A mézfogyasztás jótékony hatásai

A méz az ősidők óta az emberi táplálkozás része, igaz eleinte csak csemegének gyűjtötte az ősember, mára azonban mint gyógyterméket is használjuk. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. Ám még ennek ellenére sem mindenkinek javasolt a fogyasztása! A méz kiváló csemege, ám jó tulajdonsága nem csak ebben rejlik. Az aranysárga ragacsos folyadék ugyanis az egyik legrégebbi természetes gyógyhatású finomság – a sumérek, egyiptomiak, görögök egyaránt hódoltak pozitív tulajdonságai előtt. A mézzel (illetve egyéb méhészeti termékekkel) való gyógyításnak külön neve is van: ez az apiterápia. A természet eme édes adománya négyötödrészt glükózból és fruktózból áll, ám még így is fér bele mindenből, ami jó: kalcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink és kis mennyiségben B1, B2, B3, B5, B6, C-vitamin. A sötétebb mézek (pl. fenyő, pitypang) gazdagabbak ásványi elemekben, vasban, rézben és mangánban.
Antiszeptikus, vagyis baktériumölő hatását már rég óta ismerték: a háborúk során sebek fertőtlenítésére is használták. A középkor patikáiban már egy sereg betegség ellen kínálták. A népi gyógyászatban pedig szintén kihasználták már évezredek óta ezt az antiszeptikus hatást: fájdalomcsillapítóként és köptetőként a házipatikák szerves része. Gyógyhatása azonban csak a jól kezelt méznek van, amely természetes eredetű, nem melegített, nem manipulált. Baktériumölő hatását enzimei, magas káliumtartalma és aromaanyagai biztosítják.
Vízzel érintkezve a mézben hidrogén-peroxid szabadul fel, ami az elhalt szöveteket és baktériumokat feloldja. A PH-ja is savas, az sem kedvez a baktériumoknak, így minden együtt áll, ehhez a nagyszerű hatáshoz – mondta dr. Kozma Ákos, belgyógyász. A fertőtlenítéssel azonban még közel sem merültek ki a méz jótékony hatásai. A méz kedvezően hat az izomzat, s még a szívizomzat működésére is, jót tesz az emésztésnek, ugyanis tisztítja a vért, serkenti a vérkeringést és vérnyomáscsökkentő hatása is ismert – folytatta a belgyógyász, hozzátéve: magas energiatartalmának köszönhetően alkalmazható a fáradtság és különböző betegségek leküzdésében is. Egy kiskanál mézet elszopogatva pedig megnyugtathatjuk a stresszes idegrendszert is, ugyanis beindítja a szerotonin nevű hormon termelődését – tette hozzá Kozma. Jobb, mint a cukor, de hizlal 100 gramm méz 1350-1450 Kj energiát ad a szervezetnek, ezért használatával csínján kell bánni! 80 százalékban szőlőcukorból és gyümölcscukorból áll, amelyek egyszerű cukrok, így igen hamar felszívódnak, könnyen emészthetőek, kímélik a májat és a hasnyálmirigyet. Egy cukorbetegnek is az a legjobb, ha elájul, vagy kómába esik, hogy ha cukros víz helyett a szájpadlására mézet kenünk, ugyanis még onnan is felszívódik – mondta Barna Lajosné Éva. A dietetikus szerint azonban ezen kirívó eseteken kívül cukorbetegeknek ugyanúgy nem ajánlott a fogyasztása, mint a répacukoré. – Egészséges embereknek is maximum egy teáskanállal javasolok egy napra – folytatta a szakértő. Fontos: bár a mézet nyugodtan lehet forró italba keverni, sosem szabad együtt főzni vele, mert elillannak a hatóanyagok. – Egy pohár langyos tejjel, rendszeresen fogyasztva elfelejthetjük a fertőző betegségeket, egy borsónyi mennyiséget szétkenve az arcbőrön, az puha és bársonyos lesz. Virágporra, vagy bármilyen összetevőre allergiások azonban még külsőleg sem próbálják meg alkalmazni – figyelmeztetett Barna Lajosné Éva.

Mézédes szerelem Szintén több tízezer éves tapasztalat, hogy a fent felsorolt jótékony hatásokon túl a méz és a virágpor a férfi potenciára is kedvezően hat. A méz már az antik időkben is jelen volt az emberi kapcsolatokban: a római és görög fürdőkben például az ismerkedni vágyók mézes vizet küldtek a kiszemelt partnernek. Ha elfogadta, azt jelentette, nincs akadálya az udvarlásnak. Hazánkban pedig ha az udvarló fiatalembert a lányos ház úrnője mézes pogácsával kínálta, azt jelentette: szívesen lenne a fiú anyósa. A Távol-Keleten még ennél is édesebb hagyomány terjedt el, ott a mézeshetek kifejezést nem csak átvitt értelemben használták. A házasságot megelőzően a vőlegényt kemény éjszakai próbának vetették alá. A menyasszony meztelen testét mézzel kenték be, a vőlegény feladata pedig az volt, hogy ezt eltávolítsa, kizárólag az ajkainak segítségével. Ha efféle pepecselésre nem vágyunk, itathatunk a bátortalan fiatalemberrel méztartalmú nászbort is, ami már egy óra múlva érezteti jótékony hatását.