Az indítótrágyázás hasznáról és alapjairól

A szabadföldi zöldségtermesztés tavaszi talajmunkái közül jelentőségénél fogva kiemelkedik az indítótrágyázás, vagy ahogyan a termesztők nevezik: a starterezés. A tudnivalókról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Mi indokolja a jelentős és speciális tavaszi tápanyag-utánpótlás szükségességét?

– A helyrevetett apró magvakból kikelt csíranövényeknek, de a kiültetett palántáknak is nagy a tápanyagigényük a testtömegükhöz képest a könnyen felvehető, gyorsan hasznosítható tápelemekből. Ősszel a szerves és a műtrágyát a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20–35 cm mélyre forgatjuk be a talajba, így a vetési, illetve a palántázási mélységbe nem kerül hasznosítható tápanyag. Arról nem is beszélve, hogy a tél folyamán még a jól ellátott talajok legfelső rétegéből is eltűnik-kimosódik a tápanyag. Különösen gyakori jelenség ez a laza szerkezetű és alacsony humusztartalmú talajokon. Leggyorsabban a kezdeti vegetatív növekedés szempontjából meghatározó nitrogén távozik a felső talajrétegből. A foszfor az őszi alaptrágyázás és talajforgatás során általában eleve a mélyebb rétegekbe kerül, ezért a tenyészidő kezdetén a növények sekélyen elhelyezkedő gyökerei nehezen, sokára érik el. Ugyanakkor a fejlődés kezdetén növényeink kétszer-háromszor annyi foszfort hasznosítanak a lombtömeghez viszonyítva, mint kifejlett termőkorban.

A nitrogénhiányos talajon a csírázást követő fejlődés meglehetősen vontatott, a lomblevelek színe világos, a növények vékonyak. A foszforhiány tünetei – különösen a tenyészidő kezdetén – nehezen ismerhetők fel. Az ilyen növények erősen visszamaradnak a fejlődésben, a levelek nem sárgák, hanem barnásvörösek. A palánta gyökérzete különösen fejletlen: vékony, hosszú és kevésbé elágazó, mint az egészségeseké, késik a virágzás, gyakran fejletlenek a virágok és rosszul kötnek. Az esetek jelentős százalékában a fent említett tünetek külön-külön nem, hanem együttesen jelentkeznek a palánták gyenge fejlődésében és természetellenes levélszín formájában.

A fentieket figyelembe véve, a tavaszi starterezésnek elsősorban a nitrogént és a foszfort kell pótolnia. A gyakorlatban – nagyon helyesen – ezeket az elemeket a káliummal is kiegészítik abból az egyszerű és nagyon kézenfekvő okból, hogy a kiegyenlített ellátás miatt szükség van rá. A káliumot káliumszulfát vagy káliumnitrát alakjában adjuk ki.

– Mennyi műtrágyát juttassunk ki, s milyen elosztásban?

– Mindenképpen az alaptrágyázáskor kijuttatottnál jóval kisebb mennyiségről lehet csak szó. A kiültetett palánták érzékeny gyökerei, de a csíranövények sem viselik el nagy töménységben a tápanyagot, ezért a kiszórt mennyiség négyzetméterenként ne haladja meg a 2-3 dekagrammot, vagyis hektáronként a 200-300 kilogrammot. Ezen belül nitrogénból 50 kg/ha kijuttatása ajánlott, ami 0,5 dkg/m2-nek felel meg, foszforból 60 kg/ha, vagyis 0,6 dkg/ m2, káliumból 100 kg/ha, azaz 1 dkg/m2 javasolható. Ennél lényegesen nagyobb mennyiséget akkor se szórjunk ki, ha egyébként a talaj alacsony tápanyagtartalma indokolná is azt. Inkább 3-4 hét múlva ismételjük meg a műtrágyázást.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a nagyobb tápanyagigényű, hosszabb tenyész­idejű zöldségfélék esetében az összes kijuttatandó tápanyag 10-15 százalékát érdemes indító trágyaként adni. Paradicsompalántákkal végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy az 1:4:1 arányú N-P-K műtrágyázás a leghatékonyabb, tehát a foszfor túlsúlya négyszeres a többi tápanyaghoz képest, de az uborkánál és a káposztaféléknél is igen kedvező a hatás az ilyen arányú trágyázásnál.

– Mikor trágyázzunk?

– A trágyakiszórás időpontját nem naptári időponthoz, hanem a szaporítás időpontjához kötjük. Az indítótrágyázás időpontja lehetőleg essék egybe a vetéssel vagy a palántázással, esetleg egy-két nappal előzheti meg vagy követheti ezeket. A szaporítás időpontjától távolodva – teljesen mindegy, hogy korábban vagy későbben végezzük – a trágyázás hatékonysága romlik. A legfontosabb szabály, hogy a starterként adott műtrágya a mag vagy a palánta közelébe jusson, ellenkező esetben nincs értelme a trágyázásnak.

– Milyen a jó starter műtrágya, s miként juttassuk ki?

– A starter műtrágyát olyan alakban juttatják ki, hogy gyorsan oldódjon és a növény könnyen felvehesse. Az oldott formában kiadott műtrágyák előnye, hogy könnyebben felvehetők a növény számára, mint a szilárd termékek, jó esetben már egy-két napon belül kifejtik kedvező hatásukat, ez pedig a primőrtermesztésben fontos szempont és jelentős előny.

A káposztafélék, a paprika, a paradicsom és az uborka esetében gyakran technikailag szétválik, de időben majdnem egybeesik az ültetés és starterezés. A kiültetést követően a beiszapoló öntözéssel, amelynek legalább 10 mm csapadékot kell kitennie, juttatják ki az indítótrágyát, egészen híg oldatként – 0,1-0,2 százalék. Juthat belőle a levélre is – fokozva ezzel a gyökérfejlődés megindulását –, hiszen ilyen koncentrációban perzselést nem okozhat.

A tápkockakészítésnél mindig hangsúlyozni szoktuk a foszforfeltöltés előnyét, amikor köbméterenként 3-4 kg szuperfoszfáttal egészítjük ki a palántanevelő földünket. A trágyaszemek még kiültetéskor is jól láthatók a földlabdában. Lényegében a földlabdával kiültetett indító tápanyag is az indító trágyázás egyik nagyon jó módja.

Bizonyos esetekben értelemszerűen nincs külön indító és alaptrágyázás. A rövid tenyészidejű zöldségfajok ősszel nem kapják az alaptrágyát, valamint a főnövényeket követő másodnövényeknek is csak az ültetést megelőző napokban juttatjuk ki a tápanyagot.

Fontos tudni, hogy a kiültetés utáni átmeneti sárgulás – nitrogén, kálium és foszfor együttes hiánya – elég gyakori jelenség a szálas palánták esetében. A jelenség nincs összefüggésben a talaj tápanyag-ellátottságával, a palánták kiszedésekor megszakadt, megbolygatott gyökérzet következménye, s addig tart, míg meg nem indul a gyökérnövekedés, helyre nem jönnek a hajszálgyökerek, ki nem alakulnak a tápanyagfelvételt végző gyökérszőrök. A jelenség az indító trágyázással nem ellensúlyozható, nem gyógyítható, ugyanakkor a talaj hőmérsékletétől függően 10–14 nap alatt magától megszűnik, miután a gyökerek fejlődnek, s ezzel együtt megindul a tápanyagok felvétele. Ilyen esetben sokat segíthetünk a kiültetés után alkalmazott komplex lombtrágyázással, mert a levélen keresztül hasznosított tápanyagok gyorsan átsegítik a válságos szakaszon növényeinket.

pszv

Kárpátalja