A fajtaválasztás szempontjai hajtatásban II.

(Folytatjuk a hajtatásos zöldségtermesztésben alkalmazott fajták kiválasztásának szempontjait ismertető írásunkat.)

Áttekintésünk első részében azon szempontokat kezdtük taglalni, amelyek a termesztő oldaláról merülhetnek fel a megfelelő paprikafajta kiválasztásával kapcsolatban. Az előző lapszámban ismertetett öt szemponthoz további hármat adhatunk még hozzá.

6. Fontos lehet, hogy a tripszek károkozása minél kevésbé legyen érzékelhető.

A paprikatermesztők átka a tripsz, amely fajtáját tekintve lehet dohány- vagy kaliforniai. Szívogatásukkal gyengítik a növényt, akadályozzák a virág megtermékenyülését, terjesztik a különféle vírusbetegségeket és úgynevezett kozmetikai kárt okoznak. Ennek az utóbbinak az a lényege, hogy a tripszek által a bogyó húsán okozott sebet a növény igyekszik begyógyítani, s ezért a bogyón, leginkább a kocsány környékén, barnás varr, barnás elszíneződés jelentkezik. Az ilyen paprika nehezen értékesíthető. Vannak olyan fajták, amelyeknél a bogyók felszíne vastag, fényes, viaszos bevonatú, így a tripszek szívogatására jelentkező barnás elszíneződés haloványabb, kevésbé észrevehető, azaz több piacképes termést kapunk.

7. Követelményként fogalmazódik meg a jó paprikafajta kiválasztásakor a kórokozókkal (vírusok, gombák) szembeni minél magasabb fokú ellenállóság.

A paprikahajtatásban a legsúlyosabb kártételt a vírusok és a talajlakó gombák – fuzárium, verticillium – okozhatják. Védekezni a vírusvektorok tevékenységének gátlásával, talajcserével, fertőtlenítéssel vagy ellenálló fajták termesztésbe vonásával lehet. Tehát olyan fajtát válasszunk, amely minél magasabb fokú (TMO, TSWV) vírusrezisztenciával rendelkezik.

8. A jó fajta vetőmagja legyen olcsó.

Javasolt hibrid vetőmag alkalmazása. Ennek számos haszna van. Az egyik legfontosabb, hogy a fajták előállításakor a szülői vonalak keresztezésével tudatosan építik be a termesztő számára a fentebb említett kedvező tulajdonságokat. A másik haszna a hibridek termesztésbe vonásának a heterózishatás – a megfelelően előkészített apa-anya vonalak keresztezésével olyan utód (az F1) jön létre, amely kiugró életképességgel, termékenységgel, kiegyenlített állománnyal rendelkezik. Azt azonban tudni kell, hogy a következő leszármazottnál már nem jelentkezik a heterózishatás, tehát az F1-ből szedett magból ugyan paprika lesz, de a termőképessége jelentősen csökken, az F1 fajtába beépített rezisztenciák eltűnnek, a bogyó formája, esetleg színe megjósolhatatlan. Mindebből következik, hogy egy menő hibridfajta nem lehet olcsó, hisz a megalkotásába fektetett innovációnak, időnek, pénznek, szaktudásnak meg kell térülnie. Nyilvánvaló, hogy mindig a frissen kifejlesztett, magas színtű igényeknek megfelelő fajta a legdrágább. Szerencsére a vetőmagpiacon számos cég verseng egymással és e versengés egyik haszna a köztük kialakuló árverseny. Tehát némi utánajárással, netán áralkuval választhatunk az élvonalbeliekkel szinte azonos tulajdonságú, de kedvezőbb árú fajtákat. Ismert olyan vetőmagcég, amely úgy alakítja árait, hogy az aktuális piaci áraknak körülbelül a feléért kínálja kiváló minőségű paprikáit. Tessék fajtabemutatókra járni!

A vetőmagszükséglet csökkentése érdekében választhatunk olyan erőteljes növekedésű fajtát, amelyet a termesztés során 2-3 szálra lehet „engedni” az 1 m2-re vetített termésmennyiség csökkenése nélkül. Így az egy négyzetméterre ajánlott 6 darab palánta helyett 4,5 darab is elegendő lehet, ha két szálra metsszük ugyanazt a fajtát, s három szálat nevelve 4 palántával is beérhetjük.

