Eljött a végső betakarítás ideje

A meteorológusok szerint hideg levegő árasztja el a Kárpát-medencét, ami fagyokkal is járhat. Amennyiben az előrejelzés beigazolódik, az a gazdálkodók számára annyit jelent, hogy a még el nem tárolt termés most már mindenképpen „betakarítódik” így vagy úgy: ha nem a gazda, hát a fagy által – mondja Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója. A szakembert arra kértük, foglalja össze, hogy mi ilyenkor a teendő.
– Hogyan alakul az idei ősz a gazdák számára?
– Sokan nagyon melegnek és szépnek tartják az idei őszt, a gazdák azonban viszonylag csapadékosként és párásként emlékeznek majd erre az évszakra, amely elősegítette a gombás fertőzések terjedését. A legkülönfélébb penészgombák ütötték fel a fejüket a hajtató létesítményekben, amelyek ellen nagyon nehéz küzdeni. Ebből a szempontból egyaránt kedvezőtlen volt a helyzet a paprika, paradicsom vagy éppen uborka hajtatásával foglalkozó termesztők számára. Ilyenkor, október vége felé azonban az előrelátó gazda már nem csak a növényvédelemre koncentrál, hanem figyeli a hőmérőt, és hallgatja az időjárás-előrejelzést, felkészül, hogy kivédje a fagy támadását, vagy ha ez nem lehetséges, igyekszik minimalizálni a veszteségeit, betakarítva a beérett, megmenthető termést.
– Vegyük sorra legnépszerűbb zöldségnövényeinket! Mi a helyzet a paprikatermesztőknél?
– A paprikatermesztők esetében elsősorban attól függ minden, hogy fűthető-e a hajtatólétesítményük vagy sem. Ha fűthető, nincs egyéb teendője a gazdának, mint befűteni, s folyamatosan tartani a minimális hőmérsékletet, amellyel átvészelhetők a fagyos éjszakák és a hideg nappalok. Hideghajtatásban viszont megintcsak két lehetőség kínálkozik: vagy betakarítjuk a termést, hogy meg ne fagyjon, vagy bízunk abban, hogy duplafóliás takarással, esetleg valamilyen ideiglenes fűtőalkalmatossággal – kályhával, hőlégbefúvóval, hőgenerátorral stb. – sikerül átvészelni a kisebb fagyokat. Ettől függetlenül azokban a létesítményekben, ahol fekete fóliával takarták-mulcsozták a talajt, most mindenképpen fel kell szedni ezt a fóliát, még azelőtt, hogy beköszöntenének a fagyos éjszakák. A fekete fóliát rendszerint azért alkalmazzák, mert megakadályozza a talaj gyomosodását. Csakhogy ami tavasszal előny, az most, késő ősszel hátrányba csaphat át, hiszen a takarás akadályozza a talajhő visszasugárzását a fóliaház légterébe, így könnyen az állomány elfagyását okozhatja.
– Mi értelme hideghajtatásban továbbra is megtartani a növényállományt, akár a költséges fűtés árán is?
– Valóban, az első fagyok után már nemigen várható, hogy folytatódik a termés növekedése, ám ilyenkor a cél inkább a termés „száron tartása”, miközben várjuk, hogy emelkedjenek az árak a piacon. Tudjuk, hogy néhány fagyos éjszaka után rendszerint egy enyhébb időszak következik, vagyis ha sikerül átvészelnünk 2-3 nehéz éjszakát, hosszabb időre is megőrizhetjük a termésünket. Köztudott, hogy a leszedett paprikatermés két hétig, legfeljebb húsz napig tartható el komolyabb nedvességvesztés, fonnyadás nélkül optimális körülmények között, míg a szárán hagyott termés nem veszít tömegéből, minőségéből, ha nem is növekszik már tovább. Vagyis minél inkább kitoljuk a termés betakarításának idejét, annál később dobhatjuk piacra a paprikánkat, s annál kedvezőbb áron értékesíthetjük, hiszen addigra rendszerint igen jelentős áremelkedés megy végbe a piacon a termésutánpótlás megszűnése miatt. Aki tehát a termése késői értékesítését célozza meg, s ezt ésszerű ráfordítással, illetve veszteség nélkül tudja elérni, jelentős bevétel-növekedést érhet el.
