Alapítvány a Kárpát-medencei magyar fiatalokért

Szűkebb pátriánktól olyan távol esik az Egyesült Államok (nem csak földrajzi értelemben), hogy nehezen tudunk elképzelni gyakorlati együttműködést Kárpátalja és az USA között.
Az 1956-ban gyerekfejjel, szüleivel együtt az Újvilágba emigrált, ott befutott orvossá vált, az amerikai Buffalóban jól menő magánpraxist folytató dr. Forgáts Péter szemsebész azonban létrehozta a Calatantius Training Program (CTP) nevű alapítványt, hogy Kárpát-medencei magyar fiatalok számára is elérhető közelségbe hozza az „amerikai álom” beteljesülését.

– Magyarországon, Gyöngyösön születtem, s ott éltem le életem első tíz esztendejét – pillant vissza a múltba az alapítvány létrehozója s egyben vezetője. – Szívesen emlékszem vissza az otthoni pozitív élményeimre, az 1950-es évek magyar sportsikereire, melyek gyermekkoromban nagyon lelkesítő hatással voltak rám, erősítették bennem a hazaszeretetet és a magyarságtudatot. 1956-ban komolyan bíztunk a forradalom győzelmében, s hatalmas csalódásként éltük át a vereséget. A szüleim úgy gondolták: el kell hagynunk szülőhazánkat, de az én véleményemet is kikérték, mielőtt végleg döntöttek volna. Jómagam is egyetértettem velük, 1956. december 3-án, Sopronnál átszöktünk az osztrák–magyar határon, a következő év májusában áthajóztunk Kanadába, majd évek múltán az Egyesült Államokban telepedtünk le.

Első, Kanadában töltött éveim nagyon nehezek voltak, hiszen egy idegen nyelvi és kulturális környezetbe kerültem. Az iskolában nem voltam képes olyan teljesítményt nyújtani, mint az osztálytársaim, és senkivel sem tudtam összebarátkozni. Később viszont az amerikai magyar cserkészek között, illetve a magyar nyelvű egyházközségben hozzám hasonló hátterű gyermekekkel találkoztam, sok barátot szereztem, s nem éreztem magam kívülállónak. Az angol nyelvet is egyre jobban elsajátítottam, s a tanulmányi eredményeim is feljavultak.

– Miként tudta megőrizni magyarságát az Amerikában töltött évtizedek során?

– A magyar cserkészet, a magyar egyház, a szüleim nevelése ráébresztett, hogy igen értékes nemzet vagyunk, jelentős mértékben gazdagítottuk a képző- és a zeneművészetet, az irodalmat, a tudományt. Hatalmas élményt jelentett számomra, amikor Buffalóban szimfonikus hangversenyeken hallgattam Kodály és Bartók zenéjét.

– Milyen értékeket kapott a szüleitől?

– Elsősorban keresztény értékrendet, valamint erős magyar önérzetet. Hitük és magyarságtudatuk nem volt elvont és kiüresedett. Nagyon jól megélték előttem ezeket a dolgokat, ezért mindaz, amit tanítottak, hiteles volt a számomra. Ma is minden vasárnap arra szánok egy-két órát, hogy elgondolkodjam rajta: miért vagyok keresztény és magyar. Fontosnak érzem, hogy feltegyem magamnak ezeket a kérdéseket, nehogy kiüresedjen a hitem és a magyarságtudatom.

– Mikor határozta el, hogy időt, energiát és anyagiakat áldoz Kárpát-medencei magyar fiatalok amerikai taníttatására?

– Mindig is szerettem volna részt venni a konzervatív és keresztény értékrendű magyar fiatalok nevelésében, s az említett értékek megőrzése mellett érezzék magukat otthon a gazdaságban, a politikában. A rendszerváltás után meglátogatott egy Magyarországon élő cserkész barátom, Edöcsényi András, a Jezsuita Szent András Kollégium oktatási vezetője, és pénzbeli támogatást kért tőlem. Én viszont úgy gondoltam: ha pénzt küldök az óhazába, az két héten belül elfogy, ezért elhatároztam, hogy más stratégiát választok. Nem vagyok az egyszeri pénzadományok híve, én is azt vallom: ne halat adjunk az embereknek, hanem tanítsuk meg őket halászni. Felkerestem az itteni egyházi egyetemeket, hogy megkérjem őket, fogadják az általam hozzájuk irányított Kárpát-medencei magyar diákokat, s térítésmentesen oktassák őket. Létrehoztam a Calatantius Training Program (CTP) nevű alapítványt, melynek az a célja, hogy tehetséges Kárpát-medencei magyar diákokat juttasson el az amerikai felsőoktatási intézményekbe, akik két-három évig tanuljanak itt. Lessék el, és értékeljék mindazt, ami az Egyesült Államokat naggyá tette, többek között a kockázatvállalást, a bátorságot, az optimizmust, a nyerni akarást, s ezeket az erényeket plántálják át otthoni közösségeikbe. A programban részt vett diákok túlnyomó többsége nagyon jó állásokban helyezkedett el multinacionális cégeknél, jó páran sikeres vállalkozók lettek. Olyanok is akadnak, akik szülőföldjükön (Erdélyben, illetve Magyarországon) élnek, de amerikai vállalatoknak dolgoznak, s az interneten keresztül végzik a munkájukat, természetesen a magasabb amerikai fizetések fejében. Nem egy volt diák diplomata lett. A programba bekapcsolódó fiatalok közül sokan már eredetileg is rendelkeznek bizonyos kockázatvállalási készséggel. Nekünk pedig az a célunk, hogy ezt fejlesszük, s egyúttal szaktudással vértezzük fel őket, hogy még többet tudjanak kihozni magukból.

