volt, hogy odategye magát. A feszültség folyamatosan csak nőtt” – mondta Damon Hill, a williamses csapattárs.

Senna korábban már bizonyította, hogy képes elvonatkoztatni versenyzőként az érzelmi oldaltól. 1990-ben a Spanyol Nagydíjon Martin Donelly horrorbukása után gyorsabb volt, mint valaha, és megfutotta pályafutása 50. pole pozícióját. Akkor azt mondta erről:

„Versenyzőként vannak dolgok, amiken túl kell lépned. Van, hogy nem kellemes, de szembe kell nézned velük, ha célt akarsz érni. Sok mindent magad mögött kell hagynod, és csak követned a szenvedélyed.”

Korábbi Forma–3-as nagy ellenfele, Martin Brundle ennek kapcsán megjegyezte: „Versenyzőként tudod, hogy az emberek összetörhetnek és meghalhatnak. Ha annyira nyugtalanította volna, nem ült volna autóba vasárnap. A szívedet arra programozták, hogy versenyautókat vezess. Egyszerűen visszaülsz és mész újra.”

„KÉPZELJÉTEK, HA A NAGY SENNÁVAL TÖRTÉNT VOLNA…”

Senna a vasárnapi bemelegítő edzésen toronymagasan a leggyorsabb volt. Hill szerint a maximumot nyújtotta. „Egyszerűen átkozottul gyors volt. Úgy éreztem, muszáj tanulmányoznom a különbséget kettőnk között” – mesélte.

A bemelegítő edzés után Senna nagy riválisát, Alain Prostot is meglepte valamivel. „Hosszú idő után először volt egy igazán normális beszélgetésünk. Félretettünk minden nézeteltérést magunk között. Nagyon meglepett ez a normalitás, mert amikor kereszteztük egymás útját, sokszor még csak nem is köszönt” – mesélte a francia, akinek kapcsolata Sennával az 1993-as visszavonulása után változott meg gyökeresen, azt követően többször is beszélgettek telefonon.

Senna ezek után a versenyzők érdekvédelmi szövetségének újraindításáról egyeztetett a kollégákkal. Niki Lauda sürgette őket, hogy tenniük kell valamit barátjával, az Imola biztonsága kapcsán már a hétvége előtt aggályainak hangot adó Gerhard Bergerrel. „Vasárnap Ayrtonnal mentünk végig a paddockon a versenyzői megbeszélésre, és a biztonsági problémákról beszéltünk” – mondta Berger. Hill szerint az FIA érezhette a nyomást. „Valahányszor a versenyzők összefognak, az potenciális problémát jelent. Együtt voltunk a verseny előtti versenyzői eligazításon, és nem voltunk boldogok.”

Senna úgy érezte, az FIA próbálja megfélemlíteni őt, és bár aggódott az autók és a pálya biztonsága miatt is, nem állhatott ki nyíltan emiatt. Bergert győzködte, hogy ő emelje fel a hangját. Az osztrák nem is fogta vissza magát, és arról beszélt, hogy a szombaton elhunyt Ratzenbergert el fogják felejteni anélkül, hogy bármit is lépnének.

„Szerencsétlen Ratzenberger. Egy kis csapatnál küzd egy gyenge autóval, ahogy mindenki más, és meghal a sportjáért, de pár hét múlva el is fogják felejteni. Roland miatt nem fogják átépíteni a pályákat. Képzeljétek csak el, ha a nagy Sennával történne ilyesmi…”

– mondta ki a később talán megbánt szavakat.

A versenyzők végül abban maradtak, hogy Monacóban a pénteki napon összeülnek beszélni a problémákról.

NEM A HALÁLRA, A GYŐZELEMRE KÉSZÜLT

A verseny előtt többeknek is feltűnt, hogy Senna más, mint általában. A Williams PR-osa, Betise Assumpcao így emlékezett: „Általában megadott módon vette fel a maszkját és a sisakját, elszántan, erősen, már a versenyt várva. Aznap a sisakfelvételéből azt mondhattad, hogy nem akart versenyezni.”

„Nem gondolt arra, hogy meg fog halni, komolyan hitte, hogy nyerni fog, de egyszerűen csak túl akart lenni rajta, haza akart menni, jó messze onnan.”

Ezt erősíti, hogy Senna egy osztrák zászlót vitt magával a Williamsébe, azzal a szándékkal, hogy megnyeri a versenyt Ratzenbergerét, és a leintés után előtte tiszteleg a lobogóval.

Josef Leberer kiemelte, Senna a szokásával ellentétben nem szállt ki az autójából a futam előtt. „A vasárnapról arra emlékszem, hogy Ayrton az autóban maradt a rajtrácson. Komoly volt, fejben valahol távol járt. Csak amikor Gerhard Berger érkezett a Ferrarival, és a tribün hangosan köszöntötte őt, akkor mosolygott egy kicsit.”