– Mit kell tudni a paradicsomról?
– Hasonló a helyzet, mint a paprikánál, azaz a párás ősz a kórokozók elszaporodásával bizony megtette a magáét, támad a fitoftóra és a barnapenész is, de esetenként a szürkepenész ellen sem tudtunk mit tenni. A paradicsom szintén fagyérzékeny növény, ezért a megmaradt termés betakarítására idejében fel kell készülni. Aki az elmúlt években megfigyelte az őszi időjárás alakulását, az számíthatott rá, hogy nagyjából ez idő tájt, azaz október utolsó napjaiban – néha még kicsit korábban is – beköszöntenek az első komolyabb fagyok. Ezért nem kizárt, hogy egyes termesztők érésgyorsítót alkalmaznak. Ilyenkor egy Ethrel nevezetű szer 0,3 százalékos oldatával kezelik a növényállományt, majd pár nap múlva megismétlik az eljárást. Ennek hatására a legkisebb bogyók is bepirulnak. Természetesen az ilyen termés íze hagy némi kívánnivalót maga után, nem mérhető a napon érlelt terméséhez, mindazonáltal a piros paradicsombogyó betakarítható és eladható, s mindenképpen jobb árat kapunk érte, mint a konzerválás céljára értékesített zöld bogyókért.
Egyébként a nem teljesen éretten leszedett paradicsom szintén jól tárolható. Találkoztam olyan termesztővel, aki január elején dicsekedett el a paradicsomával, mutatta, hogy akkorra érett pirosra. Természetesen az ilyen tárolás jelentős veszteséggel jár, legalább hetente egyszer át kell válogatni a paradicsombogyókat, hogy idejében eltávolíthassuk a fertőzött, romlásnak indult példányokat. Ráadásul a megfelelő tárolási hőmérséklet biztosítása is költséggel jár. A zöld paradicsomot ugyanis legalább 16 fokon kell tartani, hogy beérjen, míg a sárga paradicsom számára 14 fok, a piruló bogyók esetében 12 fok az a minimális tárolási hőmérséklet, amely mellett még beérnek.
Esetenként gondot szokott okozni, hogy az ilyenkor viszonylag hideg hajtató­létesítményből a termést egy melegebb helyiségbe viszik tárolni, ahol a hőmérsékletkülönbség hatására a bogyókon kicsapódik a pára, és a vizes paradicsom rövidesen tömegesen kezd penészedni, rohadni. Ezért azt tanácsolnám, hogy lehetőség szerint úgynevezett krumplis ládákban tároljuk a paradicsomot nem túl vastag rétegben, mert így könnyebben felmelegszenek és megszáradnak a bogyók.
– Mire számíthatnak az uborkatermesztők?
– Az időjárás hűvösebbre fordulása valószínűleg az uborkatermesztés végét is jelenti a nem fűtött hajtatólétesítményekben. Tudjuk, hogy az őszi uborkatermesztés mindenképpen kockázatosabb, mint a tavaszi. Tavasszal ugyanis azzal számolhatunk, hogy az időjárás, a termesztés körülményei fokozatosan javulni fognak, míg ilyenkor, ősszel a helyzet éppen fordított: csökken a nappalok, azaz a természetes megvilágítás hossza, párásabb és hűvösebb a levegő, miáltal mindenképpen csökkenő mennyiségű, a tavaszitól elmaradó minőségű termés várható. A gazdák általában azt a taktikát választják a mostanihoz hasonlóan viszonylag hideg időjárás esetén, hogy amíg csak lehet, rajta tartják az uborkát a száron. Arra várnak, hogy megnőjenek a termések, hiszen ősszel a piacon a salátaméretű uborka iránt mutatkozik kereslet. Egyúttal azt is kivárják ily módon, amíg a piacon felszökik az uborka ára. Az árak ebben az időszakban exponenciálisan szoktak növekedni, vagyis egyik napról a másikra megduplázódhatnak, de akár meg is triplázódhatnak. Ilyen körülmények között az első fagyos éjszakák után egy nagyobb mennyiségű termést a piacra dobva jelentős bevételre lehet szert tenni. Miután betakarították ezt a hosszan érlelt késői termést, a gazdák rendszerint felszámolhatják a növényállományt.
