A nemzeti összetartozás jegyében
Csaknem 25 évvel ezelőtt, 1988 nyarán a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulói egy csodálatos lehetőségnek örülhettek – ami akkor szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: először vehettek részt egy közös magyarországi táborozáson a túristvándi diákokkal.
Másnap jöttek az újságírók, a fotósok, s a következő napon már megjelent egy terjedelmes szöveg a megyei lapban Túrparti dzsembori címmel. Az újságcikk elolvasása után nem tudtam, hogy nevessünk vagy bosszankodjunk, mert az újságíró tollából a (le)sajnálatot éreztük, illetve a riporter a mezővári diákok hiányos magyar nyelvtudását emelte ki, holott a gyerekeink csak a magyar nyelvet ismerték. Megismerve házigazdáinkat, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mennyire keveset tudnak rólunk, pedig csak az egykor legmagyarabb folyó, a Tisza választ el bennünket, és talán a múltat mindinkább elfeledtetni igyekvő hatalmi ideológia és a szelektív emlékezet… .
Közel negyed század telt el. A határok átjárhatóbbakká váltak, s az emberi kapcsolatok, ha lassan is, de szemléletváltást hoztak magukkal. Az elmúlt évben középiskolánk és a budapesti Törökvész Úti Általános Iskola pedagógusai nemcsak szakmai, de igazi baráti kapcsolatot építettek ki egymással. Mivel a fiatal felnövekvő nemzedék jelenti a jelent és a jövőt, ezért a két oktatási intézmény – mintegy feledtetve a trianoni békediktátum által okozott súlyos sebeket – a nemzeti összetartozás jegyében 2012. június 4–7. között közös gyermektábort szervezett a magyarországi Fülesden. A táborban a budapesti és mezővári iskola alsó tagozatos diákjai vettek részt, akik számtalan kellemesebbnél kellemesebb élményt élhettek át e néhány nap alatt. Megtekintették a túristvándi vízimalmot, a Túr folyó bukógátját, nemzeti imádságunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a síremlékét, valamint kipróbálhatták az evezést, az íjazást, illetve különböző hagyományőrző mesterségekkel ismerkedhettek meg. Színvonalas irodalomórákon vehettek részt Zöllner Roland alsó tagozatos tanító „bácsi” kalauzolásával.
Feledhetetlen élményekkel lehettek gazdagabbak mindkét iskola diákjai, hiszen egy nyelvet, egy nyelven beszéltek, s a kialakult barátságok – gyógyírt jelentve Trianon sebeire – előrevetíthetik a mind szorosabb magyar–magyar kapcsolatok kialakulását itt, a Kárpát-medencében.
Berki Erzsébet, Józan Julianna,
Kárpátalja Szerkesztői megjegyzés: Az én kicsi fiam is részt vehetett ebben a táborban, és tanúsíthatom, hogy csodálatos, feledhetetlen élményekkel tért haza. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a szülők nevében egyrészt a tanítóknak (elsősorban Berki Erzsébetnek, mint főszervezőnek), hogy megteremtették a táborozási lehetőséget és vállalták a gyerekek kíséretét. Másrészt köszönet és hála azoknak a budapesti szülőknek, akik anyagilag hozzájárultak a kárpátaljai gyerekek üdüléséhez.
L.I.