Egy csecsemőnek akár hat különböző sírása és nevetése is lehet

Az első hat hónapban a csecsemő teljes odafigyelést vár az anyától, de utána már nem szabad szükségleteit azonnal kielégíteni, a személyiségfejlődéshez kellenek az apró frusztrációk – mondta dr. Földi Rita klinikai szakpszichológus a Születés Hete nyitóelőadásában.

„Az első hat hónapban a csecsemő teljes odaszentelődést vár az anyától. Az anya tükröző figyelmét, empátiáját, reakcióiját önmagába építve alakul ki későbbi önértékelése” – mondta el dr. Földi Rita klinikai szakpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi docense a Születés Hete nyitó előadásában. A szakember előadásának témája a kora anya-gyerek kapcsolat, kötődés jelentősége volt.

Hogyan keletkeznek az önértékelési zavarok?

„Egy ausztrál anya csecsemőjénél hatféle sírást és hatféle nevetést tudott megkülönböztetni. Ez persze nem tudományos igényű megfigyelés, de tény, hogy a beszéd előtt is létezik nyelvi differenciálás: a csecsemő másképpen sír, ha a füle fáj, ha éhes, vagy ha azt kéri, hogy vegyék fel” – mondta el a szakember.

„Egy 30 év körüli páciensem úgy emlékezett vissza anyjára, hogy az mindig mérges volt. Aki folyamatosan ilyennek látta azt az embert, akitől ő függött, az úgy éli meg, hogy ő nem elég jó, nem elég szerethető, amitől nagy valószínűséggel önértékelési zavarai alakulnak ki. Az anya tükröző figyelme nagyon fontos, hiszen azt a kicsi magába építi” – magyarázta a megjelent kismamáknak és babáknak a pszichológus. Egy, az anyaszerepre éretlen nő például gyermekének nem azt tükrözi, hogy ő mennyi boldogságot kap tőle, hanem azt, hogy a gyerek mennyi mindent vesz el tőle.

Mikor lesz a baba elégedett?

A csecsemőnek a világ vagy abszolút jó, vagy abszolút rossz, és ez az érzet testi állapothoz kötött: ha tele a pocakja, megfelelő az emésztése, a világ gömbölyű. „A jó testi közérzet elégedettséget vált ki, ami akár a gyerek általános attitűdjévé is válhat a világgal szemben. Ennek neuropszichológiai háttere, hogy a jó közérzet opiátszármazékok, endorfinok felszabadulását aktiválja a gyermek agyában, ami nem csak kellemes érzetet vált ki, hanem a fájdalmat is csökkenti” – mondta dr. Földi Rita.

„Abban azonban Freudnak nincs igaza, hogy a csecsemő ahhoz kötődik, akitől a táplálékot kapja” – tette hozzá. Majmokkal végzett kísérletek kimutatták, hogy amikor az anyjuktól elválasztott kismajomnak választania kellett a cumisüveggel felszerelt drótmajom, és a szőrrel bevont műanya között, az idő kétharmadában a szőranyán lógott, mert ahhoz lehetett kötődni, ragaszkodni. Egyébként az ötnapos csecsemő már különbséget tud tenni az anyja tejével átitatott kendő és egy idegen anya tejével átitatott kendő között.

Féléves kor után már kellenek az apró frusztrációk

Az, hogy a baba hogyan kötődik a mamához, az összes többi kötődésének az alapja lesz. A szakember a leendő szülőknek azt ajánlja, hogy az első hat hónapban anya és baba legyenek szinte egy test, egy lélek, a baba érezze a teljes odafigyelést, utána azonban a szülő csak kis késleltetéssel elégítse ki a gyerek szükségleteit. A személyiségfejlődéshez ugyanis elengedhetetlenek az apró frusztrációk, a késleltetés fejleszti az önkontrollt.

Ha az anya hat hónap után is lesi a gyermek minden rezdülését, és szükségleteit már azelőtt kielégíti, hogy ő azokat jelezné, akadályozza a pszichológiai én megszületését. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon a szülőkbe, illetve az önmagába vetett bizalom. „Újszülöttet még nem lehet elkényeztetni, de egy-másfél éves gyerek már ne legyen összeolvadva a mamával” – tanácsolja a pszichológus.

Az apukákra kétéves kor után nagy feladat vár

Az első két évben döntően az anyukákon múlik, hogy az apa mennyire lesz kompetens, mennyire tudja biztonságosan tartani a csecsemőt, meg tudja-e fürdeni, rá lehet-e hosszabb időre bízni. Ebben a korai időszakban az apa a stabilitást képviseli a családban, és fontos, hogy a munkából hazatérve minden nap töltsön el intenzíven egy-két órát a gyerekkel, de ne a számítógép előtt.

„Két-két és fél évtől az apa fogja a gyerek számára az idealizált szülőt képviselni. Az apuka az, akit csodálni lehet, ő a mindenható, az erős. Különösen fiúgyermekekben erős az azonosulási vágy, de a lányoknál is fontos szerepet tölt be az apa: ő erősíti meg a nőies mintákat. Aki apuka hercegnője volt kislány korában, az egész életében hercegnő marad” – mondta Földi Rita.

origo.hu