A fűszerpaprika szedése és feldolgozása

Az idejében kiültetett fűszerpaprika – Nagydobrony pirosaranya – augusztus végén–szeptember elején kezd érni. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek, festékanyagok, illóolajok, cukor, vitaminok, ásványi anyagok.
A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerezőhatás szempontjából lényeges vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben.
A minőségi értékek magas szintű kialakulása két fázisban történik:
1. a kertben (szántóföldön) érő növényen szedésig;
2. szedés után, a termés utóérlelésének időszakában.
Az érés látható jele a termés piros színeződése. Érés kezdetén a sárga festék aránya magasabb, az érés előrehaladtával a teljesen bepirosodott termésben a vörös festékkonponens aránya nő, utóérés során éri el a legmagasabb értéket.
A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők a következők:
– nagy biológiai értékű vetőmag használata, miáltal erőteljesebb a kelés, a növényfejlődés zavartalan;
– a fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időben (május 15–25.) történő kiültetése;
– a megfelelő növénysűrűség kialakítása;
– optimális tápanyagszint és vízellátás;
– megelőző növényvédelem.
A kézi szedés a fűszerpaprika-termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termés mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 3-4-szer lehet (kell) megszedni. Az első szedést átlagos évjárat esetén szeptember elején kezdhetjük. Szedéskor a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.
A félérett, kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartózkodjunk. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés penészedik, szotyósodik.
A pirosra érett termés utóérlelést igényel. Erre különböző módszerek terjedtek el a gyakorlatban.
Háztájiban, kisüzemben használható hagyományos tárolási-utóérlelési módszer a fűzéses tárolás, amelynek során a legkissebb romlási veszteség és a legjobb minőség érhető el.
Szedés után a termést 2-3 napig szilárd padozaton 25-30 cm-es rétegvastagságban szikkasztják, majd zsinórra fűzik. A fűzérek hossza 2-2,5 m, ezek végét összekötik, felakasztják. Egy füzér tömege 6-8 kg. A füzéreket ágasokon, pajtákban, házereszek alatt 5-6 hétig utóérlelik. Ennek a módszernek nagy a munkaerőigénye.
A fűzéres tároláshoz képest kevesebb munkaerőt igénylő hatékonyabb módszer a zsákolós tárolás. A válogatott, nyers fűszerpaprikát ritka szövésű, 18-20 cm átmérőjű műanyag hálóba töltjük az erre a célra kialakított adagoló tölcsérrel. Ez a módszer a fűzéses tároláshoz hasonlóan magas minőséget eredményez. A zsákhálók hossza 120–150 cm, tömege 6–10 kg.
Szedés után a nyers termést ritka lécezésű „almás” ládában is tárolhatjuk. E tárolási mód előnye, hogy szedés után megoldja a termés elhelyezését 2-3 hétig, viszont hosszú ideig (8-10 hét) tartó tárolás esetén a termés romlásnak indul. Ilyen körülmények között a kívánt utóérlelési folyamat csupán részbeni lehet.
A ládákat lehetőleg fedett, szellős helyen, egymáshoz lazán illesztve kell elhelyezni.
Rövid idejű (max. 1 hét) tárolásra Raschel-zsákos tárolás is elképzelhető. A zsákot nem szabad talajra, fűre rakni, mert jelentősen károsodhatnak a bogyók. Ezt a módszert átmeneti tárolásnak kell tekinteni.
Folyamatos feldolgozás esetén a nyers fűszerpaprika ömlesztve, lehetőleg szilárd padozaton, 80–100 cm magas prizmában 4-5 napig tárolható nagyobb károsodás nélkül.
A fűszerpaprikát tárolás és utóérlelés alatt különböző penészek és baktériumok károsítják. Az egészséges ép termésekbe kevésbé tudnak behatolni, de sérült, repedt termésfal esetén nagy kárt tehetnek. Ezért tárolni és utóérlelni csak gondosan szedett, egészséges termést szabad!

(Folytatjuk)
Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója