A klímaszabályozásról a fóliasátorban I.

Itt a nyár, amikor a hajtatással foglalkozó kertészek számára a meleg és az erős napsugárzás okozza a legtöbb gondot. Az ilyenkor elkerülhetetlen klímaszabályozás néhány aktuális kérdéséről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.
– Azt hihetnénk, ha van elegendő víz, annál jobban teremnek a növények, minél melegebb van. Miért kell a gazdának nyáron is a hőmérőt lesnie?
– Köztudott, hogy amikor alacsony a hőmérséklet a hajtatólétesítményben, ami télen, kora tavasszal fordul elő leginkább, fűteni szoktunk, hogy fenntartsuk a növények fejlődése szempontjából optimális hőfokot. Ebből viszont logikusan következik, hogy a nyári hónapokban, a rendkívüli melegek idején ugyanebből a megfontolásból hűteni szükséges a fóliasátrak és az üvegházak levegőjét.
– Hogyan érhetjük ezt el?
– A levegő hűtésére több módszer is kínálkozik. A legkézenfekvőbb és a legegyszerűbb a szellőztetés. Amennyiben a kinti hőmérséklet alacsonyabb, mint a benti, megnyitva a fóliasátor két végében a bukóablakokat és az ajtókat, szellőztethetünk, csökkentve ezáltal a belső hőmérsékletet. Ismeretes, hogy ilyen esetekben a fóliafelület legalább 20 százalékát javasolt megnyitni a kielégítő szellőztetés érdekében, ez azonban csak ritka esetekben, az úgynevezett „cabrio” típusú fóliaházaknál valósítható meg, melyek nálunk nem igazán elterjedtek.
Egy további megoldást jelent a levegő hűtésére az árnyékolás. Mint tudjuk, az árnyékolással korlátozható a besugárzás, miáltal csökkenthető a hőmérséklet.
– Milyen módszerek javasolhatók az árnyékolásra?
– Az egyik legegyszerűbb módszer, hogy április végétől – május közepétől, amikor megnő a napsütéses órák száma, híg agyagos oldatot készítünk, amelyet egy tetszőlegesen megválasztott módszerrel kívülről felviszünk a fóliaház palástjára. Az eljárás hatékonyan csökkenti a belső hőmérsékletet a hajtatólétesítményben, persze csak ideig-óráig, hiszen az első eső lemossa a fóliáról az agyagos bevonatot.
Ezért kívánatos és célszerű egy hosszabb távú megoldást választani a probléma kezelésére. Elterjedt megoldás a Raschel-háló alkalmazása. Megvenni a fóliaházra méretezett Raschel-hálódarabot nem olcsó mulatság, de felhelyezve azt a hajtató létesítményünkre, a szezon végéig megfeledkezhetünk az árnyékolás gondjáról. A háló egyetlen hátránya, hogy bár meglehetősen drága, anyaga 2-3 év alatt a napsugárzás hatására gyakorlatilag lebomlik, azaz újra és újra cserélni kell.
Szóba jöhetnek még természetesen a szakboltokban kapható különféle tartós árnyékoló oldatok. Ezeknek jó a hatásfokuk, könnyen felvihetők a fóliapalástra. Két probléma szokott felmerülni a használatukkal kapcsolatban. Az egyik, hogy nyár végén, amikor ismét több napfényre lenne szükség a hajtatólétesítményekben, munkaigényes eltávolítani a felkent védőréteget a fóliáról. A másik hátráltató tényező e készítmények ára.
Nálunk az a módszer terjedt el, hogy mésztejjel kezelik kívülről a fóliapalástot. A recept közismert: három kilogramm oltatlan meszet kell feloldani 11 liter vízben, majd az oldatot át kell szűrni, nehogy eltömítse a permetezőkészülék szűrőit. (Megjegyzem, a szűréshez a házunk táján fellelhető anyagok közül a női harisnya kiválóan megfelel.) Az átszűrt meszes oldathoz hozzáadunk három liter lefölözött tejet. A tejre azért van szükség, mert a benne található fehérjék ragasztják a mészszemcséket a fóliához. Ha mindent jól csináltunk, egy ilyen kezelés akár egy teljes szezont kibír, valószínűleg nem lesz szükség a művelet megismétlésére. A mésztejes árnyékolás előnye a Raschel-hálóval szemben az olcsósága mellett az, hogy borús, esős időben, amikor a növényeknek fényre van szükségük, a mésztejes felület kivilágosodik, míg a Raschel-háló alatt természetesen félhomály marad.
– Különböző színű hálók kaphatók a szaküzletekben. Van jelentősége a Raschel-háló színének?
– Nem mindegy, hogy milyen színű hálót használunk. A paprika esetében például a narancssárga és a piros színű háló az ideális, mivel ezeknek termésnövelő hatásuk van, míg a zöld háló esetében, mely árnyékolásra szintén megfelelő, ez a hatás nem mutatkozik.
– Mennyire hatékonyak az ismertetett árnyékolási eljárások? Egyáltalán – miért éri meg pénzt költeni az árnyékolásra?
– Az ismertetett módszerekkel akár 4-5 fokkal is csökkenthető a hajtatólétesítmények belső hőmérséklete, ami azért fontos, mert a magas hőmérsékletnek számos káros hatása van. Vegyük sorra a leggyakrabban termesztett kultúrákat! A paradicsomnál a lefelé forduló bogyókon az erős napsütés hatására a nap felőli oldalon nekrózisos, azaz szövetelhalásra utaló foltok jelennek meg. Ezek a foltok megkülönböztetendők a csúcsfoltosságtól, amely a bogyó csúcsán figyelhető meg (bár az utóbbi foltok is összefüggésben vannak a napsütéssel, illetve az alacsony páratartalommal). Ugyancsak tudni kell a paradicsomról, hogy 32 fokot meghaladó hőmérséklet esetén a termések nem pirosodnak be, a bogyókon sárga karima marad. A sárga karima nagysága fajtafüggő, de a jelenség mindenképpen rontja a termés eladhatóságát.
Paprikánál szintén előfordul a napégés jelensége, leginkább a nap felőli oldalon alakulnak ki a nekrózisos foltok. Fajtafüggő, különösen a fehér paprikánál szokott erőteljesen jelentkezni a kalciumhiány tünete, amit szintén a magas hőmérséklet okoz, amikor légszárazsággal együtt jelentkezik.
Az uborkánál szintén káros a 32 fok feletti hőmérséklet: károsodhatnak a növény levelei, miközben a termés mennyisége csökken.
Egyébiránt a túl magas hőmérséklet általában minden növénynél terméselrúgással jár. A paradicsom esetében nem termékenyül meg rendesen a virág, a paprika viszont akár a virágot, akár a már kifejlődött kis bogyót is elrúgja. Néhány paprikafajta úgy reagál a magas hőmérsékletre, hogy nyár közepén, tehát a legnagyobb melegben a paprikabogyók elaprósodnak, s majd csak kora ősztől tudunk ismét szép termést szedni. (Folytatjuk)