– Miért kezdett szülőföldünkre figyelni, milyen tapasztalatai vannak vidékünkkel kapcsolatban, s milyen potenciális lehetőségeket lát Kárpátaljában?

– Mindig úgy éreztem, hogy Kárpátaljára és a Vajdaságra kevés figyelem jut, sokan megfeledkeznek erről a két térségről, pedig nagy segítségre szorulnak. Több kiváló képességű kárpátaljai fiatallal találkoztam, s magam is felkerestem az önök gyönyörű szülőföldjét. Úgy látom, hogy kihasználatlan lehetőségek rejlenek Kárpátalján, rengeteg kincs van ott, melyekből értékeket lehet teremteni. Bizonyított tény, hogy azok a régiók rendelkeznek nagy gazdasági potenciállal, melyek még nincsenek száz százalékig kihasználva. Az az álmom, hogy olyan emberekkel vegyem magam körül, akikkel együtt dolgoznék azért, hogy gazdasági téren felemeljük Kárpátalját, elősegítsük új vállalkozások beindulását és működtetését.

– Van-e valamilyen stratégiájuk, mellyel elérhetnék ezt?

– Évekkel ezelőtt, amikor már kezdett beérni a Kárpát-medencei magyar diákok amerikai oktatásának a gyümölcse, belevágtunk az Ifjúsági Üzleti Programba, mellyel azt szeretnénk elérni, hogy az Amerikából hazatérő fiatalok ne csak a saját céljaik elérése érdekében kamatoztassák az itt megszerzett szaktudást, hanem – felelősséget vállalva másokért – tovább is adják azt. Jelenleg két irányban gondolkozunk. Egyrészt elitképzést akarunk végezni, rátermett fiatalokat fogadnánk, akik itt, Buffalóban mesterfokozatú diplomát szereznének. Másrészt mikrogazdasági vállalkozások beindulását szeretnénk támogatni mikrofinanszírozású hitelek által. Most állítjuk össze azt a csapatot, mely biztosítani fogja a projekt eredményes megvalósításához szükséges közös tervezést, kontrollt, szakmai és anyagi hátteret.

– Akit érdekelnek a buffalói tanulási lehetőségek, illetve többet akar megtudni a mikrogazdasági modellről, miként szerezhet bővebb információkat ezeket illetően?

– Alapítványunknak van egy központi honlapja – www.ctpinfo.hu – illetve egy Budapesten működő csapata, mely elvégzi a jelentkezők kiválasztását, nyomon követi a tanulmányaikat, s támogatást nyújt a diákok számára. Alapítványunk a jelentkező alkalmassága (rátermettség, angol nyelvismeret) mellett fontos szempontnak tartja az illető erkölcsi szilárdságát. Olyan magyar fiatalok amerikai taníttatását akarjuk biztosítani, akik elkötelezettek hazájuk, szülőföldjük fenntartható fejlődése iránt, erkölcsileg és anyagilag is gyarapítani akarják közösségüket, s keresztény értékrenddel bírnak.

– Végezetül mit szeretne üzenni a kárpátaljai magyaroknak?

– Jól állnak a magyarság csillagai. Lehetőségünk van rá, hogy szoros kapcsolatrendszert építsünk ki a 15 millió magyar között. A Föld megannyi országában élnek nemzettársaink, s közülük sokan elkötelezettek közösségeik jövője iránt. Fontosnak tartom, hogy a kárpátaljai magyarok nyitottak legyenek a világra, s ismerkedjenek meg minél több, velük azonos nyelvet beszélő, azonos nemzeti öntudatú embertársukkal, bárhol is éljenek azok, s ápolják a velük való kapcsolataikat. Mindezt már lehetővé teszi a XXI. század technikája, mely nagy mértékben „lecsökkenti” a távolságokat.

Vállaljuk a kockázatokat, erősítsük önbizalmunkat, legyünk optimisták. S végezetül, de nem utolsósorban, sőt mindenekfelett tartsuk meg keresztény hitünket, és tartsunk össze. Isten áldja Kárpátalját s magyar nemzetünket!