A nap, ami csak négyévente jön el: február 29.

Február az év legfurcsább hónapja. Nemcsak azért, mert sokkal „fiatalabb” és rövidebb a naptárban utána következő társainál, hanem azért is, mert négyévente az egész naptárt megbolondítja: februárban van ugyanis a szökőnap, hivatalosan a szökőév toldaléknapja. A nap, ami csak négyévente jön el: február 29.

Február 29-e a szökőévek toldaléknapja. A szökőnap valójába – naptártörténeti okokból – a február 24-e, de a legtöbbször a 29-éről emlékezünk meg külön, hiszen ez az a dátum, ami csak a szökőévekben fordul elő, hiszen máskor a február csak 28 napos.

„Mátyás ugrása” értelmében a február 28-i névnapok kerülnek át erre a napra: Antónia, Elemér, Antonietta, Ilmár, Neszta, Osszián, Oszvald, Román.

Azonban akik február 29-én születtek, azok általában (amikor nincs szökőév) március 1-én ünneplik a születésnapjukat.

Minden Rómában kezdődött

A hajdanvolt Róma örökségeként február neve a februm szóból származik, amely valójában nem is latin, hanem szabin szó, s azt jelenti, hogy tisztulás. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen Róma alapítójának és első királyának, Romulusnak, ki anyai ágon Ankhiszésznek, a trójai Hektor sógorának volt Aineiaszon keresztüli leszármazottja, szabin nő volt a felesége. Romulus története pedig a két nép eggyé olvadását is bemutatja.

Február – a tél fagyától megtisztul a természet, hogy a teremtés örök rendjében utat adjon az életnek. Erre utal Radnóti Miklós is a Naptár című versében:

„Újra lebeg, majd letelepszik a földre,

végül elolvad a hó:

csordul, utat váj.

Megvillan a nap. Megvillan az ég.”

Ezt a gondolatot fejezi ki a hónap régi magyar neve is: télutó vagy böjtelő, esetleg Boldogasszony hava.

Hosszú út vezetett odáig, hogy február a manapság használatos kalendáriumban kivívja magának a méltó helyét. Menjünk végig ezen az úton!

A római naptár Julius Caesar Krisztus előtt 46-ban bevezetett reformjáig mindössze tíz hónapból és 304 napból állt. A kalendáriumot mindjárt márciussal kezdték, amely Marsról kapta a nevét, aki eredetileg az erdők, mezők, a termés, a termékenység és a tavasz istene volt, még mielőtt hadakozni kezdett volna, s a teremtő férfierő istenévé nem vált. A következő hónap az ősanyaként is tisztelt Vénusz etruszk nevéről, az azt követő az idősekről, maiusról, az azt követő pedig a fiatalokról, iuniusról kapta a nevét – kifejezvén a római értékrendet. Június után a hónapok sorszám szerint kapták a nevüket: quintilis, sextilis, september, october, november, december.

Adódik a kérdés: mi volt januárral és februárral?

Az akkori emberek a mezőgazdasági munkálatok egymást követő rendje alapján tekintettek a kalendáriumra, a téli pihenőt ilyen szempontból elhanyagolhatónak tartották, ezért nem foglalkoztak vele, nem is nevesítették. Julius Caesar vallási és állami vezetőként irányította Róma mind nagyobbá növő birodalmát, és Szoszigenész alexandriai csillagász útmutatásait követve egyiptomi mintára, vagyis az időszámítás előtt 238-ban uralkodó III. Ptolemaiosz által bevezetett rendszer alapján hozta létre az új naptárat, amely már tartalmazta a januárt is és a februárt is.

Mivel a csillagászati napév 365 napból, valamint egy negyednapból áll, ezért Caesar elrendelte, hogy attól fogva minden év 365 napból álljon, négyévente pedig az év második hónapjában, vagyis a frissen bevezetett februárban legyen egy szökőnap, így küszöbölve ki a négyévenként mutatkozó, nagyjából egynapnyi eltérést.

Julius Caesar naptárreformja olyan sikeres lett, hogy a szenátus hálából a quintilis hónapot őróla iuliusnak nevezte át. Később aztán a következő hónapot ugyancsak a szenátus Caesar szellemi örökösének tiszteletére augustusnak, vagyis tiszteletre méltónak, fenségesnek, isteninek nevezte el – így alakult ki a ma is ismert hónapok sora, s az a rend, hogy a szökőéveket Róma alapításától, vagyis az időszámítás előtt 761-től kell számolni.

Minden a helyére került, s remekül működött. Egy dologgal azonban nem számolt Julius Caesar: a napévvel, amely 11 perccel és 13 másodperccel hosszabb, mint az általa bevezetett kalendárium. Az aprócska percek azonban ezerötszáz év alatt hosszú napokká adódtak. Egészen pontosan 11 nappá.

Ekkora különbség jött létre a csillagászati valós idő és a naptár között XIII. Gergely pápa korára. A reneszánsz egyházfő 1576-ban egy csillagászokból álló testületet hozott létre, s az olasz Aloysius Lilius által javasolt naptártervezetet elküldte az európai uralkodóknak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok alapján a német jezsuita Christophorus Clavius öntötte végleges formába a kalendárium rendszerét, aminek a végrehajtását a pápa 1582. február 24-én az Inter gravissimas kezdetű bullával rendelte el. Ennek része volt egy nagy ívű időugrás is, hiszen XIII. Gergely elrendelte, hogy a keresztény világban október 4-e után egyből 15-e következzen.

A szökőnapot azonban Gergely pápa sem háborgatta, azt meghagyta a helyén.

Csakhogy nem mindenki fogadta ezt el. Mivel a módosítás épp a katolikusok és protestánsok közt dúló vallásháború idején lépett életbe, a reformációra váltó országok kezdetben elutasították és az ortodoxokhoz hasonlóan megmaradtak a Julius Caesar által bevezetett kalendárium mellett. Idővel aztán a protestánsok protestálása alábbhagyott, és elfogadták a naptár pápai reformját, de ez sem ment simán.

Magyarországon a pozsonyi országgyűlés 1587-ben iktatta törvénybe, mégpedig úgy, hogy október 21-e szombat után rögvest november 1-je vasárnap következett, és ezzel szinkronba került a legtöbb európai országgal. Mindez azonban a törökök által megszállt Pécs protestánsait egy csöppet sem hatotta meg, akik az 1640-es évek elejéig a régi naptárat használták. Így esett, hogy a városban sokáig minden ünnepet kétszer tartottak meg: egyszer a katolikusok Gergely-naptára szerint, egyszer pedig a protestánsok és az ortodoxok a Julianus-naptár szerint.

Február furcsaságai közé tartozik az is, hogy négyévente egy nappal hosszabbá válik, idén tehát 29 napos.

No de mi van azokkal, akik ezen a napon születtek, mint például Gioachino Rossini olasz zeneszerző, Boldog Apor Vilmos, Győr mártírsorsú püspöke vagy éppen Kovács Katalin világ- és olimpiai bajnok kajakozó; hiszen ez a nap csak négyévente fordul elő. Ennek elkerülése végett a születésnapokat általában március elsején szokták megtartani. Kivéve szökőévente.

Február 29-e más furcsasággal is szolgál: 1692-ben például úgy vette kezdetét ezen a napon a salemi boszorkányper, hogy az utókor március elsején emlékezik meg róla.

Hiába, felettébb furcsa hónap ez a február.

Forrás: hirado.hu