Berger ugyanerről: „Ez egy barát mosolya volt, aki örömmel látja, hogy szurkolnak nekem, szeretnek engem. Ez az utolsó emlékem róla.”

AZ UTOLSÓ KANYAR

Az imolai hétvégét egy rémálomnak érezte a mezőny, amiből képtelenség szabadulni. A verseny is így alakult. A rajtnál Pedro Lamy nekiütközött az állva maradt JJ Lehto Benettonjának. Gumik és alkatrészek repültek mindenfelé, a lelátón 11 embernek okozva sérülést, kettőnek súlyosat.

Az FIA öt körre pályára küldte a biztonsági autót. Egy Opel Vectrát, ami igencsak visszafogta a tempót. A gumik lehűltek, a pályán még volt pár törmelék. Senna nem melegítette a gumikat a szokásos cikkcakkozással, csak várta az újraindítást.

A biztonsági autó távozása után Senna a 6. körben egy 1:24,887 másodperces kört futott, aminél a verseny egésze során csak ketten tudtak jobbat. A lépést a mögötte haladó Michael Schumacher sem tudta tartani vele. „Nehézséget okozott az autó úton tartása a sok buckán. Senna belül haladt, ahol a leghullámosabb az aszfalt, és hajszálon múlt, hogy nem repült ki” – mondta Schumacher.

Ahogy a pengeélen táncoló Williams elhaladt a boxutca végén készenléten álló orvosi autó mellett, Sid Watkins professzor odafordult vezetőjéhez, Mario Casonihoz:

„Itt bármelyik pillanatban történhet egy piszkosul csúnya baleset.”

Senna a 7. körben padlógázzal érkezett a Tamburellóba. Annak csúcspontján 321 km/órás tempóval haladt, amikor elvesztette az irányítást az autója felett. Hiába a teljes fékezés, a Williams a bukótérben kicsit felemelkedett. A telemetriai adatok szerint Senna 214 km/órára lassult csak le, amikor éles szögben a betonfalba csapódott. A pilótafülkéje egyben maradt, és a balesetet megúszhatta volna. Csakhogy a leszakadt jobb első kereke, illetve annak felfüggesztéshez kötött része éppen fejen találta. Végzetes ütésnek bizonyult.

A balesete 14 óra 17 perckor történt. A sárga sisak egy pillanatra még megmozdult, reménnyel kecsegtetve a nézőket. A brazil Globo tévé kommentátora, Senna jó barátja, Galvao Bueno azonban már akkor érezte, hogy nagy a baj. „Ayrton csúnyán nekiment a falnak. Ez nagyon súlyos” – mondta. Sid Watkins nem hitt az ilyesmiben, mégis azt mondta: „Meggyőződésem, hogy a lelke akkor hagyta el a testét.”

Watkins professzor már egy perccel később a helyszínen volt, és a világ élő adásban figyelhette a reménytelen küzdelmet.

„MINTHA ÉLŐ ADÁSBAN FESZÍTENÉK KERESZTRE JÉZUST”

A versenyt mindössze 38 perc szünet után újraindították. A mezőny tagjai a leintésig mit sem tudtak a helyzet súlyosságáról. „Mérges voltam, hogy folytatódott a verseny” – mondta Martin Brundle.

„Őszintén szólva még ma is mérges vagyok. Az tesz dühössé, hogy ötvenöt körön keresztül versenyeztünk egy vértócsa mellett. Szerintem ez tiszteletlenség volt, nem volt helyes ezt tenni.”

1994-ben a Forma–1 nem volt hozzászokva a tragédiákhoz. A legutóbb versenyen történt halálos balesetnek már 12 éve, de Elio de Angelis 1985-ös tesztbalesete óta is eltelt 9 év. Sennáék tragédiája azonban nem csak emiatt sokkolta az egész világot. A Forma–1 időközben egy nagy nézettségnek és figyelemnek örvendő sporttá nőtte ki magát, egyre több nézővel, egyre jobb hozzáféréssel. Miközben hasonló esetek a korábbi évtizedekben is bőven történtek, ez volt az első alkalom, hogy a világ élő adásban nézhetett végig ilyen borzalmakat.

Ahogy az F1 vezére, Bernie Ecclestone fogalmazott: „Mintha élő adásban feszítenék keresztre Jézust.”

Niki Lauda, akinek az 1976-os nürburgringi égését csak a helyszínen lévők láthatták, egy Imolát követő ORF-interjúban rámutatott: „A legnagyobb különbség az én időmhöz képest, hogy ma ezeket a baleseteket ma mind átéljük.”

