Drága a lubickolás! Üdülési lehetőségeink
A korábbi optimista jóslásokkal ellentétben a gazdasági válság még mindig rányomja bélyegét a turizmusra: kevéske pénzéből a lakosság nemigen fickándozhat, s a kevesebb, kevesebbet költő vendég miatt a vendéglátók nem érzik magukat túl jól. Ráadásul árban egyre kisebb a különbség a belföldi és a külföldi üdülési ajánlatok között.
Az arab világ forradalmai számottevően átrajzolták honfitársaink üdülési szokásait. Egyiptom és Tunézia ugyan újra fogadnak vendégeket – méghozzá a korábbiaknál 20, esetenként akár 50 százalékkal alacsonyabb árakon, a nyaralóközönség egy jelentős része azonban még óvatos, kivár. Ily módon a középosztály körében Törökország megerősíthette pozícióit az ukránok egyik legnépszerűbb nyári úticéljaként, amelyhez lassan igyekszik felzárkózni Macedónia és Bulgária is. Eközben a tehetősek, úgy tűnik, végérvényesen áttelepedtek nyárra Dél-Európába, s egyre bátrabban kacsingatnak a karibi térség, illetve India felé. Miután egyelőre nem tömegigény az efféle luxusnyaralás Kárpátalján, csupán a nagyságrendeket érzékeltetendő említjük meg, hogy egy hét valahol a katalán tengerparton háromcsillagos szállodában egy fő részére étkezéssel és a repülőúttal együtt mintegy 1000-1200 euróba kerül. Törökország ennél lényegesen olcsóbb: hét éjszakás utat Antaliyába 3 csillagos szállodában már 400-450 dollárért is kínálnak, ami a még rárakódó további kisebb költségekkel együtt is nagyon előnyös ajánlat.
Aki a „hazai” tengerpartokat választja, az Azovi-tenger és a Fekete-tenger északkeleti partvidékén üdülhet a legolcsóbban, ahol egy személy igen szerényen már 1600 hrivnyáért eltölthet két hetet, egy teljes értékű üdülésre pedig mintegy 4000 hrivnyát kell félretennie. Az elsőként említett „fapados” variáns napi egyszeri meleg étkezéssel, reggel-este vajas kenyérrel, egy helyi lakosnál bérelt ággyal számol. Négyezer hrivnyáért a háromszori étkezésen kívül jobbára az egykori szakszervezeti üdülők és turistaházak feljavított „kényelmére” számíthatunk, amely még csak távolról kerülgeti az antaliyai színvonalat.
Az a környék azonban a tekintélyes távolságot, valamint az utazás nehézségeit és költségeit leszámítva mégis vonzó lehet a gyermekes családoknak, hiszen a tenger rendszerint sekély, a víz meleg, a partok pedig zömükben homokkal borítottak. A lényeg: ahogyan távolodunk a nagyvárosoktól, az árak úgy esnek, a tömeg annál elviselhetőbb, a víz minősége pedig annál jobb.
Kivételt a fentiek alól a Krím félsziget és bizonyos értelemben Odessza környéke képez, ahol a nagy népszerűség átkaként az árak – elsősorban a felkapott helyeken (Jalta, Alusta, Feodoszija, Jevpatorija stb.) – akár 30-40 százalékkal is magasabbak lehetnek, zavartalan csendre pedig legfeljebb a magánstrandokon számíthatunk.
A posztszovjet térségből egyre több turista fedezi fel Magyarországot, egyes vélemények szerint fokozatosan betöltve azt az űrt, amelyet a hűtlenné váló német vendégek hagynak maguk után. Ezeket a zömében Oroszországból, illetve Ukrajna tőlünk keletebbre fekvő nagyvárosaiból érkező vendégeket azonban már nem a gulyáskommunizmus és a hamis magyar romantika vonzza. Budapest mellett elsősorban a termálfürdők – Hajdúszoboszló, Hévíz, Gyula stb. – wellnesshoteljei iránt érdeklődnek, s ha már ott vannak, örömmel fedezik fel a magyar konyhát s a magyar borokat. Kárpátalja vonatkozásában a fentieket talán kiegészíthetjük azzal, hogy közelségük miatt népszerűek régiónkban Nyíregyháza és Vásárosnamény fürdőlétesítményei is.
Ami az anyaország árait illeti, ukrajnai turisztikai irodák például fejenként mintegy 700-800 euróért kínálnak hétéjszakás utakat Hajdúszoboszlóra háromcsillagos szállóban való elhelyezéssel, amiről lefejtve a repülőút és vízum beszerzésének költségeit – kárpátaljainak ezekre rendszerint nincs gondja – valamivel elfogadhatóbb, mintegy 300-500 eurós árat kapunk, amely azonban – jegyezzük meg mellékesen – még így sem versenyképes azzal, amit Törökország kínál.
Akik számára a néhányszáz eurós nyaralási költség sem tűnik elfogadhatónak, azokkal sajnálattal kell közölnünk, hogy az üdülés immár szűkebb pátriánkban, a közelmúltig extra olcsónak hirdetett Kárpátalján sem kerül nagyságrendekkel kevesebbe, mint külhonban, különösen, ha a pénzünkért kapott szolgáltatás minőségét is figyelembe vesszük. Például egy hét a Szinevéri-tó partján alaphangon 1400–1800 hrivnyába kerül fejenként, holott wellnessről arrafelé még szó sincs…
Az sem kifejezetten olcsó mulatság manapság, ha az ember csupán egy-egy nap strandolást iktat be a nyári semmittevésbe. A beregszászi termálvizes uszodában például felnőtteknek 30, gyerekeknek 10 hrivnyába kerül egy órányi fürdőzés, míg a kárpátaljaiak körében egyre népszerűbbé váló nyíregyházi Sóstófürdőben néhol már kb. 50 hrivnyának megfelelő forintért is egész nap lubickolhatunk és pihenhetünk, de még az élményfürdőben sem kérnek el egy napra 70-80 hrivnyánál többet.
A beregdédai Bumeráng strandon hétköznap 30, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon 50 hrivnya az egész napra szóló belépődíj, a 12 évesnél fiatalabb gyerekek ingyen strandolhatnak. A tónál kempingezésre is lehetőség van, egy kempingszektor bérlése 24 órára területének és felszereltségének függvényében 120–300 hrivnyába kerül.
A mezőkaszonyi Sóstó termálfürdőben három termálmedence várja a fürdőzőket. A reggel nyolctól este hét óráig érvényes belépő felnőtteknek 30, gyerekeknek 20 hrivnyába kerül. Sátrat is verhetünk ugyanott, amiért 40 hrivnyát kell fizetni naponta. A termálfürdő területén a motelben személyenként 120 hrivnyába kerül 24 órára a szállás, míg a bungalókban 130 hrivnyát kell fizetni fejenként.
Rossz hír az üdülők számára(is), hogy Aknaszlatinán az omlásveszély miatt betiltották a fürdőzést az úgynevezett bányatavakon.
szcs/bj