A szőlő zöldmunkáinak fontossága

Köztudott, hogy a szőlő termesztéséhez fontos a jó időjárás, de leginkább a „gazda árnyékára” van szüksége. Mit is jelent a „gazda árnyéka”? Azt, hogy nem elég a szőlőt elültetni, közét kikaszálni, esetleg néhányszor permetezni, aztán várni a jó eredményt. A bő termésért, magas cukorfokért, nagy fürtökért meg kell dolgoznia a gazdának. Vegyük sorra a legfontosabb munkákat!

Első a tavaszi metszés, melyet még a nedvkeringés megindulása előtt el kell végezni. Erre azért van szükség, hogy a tőke formáját fenntartsuk, elkerüljük a felkopaszodást, szabályozzuk a termés mennyiségét.

Nagyon fontos a szőlő növényvédelme, amelyet már metszés után el kell kezdeni a lemosó permetezéssel, és ezt folytatnunk kell a szüretet megelőző időszakig, figyelve az egészségügyi várakozási idő betartását.

További fontos munka a szőlőben a gyomok elleni küzdelem. A gyommentesítés több okból is lényeges. Eső után a gazos szőlő alatt nem mozog a levegő, nehezen száradnak fel a levelek, megnő a gombás betegségek kialakulásának kockázata. Nagy szárazságnál viszont a kevés csapadékot is felszívják a gyomok, ezzel károsítva a szőlőt. Kapálni a szőlőt nemcsak azért kell, mert gazos, hanem azért is, hogy ne legyen gazos. A talaj felső rétegének mozgatása, a lecserepesedés megszüntetése fontos a talajnedvesség megtartása szempontjából. A szőlő sorait mindenképpen jó, ha gyommentesen tartjuk. A sorközök gyepesítése bizonyos esetekben jó hatással is lehet a szőlőre, ha a gyepesítés tudatos és célszerű. A gyepesített sorközökben hegyoldalakon megelőzhető a talajerózió, a talaj lemosódása. Viszont az állandóan gyepes, csak kaszált sorközökben előbb-utóbb nagyon betömörödik a talaj. A gyökerek nem jutnak levegőhöz, megszűnik a tápanyagok fel- és leáramlása a talajban. Jó megoldás lehet, ha minden második sort gyepesítünk és a gyepesítést évről évre váltogatjuk.

Ezenkívül fontos még a tápanyagok utánpótlása, aminek a legjobb módja a szerves istállótrágya kijuttatása 3–5 évente. Használhatunk műtrágyákat is, de ezek hatása elmarad a szerves trágyáétól és hosszú távon nehezen fent-tartható. Ezenkívül a fontos mikroelemek pótlására alkalmas a különböző lomtrágyák használata is.

Van még egy nagyon fontos teendőnk a szőlőben, ami nem más, mint az úgynevezett zöldmunkák elvégzése. A zöldmunkák célja a szükséges lombfelület (levélfelület) kialakítása és fenntartása, ami a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el. Néhány zöldmunka jól gépesíthető. A zöldmunkák több csoportba oszthatók. Ezek a rügy- és hajtásválogatás, a kötözés, a lombfal kialakítása, a hajtásfésülés, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése, a levelezés, a fürt- vagy virágritkítás.

A csemege- és borszőlőfajták zöldmunka-igénye igen eltérő, de az egyes fajták között is jelentős eltérések lehetnek. A borszőlőknél áltálában a legfontosabb a termésmennyiség beállítása, ami virágzás után a fürtök ritkításával, a kötözéssel egy menetben elvégezhető. A tőkék egyéni megterhelésének beállítása függ a tőke tenyészterületétől, a tőke kondíciójától és a készíteni kívánt bor minőségétől is. Ha magas minőségű bort szeretnénk készíteni, semmiképpen ne terheljük túl a tőkéket. A szőlő növényvédelme szempontjából fontos továbbá, hogy a lombfal szellős legyen, hogy a reggeli harmat hamar felszáradjon, a tőke ne maradjon nedves. Az idejében elvégzett zöldmunkával megkönnyítjük a növényvédelmet.

A csemegeszőlők zöldmunkáit egy kicsit másképp kell végeznünk, mint a borszőlőét. A piacra szánt csemegeszőlőknél a fürtök és a szemek mérete a legfontosabb. A vásárlók többsége sajnos még a szemével vásárol, és csak a nagyszemű, nagyfürtű szőlőket veszi, az íz másodlagos marad. Saját fogyasztásra termelt csemegeszőlőknél más a helyzet. Ott a legfontosabb az íz-, a zamatharmónia. A szőlők ízét utólag nem lehet befolyásolni, az többnyire a fajtaválasztásnál eldől, viszont a szőlő méreteit a helyes zöldmunka befolyásolhatja. Csemegeszőlőknél fürtritkítást végezhetünk virágzás előtt és után is. Ha virágzás előtt ritkítjuk a fürtöket, akkor a virágok könnyebben, jobban kötődnek, több bogyó lesz a fürtön, a fürt ezáltal tömötté válik, a bogyók viszont nem tudnak egymástól túl nagyra nőni. A virágzás után végzett fürtritkítás esetén a sok fürttel terhelt tőkén a kötődés gyengébb, kevesebb a bogyó, lazább a fürt, a bogyók nagyobbra nőhetnek.

A csemegeszőlőknél is fontos a szellős lombfal kialakítása, és az idejében elvégzett kötözés. A hajtásokat kössük mindig a karóhoz vagy a lugas drótjához, nehogy a szél letörje őket. A kötéseket ne húzzuk meg túlságosan, mert ahogy a hajtások vastagodnak, a spárga bevághat a hajtásokba. A kötésnél továbbá ügyeljünk arra, hogy a fürtöket ne szorítsuk össze a hajtásokkal, had lógjanak szabadon. Levelezést is végezzünk az érési időszak előtt. A levelezésnél azokat a leveleket szedjük le, amelyek takarják a fürtöket, mert ha nem éri a napsütés, a bogyónak nem lesz szép a színe. A hajtásokat a növekedési időszak alatt folyamatosan kacsozzuk, ne hanyagoljuk el, mert a kicsi hajtások könnyebben kitörnek, ha túl sok hónaljhajtás képződik rajtuk. Ez nehezíti a növényvédelmet. A lugason nevelt szőlők hajtásait még akkor tördeljük ki az alsó dróthuzalig, amikor kicsik a hajtások. A hajtások csonkázását nem ajánlom elsietni, mert ha túl hamar csonkázunk, nagyon intenzív hónaljhajtás-képződés indulhat el. Az elsietett csonkázás további betegségek kialakulásához is vezethet. Az utóbbi évek tapasztalata szerint csonkázni elég nyár közepén, és csonkázás után mindenképpen permetezzük meg a szőlőt gombaölő szerrel.

Az egész évi odafigyelést, törődést mindenképpen meghálálja a szőlő. A „gazda árnyékában” a fürtök nagyra nőnek és az ízek is páratlanul finomak lesznek, akár frissen fogyasztjuk a szőlőt, akár a pincében érlelve borként.