„A tévé előtt ülünk, nem vagyunk résztvevők, és meghal Ratzenberger és Senna. Ezt élő adásban mutatják, ami azt jelenti, hogy a nézők teljesen más viszonyban vannak ezekkel az eseményekkel. Amikor Jochen Rindt vagy Jim Clark halt meg Monzában és Hockenheimben, az tulajdonképpen a háttérben történt, a nézők nem voltak ott, ezért teljesen névtelen volt, normálisan reagáltak.”

Lauda ennek kapcsán megjegyezte, miközben megkérdőjelezhető volt, hogy újraindították a versenyt Senna balesete után, az F1-re a nyilvánosság miatt egyfajta nyomás is nehezedett. Kiemelte, a nézők magyarázatot is vártak, okkal lehettek dühösek.

Bernie Ecclestone egy közelmúltban adott interjúban elismerte, a történtek után az F1 a szakadék szélén állt.

„Max (Mosley) odajött hozzám, és azt mondta: »Ez most véget vet a Forma–1-nek.« És ezt logikus is volt így gondolni. Végül azonban a Forma–1 még népszerűbbé vált. Azért, mert olyan sokat beszéltek a történtekről. Sosem volt korábban olyan baleset, ami ennyire felnyitotta volna az emberek szemét. Végső soron ez történt”

– mondta a Racing News 365-nek.

Ratzenberger és Senna balesete hosszú távon jó irányba terelte a Forma–1-et. Alapjaiban változtatta meg a biztonsággal kapcsolatos szemléletmódot, az elmúlt három évtized alatt pedig versenyzők tucatjai köszönhették életüket a történtek következtében életbe léptetett intézkedéseknek, a kifejlesztett technológiáknak, a kidolgozott protokolloknak.

KIRÁLYI TEMETÉS

Sennát a baleset után a bolognai kórházba szállították. Az ottani vezető főorvos, Maria Theresa Fiandri 18 óra 40 perckor jelentette be hivatalosan a halálát. A paddockban és a boxutcában lévők addig nem sokat tudtak a helyzetről.

Ecclestone elárulta, ő egy félrehallott mondat miatt már Senna kórházba szállítása után abban a tudatban volt, hogy a bajnok meghalt. „Beszéltem Siddel, és azt mondta: »A feje volt (It’s his head’).« Azt gondoltam, azt mondja: »Meghalt (’He is dead.’).« Visszatértem az irányítótoronyba, és nyilván nagyon feldúlt voltam. Elmentem, és találkoztam Senna testvérével, Leonardóval. Megkérdezte, mi történt, és én azt mondtam neki: »A jelek szerint meghalt.«” – mesélte Ecclestone, akire a félreértés kiderülte után a család megharagudott.

A fizioterapeuta, Josef Leberer így emlékezett: „Ayrton testvérével, Leonardóval Bernie Ecclestone buszához mentünk, és próbáltuk elérni a családot Brazíliában. Aztán helikopterrel a bolognai kórházba vittek minket. Ayrton akkor még élt, gépek tartották életben. Láttuk a borzalmas fejsérüléseit. Reménytelen volt.”

„Amikor visszatértünk a műtő folyosójára, hirtelen Gerhard Berger érkezett meg. Mindenképpen be akart menni Ayrtonhoz, hogy még egyszer láthassa. Mondtam neki: »Ne tedd!« De nem hagyta eltántorítani magát. Azt akarta, hogy menjek vele, ezért másodszor is beöltöztem és bementem vele.”

Berger:

„Emlékszem, ahogy a műtőasztal mellett állok a bolognai kórházban, ahol Ayrton feküdt. Amikor megtudtam, hogy nincs esélye a túlélésre, csak még egyszer látni akartam, hogy elbúcsúzhassak tőle.”

Sennát ezrek búcsúztatták, Sao Paulóban állami temetést rendeztek neki, melyen koporsóját az F1-es bajtársak, barátok vitték a vállukon. „Ami Sao Paulóban történt, azt transzban éltem meg” – mesélte Leberer, aki Senna első osztályon elhelyezett koporsója mellett utazott Brazíliába. „A koporsót egy tűzöltóautóra helyezték. Mi mögötte mentünk a kísérettel. Leírhatatlan volt a hangulat. A reptértől a belvárosba vezető hosszú út során végig emberek, fiatalok, öregek, szegények, gazdagok. A hidak tele emberekkel, mindenütt transzparensek az ő nevével. Ayrtont aztán a kongresszusi központba vitték, hogy még egyszer mindenki búcsút vehessen tőle. Két nappal később a temetésen megismétlődött ugyanez a színjáték. Nem volt ez egy normál temetés, az egész nemzet gyászolt.”

Forrás: m4sport.hu
Fotó: Williams F1 Media