A hagyma meglepő hatásai

A hagyma – amely leginkább gyűjtőfogalom, hiszen a növény számos fajtáját termesztjük – a legismertebb növények között van, hiszen számos főt, sült vagy párolt ételünk elkészítéséhez ad alapot, de nyersen is fogyasztjuk. Igazi legenda a zsíros kenyér tetején, miközben – bármilyen meglepő – a diabétesz kezelésében is nagy jövője lehet.

Aligha van másik olyan növény, amelyet annyira széles körben fogyasztanának a világ minden táján, mint a hagymát, földrajzi elhelyezkedéstől, lakóhelytől, vallástól vagy társadalmi státustól függetlenül. A hagyma közkedveltségét a sokoldalúsága alapozza meg. Nyersen önmagában csak kevéssé élvezhető, de megtalálható minden konyhában, s a gyógyító hatása miatt fontos gyógynövény is, amely a fokhagymához és a medvehagymához hasonlóan a liliomfélék családjába tartozik.

Ha valakinek még nem volt dolga még hagymával (bár ez elég nehezen képzelhető el) annak rögtön bemutatkozik, hiszen a szeletelése közben kiserkenő leve erős könnyezésre késztet, szaga az orrot irritálja, s megízlelve csíp is. Nyilvánvaló, hogy nem közönséges növényről van szó, hanem egy igazi karakterről. De hát éppen ez az, ami miatt sok étel alapját képezi nyersen, párolva, főzve vagy sütve. A hagyma ugyanis mindenféle feldolgozott formájában finom. És akkor még nem beszéltünk a gyógyító hatásáról.

Régi gyógyító
Hagymát igen régóta használják orvoslásra. A kolera és a pestis járványok idején megelőzésre használták, mert úgy vélték, hogy aki elegendő hagymát fogyaszt, azt nehezebben dönti le a ragály. Néró római császár pedig a megfázását kúrálta vele, ami hozzájárult a növény reputációjának emelkedéséhez, és így könnyen besorolódott sok ország konyhai alapanyagai és gyógynövényei közé.

Habár a hagymát megtűrik a legfinnyásabb körökben is, de a legendás hagymaszagot már korántsem tolerálják ennyire, az akár a kézről érződik, akár a leheleten. A hagymavágás utáni szag megszüntetését a kéz hideg vizes leöblítésével érdemes kezdeni, majd sóval kell átdörzsölni a szagló bőrfelületet, s végül szappannal, meleg vízzel kezet mosni. A lehelet rendbetétele elvben egyszerűbb, egy szál petrezselyem vagy alma elrágcsálásával viszonylag jól elrejthető a szag.

Nyers erő
A hagyma nyers állapotban sokkal intenzívebben hat az érzékszerveinkre, mint azután, hogy megfőztük. Ennek az az oka, hogy különböző kénvegyületeket tartalmaz, illetve egy gyógyító hatású illóolajat is. E vegyületek egy része hő hatására lebomlik. A nyers hagymalé irritáló és egyeseknek nehezen emészthető. Akik ódzkodnak a gondolattól, hogy nyers hagymát egyenek, egyszerű főzési módszerekkel elfogadhatóbbá, ízletesebbé tehetik maguknak. Az érzékeny gyomrúaknak így nem kell lemondaniuk a hagyma kínálta egészségi előnyökről. Ha a hagymát a héjában sütjük meg, az hasonlóan jó módszer ahhoz, mintha a burgonyát sütnénk héjában. Ez a módszer megtart mindent, ami jó benne, de az elérhető íz enyhébb, aromákban gazdagabb, mint a nyers hagymáé.

A hagymában sok a természetes cukor, van benne A-, B6-, C- és E-vitamin, folsav, nátrium, kálium, vas és más ásványi anyagok, illetve sok rost. Ugyan közel sem tartalmaz olyan értékes gyógyító anyagokat, amint rokona a fokhagyma, mégis széles körben alkalmazzák különféle nyavalyák kúrálására. A nyers vöröshagyma bőrproblémák gyógyszere a népi orvoslásban. A britek például a szemölcsöket dörzsölik be vele, s azt remélik ettől, hogy az elváltozások eltűnnek. Egyes arab országokban pedig hagymával kevert sót és borsot dörzsölnek a fejbőrbe, hogy orvosolják a hajhullást.

De a köhögés enyhítésére, a megfázás és a hurutos betegségek kezelésére, és kiemelten azasztmaellen is bevetik. Újabban az úgynevezett allil propil-diszulfid vegyületeknek tulajdonítanak gyógyító erőt, amely többek között avércukorszinthelyreállításában segíthet. A hagyma hatóanyagát persze nem lehet az inzulin helyettesítésére használni, de segítséget jelenthet azoknak, akik hipoglikémiában szenvednek. (Aki persze ilyen betegséggel küzd, mindenképpen konzultáljon orvosával, mielőtt bármilyen táplálkozási kalandba kezdene.)

Nem minden hagyma egyforma
A hagymák igen sokfélék, s méretben, színben és ízben is különböznek. A melegebb éghajlaton termelt újhagymának enyhébb, édesebb az íze. A hidegebb éghajlaton termesztett hagyma jobban eltartható, de jobban is csíp. A hagyma lehet fehér, sárga, vörös és lila, s a fehér illetve a lila enyhébb, a másik kettő intenzívebb, csípősebb ízvilágú. De sok másfajta hagyma is van, például a metélőhagyma (vagy snidling), a mogyoróhagyma, salottagyma, a póréhagyma stb.

A hagyományos, gömbölyű vöröshagyma akkor jó minőségű, ha a felszíne tiszta és az állaga tömött, kemény, a héja pedig száraz és sima. El kell kerülni az olyan hagymát, amelyből már kinőtt egy kis szár, vagy amely már összeaszott, meglágyult vagy a romlás más jelét mutatja, például fekete penészgomba jelenik meg a héjak között. A hagyma szobahőmérsékleten jól tárolható, de a fénytől elzárt jól szellőző helyen. A csípős ízű fajták jobban bírják a tárolást, mert az ízt adó vegyületek természetes tartósítószerek is egyben. Azaz a vörös és sárga hagyma sokáig eláll, a lila és fehér hagyma nem bírja olyan sokáig. Azonban a burgonyától minden hagymát távol kell tartani, mivel a gumókból származó nedvességet és etiléngázt felszívhatja, s ez könnyen előidézheti a romlást. A főtt hagymát pedig nem szabad fém edényben tárolni, mert elszínezheti. Az apróra vágott hagymát pedig nem érdemes lefagyasztani, mert elveszíti az íze nagy részét.

A könnyeinket az allilszulfid nevű vegyület csalja elő. Ez akkor képződik, amikor a hagymát fizikai sérülés éri, például elvágjuk. A hagyma sejtjei ilyenkor kibocsátják a könnyezést előidéző anyagot. Ha a hagymát félórával a felvágás előtt hűtőbe tesszük, azzal csökkenthetjük az enzim aktivitását, s nem fog patakokban folyni a könnyünk.