– Mi történik a káposztával?
– Az elmúlt években gyakran tapasztaltuk Nagydobronyban és a termesztési körzethez tartozó többi településen, hogy az első tavaszi hajtatás után másodtermesztésre valamilyen káposztafélét választanak a gazdák, bár a tapasztalatok ezzel kapcsolatban vegyesek. A fejes káposzta például egyáltalán nem szokta hozni azt a jó eredményt, amelyre a gazda számít, ugyanis a szabadföldi őszi káposzta nagy tömegben jelenik meg a piacokon, minek következtében csak viszonylag mérsékelt áron értékesíthető. Gyakran próbálkoznak még a karfiollal, amelynek a termesztése szintén kockázatos. Leginkább abból adódnak gondok, hogy az őszi termesztéshez még augusztusban kell kiültetni a karfiolt, amikor nagy melegekre lehet számítani mifelénk, holott ebben a fejlődési szakaszban a növény hűvösebb időjárást igényelne. Emiatt a karfiolrózsa differenciálódása elhúzódik, s a viszonylag rövid tenyészidejű fajtákból is hosszú tenyészidejűek válnak, minek következtében gyakran tapasztaljuk, hogy nem szoktak beérni a fólia alá ültetett karfiolrózsák. Még akkor sem mindig lehet segíteni ezen a problémán, ha augusztusban a fóliasátor oldalának megbontásával sikerül erőteljes szellőztetést biztosítani a növényeinknek.
– Meddig maradhat a mezőn a szabadföldi káposzta?
– Szabadföldön az első fagyok beköszöntével kezdődik meg a fejes káposzta betakarítása. Mindenképpen ajánlatos még azelőtt levágni a káposztafejeket, hogy mínusz három fok vagy annál keményebb fagy érné a növényállományt. Azt tanácsolnám, hogy mielőtt eltárolnánk, szárítsuk néhány napig a káposztafejeket oly módon, hogy torzsával felfelé halomba rakjuk őket. Így kicsorog a levelek között esetleg felgyülemlett víz, miáltal szárazon kerülhet a káposztánk végleges tárolási helyére. Egyébként a piacra szánt káposztán érdemes rajtahagyni néhány durvább fellevelet, amikor a prizmában vagy egyéb erre alkalmas helyiségben tárolásra elhelyezzük. Ezek megóvják a káposztát az esetleges mechanikai sérülésektől tárolás vagy szállítás közben, de legalábbis csökkentik azok hatását. Ezeket a leveleket a piacra szállítás előtt, vagy közvetlenül azt megelőzően célszerű eltávolítani, hogy a termés a pultra, a standra, vagyis a vásárló szeme elé kerülne.
– Rendszeresen visszatérő kérdés: megbízhatunk a legyalulva árult káposztában?
– Gyakran alkalmazott fogás a termesztők részéről, hogy gyalulva értékesítik a portékájukat, különösen, ha jó volt a termés, vagyis sok a káposzta a piacon. Sajnos, elsősorban a kicsattant, azaz sérült, vagy be nem ért fejeket szokták értékesíteni ezen a módon. A kicsattant fejekkel alapvetően nincs gond, ha röviddel a sérülés után gyalulják le a fejeket. Idővel azonban a csattanás helye megzöldül, márpedig gyalulni a fehér fejeket lenne érdemes. A zöldes színű, azaz klorofilt tartalmazó növényi részek kesernyés ízt kölcsönöznek a gyalult káposztának, tehát vásárláskor mindenképpen érdemes odafigyelni arra, hogy a kiszemelt káposzta legyen száraz, zöldes árnyalat nélküli. A legjobb az volna, ha kifejezetten savanyításra nevelnénk káposztát, illetve olyan termesztőtől vásárolnánk alapanyagot ehhez, aki kifejezetten savanyításra való káposztát kínál és gyalul. A savanyításra való fajták ugyanis jóval nagyobb, 5-6 kg-os fejeket nevelnek. A ilyen káposzta állaga tömör, kemény, viszonylag vékonyszálú, és általában sokkal magasabb a cukortartalma, mint az egyéb, tárolásra szánt fajtáknak. A magas cukortartalom azért fontos, hogy kellemesen savanykás ízt érjünk el a tejsavas erjedés során.

pszv