A paradicsom

Mint arról a paprika kapcsán is szó esett, végső soron a piac, a vásárló dönti el, milyen fajtájú (alakú, színű, ízű) paradicsomot termeljen a munkájából megélni akaró kertész. A vásárló elsősorban a szemével választ, tehát a paradicsom legyen 150-200 gr-os, fényes felszínű, mélypiros, lehetőleg maradjon rajta a frissességet jelző csészelevél, tapintása kellően kemény, lehet akár fürtös is. Ízre a jó paradicsom édeskés-savas, (a fajtára jellemző módon) húsos, vagy leves, a bogyó rekeszei is pirosak, nem rágósak. Ezeknek az igényeknek a legtöbb háztáji kertben termesztett fajta megfelel. Akkor miért kell a profi termesztőnek komoly pénzekért vetőmagot vásárolnia? Azért, mert a paradicsomtermesztő körzetek a végső felhasználótól, a vásárló háziasszonytól viszonylag messze alakultak ki; azért, mert a kereskedelmi lánc (termelő-felvásárló-viszonteladó-felhasználó) esetenként jelentős távolságra szállítja az árut, és azt szeretné, hogy a paradicsombogyók minőségromlás nélkül kerüljenek a pultra. Ezért a nemesítők az éréslassító gének beépítésével létrehozták a hosszan pulton tartható (LSL) paradicsomhibrideket, amelyekben az élénkpiros szín kialakulása után 2-3 héttel fejeződik be a biológiai érés, a paradicsomra jellemző íz-, cukor- és zamatanyagok kialakulásával. Vagyis gyakorlatilag az érettnek tűnő bogyó több napot eltölthet szállítás közben, a boltok pultján, míg igazán élvezhetővé válik. Az ilyen, a lánckereskedelemnek megfelelő fajta jellemzően hibrid és így elég sokba kerül.

Milyen a jó fajta a termesztő szempontjából?

1. A növekedési erélye illeszkedjen a fóliaház belméretéhez.

Alaktanilag a paradicsomnövény lehet determinált vagy folytonos (indeterminált) növekedésű. A folytonos növekedésű fajták fő szára kedvező körülmények között erőteljesen növekszik és akár több méter hosszú is lehet. Az első 6-8 levél után jelenik meg az első virágfürt, majd 3 levelet követően az újabb. Mivel a tenyészőcsúcs növekedése sohasem áll le, így az ilyen fajták alkalmasak hosszúkultúrás termesztésre. Szabadföldi, kordonos termesztésre szintén ilyen fajtákat használunk. Mivel a virágfürtök viszonylag ritkán helyezkednek el, ezért az érésük is elhúzódó, de a bogyóik hosszú időn keresztül folyamatosan érnek. Ezen fajták tenyészterület-igénye is nagyobb (tehát lehet spórolni a palántával). Ahhoz, hogy az indeterminált fajtákban rejlő termesztési potenciált kihasználhassuk, elég magas, 4 métert meghaladó gerincmagasságú növényház kívánatos.

A determinált fajtáknál a főszáron általában 2–5 fürt megjelenése után a tenyészőcsúcs virágfürtben végződik. A virágfürtök között 1-2 levél jelenik meg. A féldeterminált fajták átmenetet képeznek az ismertetett két szélsőséges típus között. A főhajtás általában 5–8 fürt után lezárul. A fürtök között alul 3, a felsőbb szinteken pedig 2 levél alakul ki. A determinált-féldeterminált alakkör éréslefutása koncentrált, így alkalmas korai, jó árfekvésű, nagy tömegű paradicsom termesztésére. Jól használható a kisebb légterű berendezések hasznosítására, tavaszi és őszi hajtatásra egyaránt. Kedvező körülmények között egy tavaszi hajtatásból származó növényen egy-egy oldalhajtás átveheti a főszár szerepét és őszre az állomány még egyszer berakódik paradicsommal, alig valamivel kisebb tömegű termést hozva, mint tavasszal.

2. A megfelelő paradicsomfajta bogyójának kötnie, színesednie kell extrém forróságban is.

Remélhetőleg minden paradicsomtermesztő tudja, hogy a fóliasátorban szabályozni kell a léghőmérsékletet. Hideghajtatásban ez leginkább a nyári forróság elleni védelmet jelenti, míg tavasszal a páratartalom 70 százalékos szinten tartása és a legalább 15oC hőfok biztosítása a feladat. A legnehezebb a forróság elleni védekezés, hisz tudjuk, hogy 32oC léghőmérséklet felett a virág nem termékenyül meg, s a bogyók piros színe sem alakul ki, hanem sárga marad a termés. Kézenfekvő módszer a hőmérséklet csökkentésére a szellőztetés, az árnyékolás, a párásítás ventilátor alkalmazásával. Ezenkívül választhatunk olyan fajtát is, amely extrém körülmények között is jól köt, színesedik. (Folytatjuk)