Császlócra mindenki hivatalos volt
A császlóci vendéglátók az érkező vendégeket sajtos és tepertős pogácsával és pálinkával kínálták, majd a kultúrházba, a gazdagon megterített asztalokhoz invitálták. A vendégek mielőtt asztalhoz ültek, a kultúrház előterében megtekintették a Régi lakodalmak című fotókiállítást, illetve a korábbi két Kárpátaljai Vőfélytalálkozón készült képeket.
A vőfélytalálkozóra érkezők valóban úgy érezhették: egy igazi hamisítatlan lagziba csöppentek. A császlóciak és a rendezvényre összesereglett vendégek a három országból érkezett kilenc vőfély kíséretében indultak a lányos házhoz, hogy kikérjék a „menyasszonyt”. A főutcán zeneszóval, nótázással vonuló lakodalmas néphez bárki csatlakozhatott. Fekete Miklós szaxofonon, Varga Zoltán és Juhász József tangóharmonikán húzta a vérpezsdítő lakodalmas nótákat. A lányos háznál aztán mind a kilenc vőfély mondott egy-egy ízes, tréfás verset, miközben a vicces kedvű násznagy a szokásoknak megfelelően előbb egy kislányt, majd egy öregasszonyt, végül egy megtévesztésig lánynak maszkírozott fiút ajánlott az igazi menyasszony helyett. De a vőlegény és a vőfélyek nem érték be az álmenyasszonyokkal, és kitartásuk meghozta az eredményt, előkerült az igazi menyasszony is, majd a lakodalmas menet elindulhatott a templom felé, amely előtt átvonulva jutottak el a községházához, ahol Roják Mária polgármester és Manzics Ida jegyző várta őket. Közben a vőfélyek sorban bemutathatták a tehetségüket egy-egy odaillő verssel. Közülük hárman az anyaországból érkeztek: a Cigándról származó, ma Nyíregyházán élő Bodnár Zoltán, a Nagyecsedről jött Tóth Miklós és az ajaki születésű, ma kisvárdai Rajzinger Csaba. Tóth Miklóshoz hasonlóan az eddigi három Kárpátaljai Vőfélytalálkozón jelen volt a 68 éves Fulajtár Bernát a felvidéki Dobóruszkáról, akit a Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének forgatócsoportja is elkísért. A kárpátaljai hagyományokat ezúttal a Bótrágyról jött Estók János, Makkosjánosiból Fazekas Attila, Csapról Misák János, a főszervező szalókai Bacskai Béla és a császlóci Kiss Róbert mutatta be.
A továbbiakban a község kultúrházának udvarán ácsolt szabadtéri színpadon folytatódott a mulatság. „A III. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó megszervezése hatalmas feladat. Az, hogy sikerült, nagyon jó érzés, és biztos vagyok benne, hogy nagyon szép emlék lesz” – mondta köszöntőjében Roják Mária, Császlóc polgármestere, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke. A polgármester asszony anyák napja alkalmából köszöntötte az édesanyákat is, és végül mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Ezután Szalipszki Endre ungvári magyar konzul köszöntötte a találkozó résztvevőit, aki elárulta, hogy szülőfalujában kereszttestvérei lakodalmán maga is kipróbálta már a vőfélymesterséget, és mindezt bizonyítandó rögtön el is mondta a borfeladáshoz illő verset. Majd hangsúlyozta: „Az, hogy a vőfélyek között vannak fiatal emberek is, azt bizonyítja: Kárpátalján van kereslet a vőfélyek munkájára, és ha a fiatalok házasodnak, akkor nyilván a gyermekáldás sem fog elmaradni, akik megtöltik majd azt a szép óvodai épületszárnyat, amit pénteken adtak át itt az önök falujában a holland segítők közreműködésével.”
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, a megyei tanács képviselője – aki fiatalabb korában három lakodalomban ugyancsak elvállalta a nagyvőfély szerepét – arról beszélt, hogy a lakodalomhoz kapcsolódó hagyományokat és szokásokat mai változó világunkban is megőrizhetjük, de sajnos a fonóhoz, fosztóhoz kapcsolódó szokásainkat már csak a néprajztudomány őrzi. Ugyanakkor hagyományos lakodalmak ma is vannak és remélhetőleg még sokáig lesznek is. Arra kérte a fiatalokat, hogy a lakodalmak alkalmával tartsák meg a magyaros hagyományokat és lehetőleg kerüljék a mi kultúránktól idegen új módit. Végül ő is egy pikáns vőfélyverssel fejezte be beszédét.
