A hétvégi szex papnői

A fapados légitársaságok ukrajnai megjelenése és az internet új „kiegészítő” kereseti lehetőséget teremtett a szabados erkölcsű ukrán nők számára. Az ukrajnai munkahelyi hétköznapok után szabadnapjaikon külföldre repülnek, hogy áruba bocsássák a testüket – írja összeállításában a Korreszpondent hetilap.

Aligha ismerné fel bárki hétvégi ügyfelei közül azt a 25 év körüli, felszabadult vöröses hajú lányt Róma, Brüsszel vagy valamelyik másik európai nagyváros repülőteréről, ha hétköznap Kijevben találkoznának. Hiszen akit odaát Európában Sexy Rimmaként ismernek, az Ukrajnában szürke hivatali kisegér, akinek öltözéke tökéletesen megfelel pozíciójának: egy kisebb vállalat office managereként, azaz irodavezetőjeként dolgozik.

De a hivatalos munkahely nem hoz túl sok pénzt a konyhára. Ezért a Donyecki Közgazdasági Főiskola végzőse, aki nem egyezett bele neve közlésébe, azzal foglalkozik, amit ő independent sex-escortként határoz meg. Mit takar ez a kifejezés? Angol nyelvű internetes honlapja, amelyet semmit nem leplező fotói illusztrálnak, részletes tájékoztatást ad az általa nyújtott szolgáltatások valamennyi formájáról és módjáról, olyannyira, hogy tolmács nélkül is megérti az ember: honfitársnőnk afféle szexjátékszerként kínálja magát. Mindössze annyi különbözteti meg egy átlagos prostituálttól, hogy strici nélkül dolgozik, önállóan megy ki a „placcra”, leginkább hétvégenként, és az ország határain túlra. Ha tehát úgy tesszük fel a kérdést, hogy egy átlagos kijevi cég titkárának vagy alacsonyabb beosztású menedzserének a havi vagy az órabére 300–500 dollár, akkor Sexy Rimma esetében mindkét állítás igaz.

Elmúltak azok az idők, amikor a prostitúció a kitaszítottak sorsa volt. A Rimmához hasonló „vándormadarakkal” egyre gyakrabban találkozhatunk Európa, a Közel-Kelet, sőt Amerika nagyvárosaiban, üdülőhelyein is. A hétvégi prostitúció legnépszerűbb célállomásai mindazonáltal változatlanul Törökország és Izrael, hiszen ezekbe az országokba nem szükséges schengeni vízum.

Mila, aki eredetileg egy márkás termékeket árusító kijevi üzletben dolgozott eladóként, szintén ebből a megfontolásból választotta „utazásai” célpontjául a törökországi üdülőhelyeket. A „keresetkiegészítés” azonban olyan jól bevált, hogy idővel otthagyta fővárosi munkahelyét, s most havonta egy alkalommal több napra kiutazik Törökországba egy közvetítő segítségével, ahonnan alkalmanként akár ötezer dollárral gazdagabban tér haza.

„Törökországban a munka idejére autót biztosítanak sofőrrel és védelmet, no meg a tiszteletdíjak is háromszor nagyobbak, mint Ukrajnában” – mesélte Mila a Korreszpondentnek telefonon.

A lány megdöbbentően őszintén beszél arról is, miért választotta a hétvégi prostitúciót. Mint mondja, szeretett volna venni magának egy Honda személygépkocsit, amelynek az ára 33 ezer dollárnál kezdődik, és sikerült is megvalósítania az álmát.

„A 18–25 éves lányok számos okból kifolyólag foglalkoznak mellékkeresetként hétvégi prostitúcióval – magyarázza Julija Carevszkaja, a HIV/AIDS-fertőzés megelőzésén fáradozó Convictus Ukraine szervezet vezetője. – De általában arról van szó, hogy vagy az egyetemre nem elég a pénz, vagy a márkás holmikra.”

Bár a rendvédelmi szerveknél nem vállalkoznak megbecsülni a hétvége ukrán származású „papnőinek” számát, üzleti körökben létszámukat legalább néhányszáz főre becsülik, hozzátéve, hogy napról napra többen lesznek. Itt már nem néhány vállalkozó szellemű lány egyéni kezdeményezéséről van szó, hanem egy teljes értékű iparágról, amely saját értékesítési csatornákkal rendelkezik. Az interneten vagy félszáz erre szakosodott portál kínálja a hot ukrainian girlök szolgáltatásait, s előszeretettel alkalmazzák őket a nemzetközi eszkortügynökségek is. Egyes európai városokban annyira feltűnővé vált a „forró” ukrán leányzók jelenléte, hogy tevékenységük iránt a helyi rendőrség is érdeklődni kezdett.

„A hétvégi prostitúció jelensége tavasszal a legfeltűnőbb, amikor a Milánóhoz közeli Bergamo repülőterére átlagosan 25-30 lány érkezik Ukrajnából” – mondja Giovanni de Roma, az olasz pénzügyőrség helyi parancsnoka.

Alla Szavcsenko szerint, aki egykor maga is együttműködött hasonló profilú ukrán cégekkel, a modellszakmában érdekelt ukrán lányok 20 százaléka rendszeresen jár külföldre, hogy eszkortszolgáltatásokat nyújtson honfitársainak vagy külföldieknek. Ráadásul közülük minden hetedik nem csupán illegeti magát az ügyfél oldalán az üzleti találkozókon és estélyeken, ami egy eszkortlány tulajdonképpeni munkaköre, hanem a testét is eladja a megrendelőnek. Ennek megfelelően a honorárium – akár 500 dollár egy négynapos útért – a nyolcszorosára nő.

Ezek a külföldi utak lehetővé teszik a lányok számára, hogy kapcsolatokat építsenek ki határon túli gavallérokkal, saját ügyfélkört alakítsanak ki, miáltal később önállóan is szerencsét próbálhatnak a hétvégi prostitúcióval. A saját ügyfélkör ebben a kényes szakmában igen fontos, hiszen a hétvégi prostitúcióval foglalkozó lánynak magának kell gondoskodnia a biztonságáról. Sexy Rimma például megköveteli klienseitől, hogy igazolják vissza a találkozó napjára a megbeszélt szállóban a szobafoglalást. Az sem mellékes, hogy nála mindig le kell szurkolni az előleget, s a repülőjegyet is oda-vissza kéri megküldeni.

A szigorú feltételek és költségek ellenére a hétvégi prostitúció érzékelhetően virágzik. Egyes becslések a prostituáltak havi keresete alapján a „piac” éves forgalmát mintegy 50 millió dollárra teszik.