Egy szabómester álma valóra vált: Bocskai-öltönyök Beregszászból
A Bocskai-ruha jellemzője, hogy a sötét színű, állógalléros öltönyökön, illetve kosztümökön zsinórozással és különböző gombkötő munkákkal emelik ki az öltözet magyar jellegét. A két világháború között többnyire a középosztály tagjai, illetve középiskolás diákok viselték, sok gimnáziumban ugyanis formaruhaként rendszeresítették. A szocializmus évtizedei alatt „nacionalistának” minősítették, s szó sem lehetett a hordásáról, a rendszerváltást követően viszont ismét népszerűvé vált az anyaországban, sőt szűkebb pátriánkban is, ahol a beregszászi Fornosi Pál szabómester már jó ideje foglalkozik az elkészítésükkel.
– A legelső Bocskai-öltönyt úgy 10-12 esztendeje varrtam – vőlegényi ruhaként – egy környékbeli református lelkész számára. A megrendelők kezdetben Magyarországról hoztak mintadarabokat, hogy azok alapján készítsem el öltözéküket, újabban viszont az interneten is sok információt találok ezekről a ruhadarabokról, s az így nyert adatokat is fel tudom használni munkám során. Eleinte csak az erősebbik nem tagjai varrattak velem magyaros öltönyöket, s bár az utóbbi 4-5 esztendőben már hölgyek is készíttetnek Bocskai-kosztümöket, a megrendelőim között még ma is kétszer annyi férfi akad, mint nő. Korábban vidékünkön ritkaságnak számított ez a viselet, kétévente ha egyet varrtam, 2005–2006 óta viszont megnőtt az igény iránta. Esztendőnként öt-nyolc öltözéket készítek, egyet-kettőt magyarországi kuncsaftok számára, akik a világháló révén szereztek tudomást rólam meg a munkámról (számukra nyilván kevesebbe kerül, ha velem varratnak, mint ha odahaza szereznék be az öltönyöket, kosztümöket). Megrendelőim többsége viszont Beregszászban, illetve a Beregszászi járás falvaiban lakik, ám kis számban már ungváriak is felkeresték a műhelyemet, hogy Bocskai-ruhára tegyenek szert. A kuncsaftjaim, persze, csak ünnepi rendezvények, bálok, estélyek alkalmából, a férfiak pedig többnyire vőlegényi öltözékként veszik magukra ezeket a ruhadarabokat, s szerintem azért készíttetik, hogy ezzel is kihangsúlyozzák magyarságukat. Hagyományos öltönyt azért jóval többet varrok, van olyan hónap, amikor 7-8 darab is kikerül a kezem alól.
– Milyen alapanyagokból készül a Bocskai-viselet, hol szerzi be ezeket, valamint a díszítéseket, s mennyivel nehezebb a magyaros ruha elkészítése, mint egy hagyományos öltönyé?
– A szövet vastagabb gyapjúból készül, mert ez szépen mutat, amellett sohasem megy ki a divatból, bélésként pedig selyem illik hozzá, hogy „lélegezzen” a ruha, s ne izzadjon bele a viselője. Az anyagokat ungvári vagy munkácsi rőfös üzletekben szerzem be, ám az utóbbi tíz év folyamán száz százalékkal megdrágult az áruk, jelenleg 20–25 hrivnyába kerül a selyem, 130–150 hrivnyába a posztó métere. A gombokat és a sujtásokat pedig egy ezek elkészítésére szakosodott budapesti kisiparostól szerzem be, s vagy magam utazom fel értük a magyar fővárosba, vagy postai megrendelés, esetleg az anyaországot felkereső ismerőseim révén jutok hozzájuk. Évente kétszer, tavasszal és ősszel szerzem be a díszítményeket, annyit, amennyi három-négy öltözet megvarrásához szükséges. Az áruk állandóan változik, a zsinórozásé pedig a bonyolultságától, valamint az elkészítési módjától is függ, a kézzel horgolt sujtások kétszer annyiba kerülnek, mint a gépi úton előállítottak. A Bocskai-ruhák 10-15 százalékkal drágábbak a hagyományos öltönyöktől, az elkészítésük pedig – függetlenül attól, hogy férfi zakókról és nadrágokról vagy női kosztümökről van szó – 20-30 százalékkal több időbe telik, mint az utóbbiaké (három-négy munkanapot vesz igénybe a megvarrásuk), mert a gombok mellett a sujtásokat is kézzel varrom fel rájuk. Elsősorban ez teszi nehézzé a munkát, s persze a megrendelő alakjától is függ az időtartam, például ha valakinek görbe a lába, vagy ha egy hölgynek az átlagosnál nagyobb méretű a melle, akkor hosszabb ideig tart, mire elkészül az öltözet. De a nehézségek ellenére is szeretek Bocskai-viseleteket varrni, mert nem mindennapi használatra készülnek, hanem különleges, ünnepi ruhák, s igencsak mutatósak.
– Általában mennyi anyagot használ fel az előállításukhoz, s hányas méretű volt az eddig ön által előállított legnagyobb, illetve legkisebb öltözet?
– Többnyire három méter anyagból varrom meg a ruhákat, az eddigi legnagyobb, 62-es méretű öltönyt egy nagydarab,1,90 méter magas férfi számára készítettem el, s 3,5 méter anyagot vett igénybe az előállítása, míg a legkisebb öltözéket, egy női kosztümöt egy filigrán, mindössze 1,50–1,55 méter magas hölgy rendelte meg, a ruha 44-es méretű volt, s 2,10–2,20 méter posztót, illetve selymet használtam fel a megvarrásához.
– Ha valaki egy rendezvényen Bocskai-ruhában akar megjelenni, mikor rendelje meg az öltözetet, hogy idejében elkészüljön?
– Mivel sok munkám van, ezért azt javaslom: legalább másfél–két hónappal korábban bízzon meg az elkészítésével.
– Van-e tudomása arról, hogy a Vérke-parti városban, vagy általában megyénk területén más mesteremberek is varrnának ilyen viseleteket?
– Nem ismerek olyan beregszászi szabót, aki rajtam kívül Bocskai-ruhákat készítene, s arról sem hallottam, hogy Kárpátalja valamelyik más településén akadna mesterember, aki magyaros ruhákat varrna. Meglehet, én vagyok az egyetlen kárpátaljai kisiparos, aki ilyen öltözékeket készít.
Lajos Mihály