A korai burgonya termesztéséről

A korai burgonya termesztése közismerten a kárpátaljai mezőgazdaság egyik „zászlóshajója”, amely számos magyar gazda megélhetését is biztosítja. A legfontosabb tudnivalókról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Melyiken nagyobb a haszon: a hagyományos burgonya termesztésén, vagy a korai burgonyáén?

– A terméseredményeket összevetve azt látjuk, hogy a korai érésű burgonyából betakarítható átlagos mennyiség megfelelő technológiával és vetőmaggal számolva vidékünkön eléri a 150 mázsát hektáronként, míg a hagyományos, azaz a későbbi érésű burgonyák esetében a termés akár a 300 mázsa/ha-t is elérheti. Az elmúlt esztendők során igen jó évek is előfordultak az újburgonya szempontjából, amikor egy kiló krumpli ára időnként a 10 hrivnyát is meghaladta, de 3 hrivnya alá soha, a rossz években sem esett. Ugyanakkor a tavalyelőtti esztendő néhány hónapját leszámítva a késői érésű burgonya nagybani ára makacsul 1-2 hrivnya körül stagnált. Ebből következik, hogy a korai burgonya termesztésével jóval nagyobb haszon érhető el, mint a későbbi érésű burgonyáéval.

Másrészt látjuk, hogy a későbbi érésű burgonya termesztése könnyen gépesíthető, így beszerezve a szükséges gépeket a tőkeerős gazdaságok ráálltak a termesztésére, s viszonylag kevés emberi munkaráfordítással jó eredményeket értek el. Ennek tudható be, hogy Ukrajnában jelenleg több millió tonnás túltermelés van burgonyából. Ezzel szemben a korai burgonya termesztése viszonylag munkaigényes, technológiai fegyelmet és precizitást igénylő folyamat, amellyel ezért nem szívesen foglalkoznak a nagygazdaságok. Ebből következik, hogy ezen a téren jó lehetőségeik vannak a piacszerzésre a kis és családi gazdaságoknak, ahol rendelkezésre áll a kellően szakképzett munkaerő.

– Mi az alapja a korai burgonya termesztésének?

– Mi Nagydobrony környékén a korai, foszlós héjú burgonyát a 8., 9. hétre takarítjuk be, amikorra a krumpligumók mérete bőven meghaladja a tyúktojás nagyságát. Ezt az eredményt azonban csak a megfelelő fogásokkal lehet elérni. A lényeg a megfelelő fajta, illetve az optimális technológia kiválasztása és alkalmazása.

– Lássuk mindenekelőtt a fajtaválasztást! Ön mit ajánl?

– Az általunk vetett fajták általában az igen korai érésű típushoz tartoznak. Ilyen a ma divatos fajták közül például az Impala, a Comet, a Minerva, a Riviéra. Ugyanakkor valamennyire tartja még előkelő helyét a burgonyafajták ranglistáján a Cleopátra.

Tudni kell, hogy a sárga héjú fajtákért a felvásárlók több pénzt adnak. Bár köztudott, hogy a burgonya beltartalmi értéke, eltarthatósága egyáltalán nem függ a héj színétől, ennek ellenére az a tapasztalat, hogy elsősorban a szemével vásárol a vásárló, és a sárga héjú krumpliért több pénzt hajlandó fizetni, ezért érdemes ilyen fajtát vetni.

Ajánlatos ezenkívül minél „előkelőbb” szaporítási fokú vetőanyagot vásárolni a fentebb felsorolt fajták valamelyikéből.

– Ezek az elit vetőgumók azonban nem olcsók…

– Valóban, a jó vetőanyag nem olcsó. Az elit vetőburgonya ára általában kilogrammonként 10-11 hrivnya körül mozog. Ezzel a korai burgonyatermesztés legnagyobb kiadási tétele a vetőanyag beszerzése. Hektáronként frakciómérettől függően 2,5–3,5 tonna vetőburgonyára lesz szükségünk. Ha ezt a mennyiséget beszorozzuk az előbb említett kilogrammonkénti 10 hrivnya körüli árral, akkor bizony azt kapjuk, hogy egyetlen hektárhoz 30 ezer hrivnyába kerül a vetőmag beszerzése, s akkor még nem szóltunk a talajelőkészítés, a vetés, a fátyolfóliás takarás, a műtrágyázás, a növényvédelem stb. költségeiről.

Itt jegyezném meg, hogy nagyon jó eredményeket mutatott a magyarországi szelekcióból a Pannónia, ami egy sárga héjú fajta. Nem annyira korai, mint a korábban felsorolt fajták, mintegy 10 nappal későbben érik azoknál, mivel azonban Kárpát-medencei szelekcióról van szó, nem érzékeny a korai leromlást eredményező vírusokra, elsősorban a levélsodródás-vírusra, a különféle mikoplazmákra, miáltal megtartható továbbtermesztésre, vagyis elképzelhető végeredményben, hogy akár vissza is vethető az ilyen ültetvényből származó szaporítóanyag. Ezzel szemben a holland nemesítésű fajtáknál az éves leromlás mértéke elérheti a 120 százalékot, amiből egyértelműen kitűnik, hogy a második, harmadik évben az ezen fajtákból válogatott vetőanyagtól már nem számíthatunk értékelhető terméseredményre. Ebből következik, hogy ha tehetjük, inkább Kárpát-medencei szelekciójú vetőgumót ültessünk.

– Mit kell tudnunk a gumóméretről?

– Korai burgonyának nem a nagyméretű krumplit vetjük. Inkább a kisebb méretű, 35-ös frakciójú, azaz körülbelül 35 milliméter gumóátmérőjű burgonya javasolható erre a célra a gazdáknak.

– Mikor jön el a csíráztatás ideje?

– Minden burgonyafajtának megvan a maga hosszabb-rövidebb nyugalmi állapota, a korai fajták jellemzően rövid nyugalmi állapotúak. Ebből következik, hogy az átlagos pincében tárolt vetőburgonya már január elején elkezd kicsírázni. Ezek az úgynevezett pincecsírák, melyeket ajánlott letördelni, még akkor is, ha olyan vastagok, mint a kisujjam. Mivel a burgonyánál az első csíra mindig a csúcscsíra, ezért ha „lecsírázzuk” a krumplit, vagyis letörjük ezeket a pincecsírákat, akkor az addig ki nem hajtott szemek is kihajtanak, s így több főszár hajt ki a csírákból. Márpedig a jó termés szempontjából igen fontos, hogy folyóméterenként hány főszár van a kiültetett sorban, hiszen azok fognak majd burgonyát kötni. Ajánlatos, hogy legalább 17-22 főszárunk legyen folyóméterenként, ami a tápanyaggal való ellátottságtól, illetve a sorok közötti távolságtól is függ.

– Hogyan, milyen feltételek mellett történik a csíráztatás?

– Jellemzően 16-17 fokos hőmérsékleten tanácsos tartani a burgonyát az előcsíráztatás során, s gondoskodnunk kell az állandó megvilágításáról is valamilyen szórt fénnyel. Így körülbelül négy hét alatt 2-3 cm hosszú fénycsírákat kapunk. Ezek a csírák zöld színűek, zömökek, nehezen választhatók le a burgonyáról. Az utóbbi tulajdonság azért fontos, mert így az ültetéskor – főleg gépi ültetésnél – elkerülhetetlen mechanikus behatásoktól nem sérülnek meg egykönnyen.