Ott voltak az ünnepi sokadalomban a World Servants holland segélyszervezet munkatársai is, akik önkéntesként újították fel a császlóci óvoda új szárnyát. A vőfélytalálkozót megtisztelte jelenlétével többek között Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke és Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke is.
Az ünnepi műsorban fellépett a péterfalvai Kokas banda, az Ungvári Drugeth Gimnázium Liliom Színjátszó Csoportja, az Ajaki Pántlikás Néptáncegyüttes, valamint a Császlóci Ifjúsági Műkedvelő Együttes és a háziasszonyok szerepét is vállaló Császlóci Csicsergő Csajok együttese is.
A Bótrágyról érkezett Estók Jánostól megtudtuk, hogy a nála lévő kosár és vőfélybot már a szülei lakodalmában is ott volt, akik a találkozóval egy napon ünneplik házasságkötésük 60. évfordulóját. Azóta ő is számtalan lakodalomba ment a faragott bottal, amit a rajta lévő sok szalag igazol. A kosárra pedig azért volt szükség, mert Bótrágyon mind a mai napig a lakodalom előtti vasárnap a nagyvőfély a kisvőféllyel körbemegy a faluban, felkeresi a rokonokat, szomszédokat, akiktől nyers tojásokat gyűjt.
A nagyecsedi Tóth Miklós elmondta: „A császlóci szervezők odaadását és a település lakosságát csak dicséret illeti.”
Rajzinger Csaba szerint jó vőfélyből kevesebb is elég. Ő először vesz részt a Kárpátaljai Vőfélytalálkozón, amelyről kijelentette: „Nagyon tetszik ez a falusias, hagyományos lakodalmi hangulat. Nálunk Ajakon is élnek még a lakodalommal kapcsolatos régi hagyományok, számomra ez nem új. Örülök, hogy itt lehetek.”
A nagydobronyi születésű, jelenleg Csapon élő Misák János 16 éves korától az elmúlt 24 év alatt számtalan lakodalomban volt már nagyvőfély. Mint mondta, a körülményekhez képest nagyon jól megszervezték a császlóciak a találkozót, és jövőre bárhol is lesz a következő, szeretne ott lenni.
A nyíregyházai Bodnár Zoltán szerint: „Nagyon fontos, hogy ez a hagyomány továbböröklődjön, mert tudjuk azt, hogy az esküvők modernizálódnak. Azt javaslom, hogy ne sajnálják a pénzt a vőfélyre. Örülök annak, hogy Szalóka után most Császlóc a helyszín. Talán a későbbiekben újabb települések is bekapcsolódnak a Szalókáról indult programsorozatba.”
A hivatalos program végén Roják Mária polgármester a vőfélyeknek a közreműködőknek, a támogatóknak és a segítőknek emléklapot, a III. Kárpátaljai Vőfélytalálkozóra emlékeztető bögrét adott emlékbe, valamint kaptak Bacskai Béla főszervező kitűnő kisüsti pálinkájából egy-egy kis palackkal. Bacskai Béla bejelentette, hogy a kárpátaljai találkozó összes résztvevője meghívást kapott a VI. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozóra a Hajdú-Bihar megyei Földesre.
A vacsoránál is lakodalomhoz illő volt a hangulat, a szürtei Palkó Tibor és zenekara húzta a talpalávalót, a császlóci asszonyok kínálták a finom lakodalmi ételeket, a férfiak pedig töltötték a bort, hogy kifogástalan legyen a násznép, a vendégek és a főszereplő vőfélyek hangulata, akik ennek megfelelően hajnali egy óráig táncoltak. A búcsúzkodás is jócskán elhúzódott, hisz az indulni készülők hosszasan nótáztak még a tangóharmonikán játszó Bacskai Bélával és az őt szaxofonon kísérő Fekete Miklóssal.
A III. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó sikerét látva reméljük, jövőre lesz negyedik is, megmarad a szervezők lelkesedése és a támogatók adakozó kedve, mert erre a rendezvényre igenis szükség van Kárpátalján.
Badó Zsolt
Kárpátalja
